Miután az áram- és gázszektorban jelenleg hat szolgáltató nyújt lényegében azonos hatósági áron, azonos minőségben áram- és gázszolgáltatást a lakosságnak, ezt állami holdingban is lehetne működtetni.
Ráadásul ebben az esetben a nemzeti közműszolgáltató jelentős tétellel jelenhetne meg a piacon a beszerzési oldalon, elősegítve a kedvező árat – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kaderják Péter, a Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezetője. A szakértő szerint nem lesz gond a következő hónapokban a hazai gázellátással.
– Az Európai Bizottság által modellezett legrosszabb forgatókönyv szerint is biztonságos a hazai gázellátás. Hogyan lehet ez, amikor nagyon erős az egyoldalú dominancia?
– A magyar rendszer az orosz–ukrán irányból bekövetkező esetleges teljes szállítási kiesésre a pótlólagos kínálat felhasználásával és keresleti oldali intézkedésekkel tud gyorsan és hatékonyan reagálni. Kínálati oldalon a föld alatti tárolókból, a hazai kitermelésből és az ukránhoz képest alternatív irányból számíthatunk gázra elsősorban. A hazai napi téli csúcsfogyasztás földgázból 2012-ben 78,8, tavaly pedig – az enyhe télnek köszönhetően – mindössze 55,1 millió köbméter volt. Ennek kielégítésére a stratégiai gáztárolóval együtt napi 80,1 millió köbméter kitárolási kapacitás, nyolcmillió köbméter hazai kitermelésből származó és 14,4 millió köbméter osztrák irányú importkapacitás áll rendelkezésünkre. Jövő év elejétől remélhetően ehhez jön még napi 11 millió köbméter importlehetőség Szlovákia felől az új szlovák–magyar összekötő vezetéken német–osztrák-cseh–szlovák irányból. Ez azt jelenti, hogy az ukrán vezeték kiesése esetén megmaradó földgáz-infrastruktúránk a téli csúcsfogyasztás kiszolgálására az azt harminc-nyolcvan százalékkal meghaladó kapacitással rendelkezik, s ez a szlovák-magyar vezeték üzembe lépése után tovább nő. Tegyük ehhez hozzá, hogy a hazai gázos erőműveink, illetve a hőszolgáltatást nyújtó kazánok, berendezések zöme nagyon rövid idő alatt képes gázról olajtüzelésre átállni. S ha baj esetén mindnyájan egy fokkal lejjebb vesszük a fűtésünket, akkor a napi fogyasztás hat százalékát takaríthatjuk meg. Természetesen ezek az alternatív lehetőségek egy elhúzódó gázválság esetén csökkenhetnek, és a gáz beszerzése jelentősen megdrágulhat. A drágulást azonban nem szabad korlátozni, mert az gázhiányhoz vezethet, ami sokkal nagyobb gazdasági kárt okozhat. Mindent összevetve tehát úgy látom én is, hogy biztonsággal futunk neki az előttünk álló télnek.
– Hosszabb távon kivitelezhető-e az orosz gázfüggőség csökkentése?
– Igen. Az egyoldalú orosz gázimportfüggőség csökkentésére vonatkozó politika három alappillérre építhető. Egyrészt el kell kerülni a felesleges gázfelhasználást. Erre legnagyobb mértékben a gázfűtéses lakások energetikai felújítása, illetve megújuló bázisú fűtési módok alkalmazása révén van lehetőség. Már egy közepesen elszántan végrehajtott épületenergetikai program is milliárd köbméteres éves felhasználáscsökkenést, egyúttal a lakóknak tartós rezsicsökkentést eredményezhetne néhány éves időtávon. A távhőtermelés esetén a gázfelhasználás hetven százalék feletti arányát geotermikus adottságaink jobb kihasználásával és biomassza-felhasználásunk növelésével megfelezhetnénk. Valamint befektetőbarát szabályozási és adózási környezet révén ösztönözni kell a hazai gázkitermelést, ezen belül a nem konvencionális kitermelést is, hogy legalább a termelés gyors csökkenését elkerülhessük. Végül a gázinfrastruktúra-diverzifikálás és a tényleges gázipari verseny megteremtése révén a megmaradó orosz gáz a nyugati piacról elérhető forrásokkal tényleges versenyhelyzetbe kerülhet a magyar piacon. Ehhez alapvető követelmény, hogy a 2015-ben lejáró szerződéses időszak után már ne kössünk újra nagy mennyiségre vonatkozó, hosszú távú gázszállítási szerződést Oroszországgal. Másrészt garantálni kell, hogy a nyugati piacok elérését lehetővé tevő osztrák–magyar és szlovák–magyar vezetékek kapacitását ne az orosz szállítások, hanem az annak tényleges alternatívát jelentő ügyletek lebonyolítására használhassák a piaci szereplők.
– Lassan kifut a lakossági rezsicsökkentés, milyen mérleget tudna vonni?
– A lakossági rezsicsökkentés döntően az áram- és gáz-nagykereskedelmi piacok fogyasztók számára kedvező fejleményeit igyekezett a szabályozott áras fogyasztókhoz eljuttatni. Például az áram-nagykereskedelmi piacokon a 2008-as gazdasági válság előtti szinthez képest felére csökkentek az árak. A gáz-nagykereskedelmi piacon a verseny megjelenése eredményezett a korábbi, olajindexált árakhoz képest kedvezőbb beszerzési lehetőségeket. A szabadpiaci, döntően ipari fogyasztók a kereskedelmi verseny révén a piaci helyzet alakulásából profitáltak, energiaköltségeik csökkentek. A szabályozás ezt a lakossági fogyasztóknál is megvalósította. A rezsicsökkentési politika ugyanakkor a hálózatos szolgáltatók szabályozásában bizonytalanságot és fenntarthatatlan elemeket is eredményezett – például nulla százalék megtérülés egyes tevékenységeknél. Ezeket meg kell szüntetni, különben elmaradnak majd a szolgáltatási színvonal fenntartásához szükséges beruházások.
– Szükség van-e ipari rezsicsökkentésre, vagy a kedvező globális árverseny önmagában versenyképesebbé teszi a piaci szereplők, nagyfogyasztók költségszintjét?
– Én az utóbbi véleményen vagyok. Érdemes lehet ugyanakkor a szabad piaci fogyasztók életét nehezítő, indokolatlan terheket csökkenteni. Gyorsítható és könnyíthető lehetne a hálózatra csatlakozás folyamata. A szabályozásnak ugyanakkor arra kellene koncentrálnia, hogy a hazai piaci verseny hatékonyságát biztosítsa. Például jelenleg problémát látok az áram-nagykereskedelmi piacon. Itt a határidős hazai áramárak rendre húsz-harminc százalékkal vannak – nehezen indokolható módon – a német, cseh és szlovák értékek fölött. Ennek kivizsgálása, a jelenséget okozó tényezők megszüntetése igazi rezsicsökkentési lépés lehet az ipari fogyasztók számára.
– A kormány döntése értelmében megjelenik a nemzeti közműszolgáltató. Összejöhet-e a kormány terve, amely szerint a nemzeti közműszolgáltató működésének célja alapvetően nem a profit elérése lesz, hanem hogy biztonságos és olcsó szolgáltatást nyújtson?
– Az áram- és gázszektorban ma hat úgynevezett egyetemes szolgáltató nyújt lényegében azonos hatósági áron azonos minőségben áram- és gázszolgáltatást a lakosságnak. Miért ne tehetné ezt egy szolgáltató? Ráadásul ez esetben a nemzeti közműszolgáltató beszerzési oldalon jelentős tétellel jelenhetne meg a piacon, elősegítve azt, hogy kedvező árazású forrásokhoz juthasson. S ne feledjük: a nemzeti közműszolgáltató versenyben lesz a piaci szolgáltatókkal, mert a hazai fogyasztók jogát a szolgáltatóváltástól ez a rendszer nem veheti el. Ha a nemzeti közmű rossz ajánlatot tesz, a fogyasztó elmegy tőle. Végül, mivel az egyetemes szolgáltatás nem igazán eszközigényes tevékenység, a tulajdonos állam dönthet úgy, hogy lényegében nonprofit módon működik. A tervezettek közül egy terület, a távhőszolgáltatás az, ahol az országosan egységes szolgáltatást nem tartom célszerűnek megvalósítani. Ugyanis a távhőszolgáltatás helyi piac, helyi sajátosságokkal. Nem tudok olyan nemzetközi példáról, ahol egységes állami távhőszolgáltató lenne.
