Az ősszel már nem a tengerpartok és a tavak vonzzák a turistákat, hanem leginkább a kirándulások. A történelmi emlékhelyek felkeresését kezdhetjük Németországban. A Johann Sebastian Bach muzsikájáról és Luther Márton prédikációiról világhíressé vált Thomaskirche után a békés 1989-es keletnémet forradalom előkészítésében egy másik lipcsei egyházi épület, a Nikolaikirche (Miklós-templom) játszott történelmi szerepet.
A jövőre ezeréves évfordulójára – 1015-ből származik az első írásos feljegyzés Lipcséről – készülő félmilliós szászországi városra ősszel is számos jubileumi megemlékezés vár, hiszen huszonöt éve az akkori NDK második legnagyobb települése elévülhetetlen érdemeket szerzett a német újraegyesülés előkészítésében. A Miklós-templom júniusban elhunyt lelkésze, Christian Führer indította el a nyolcvanas évek elején a hétfői istentisztelethez kapcsolódó beszélgetéseket. Ezek voltak a csírái annak a polgárjogi mozgalomnak, amely aztán 1989. október 9-én egy hetvenezres békés tüntetésben csúcsosodott ki. Egy hónappal később leomlott a fal Berlinben.
Az idén a 25. évfordulóra is immár hagyományos nagyszabású fényünneppel készült a „Hősök városa”, s az eseményre Joachim Gauck szövetségi elnök meghívta a békés forradalom további helyszíneinek, a négy „visegrádi államnak” a köztársasági elnökét, így Áder Jánost is. Még 2009-ben, a huszadik évfordulón 150 ezer ember vonult végig a 3,6 kilométeres, tizenhat helyszínt érintő útvonalon.
Az egyik ilyen állomás a „Kerek sarok”, amely az NDK-időkben a helyi Stasi-központ volt Lipcsében. Az épület ma ingyenesen látogatható múzeumként működik, s itt látható a Lipcse útja a békés forradalomhoz című, filmekkel, hangfelvételekkel, fotókkal, újságkivágásokkal tarkított kiállítás. Ugyancsak megálltak az emlékezők a Tamás-templomnál, amely két éve ünnepelte fennállásának nyolcszázadik esztendejét. A híres Tamás-fiúkórus ma is létezik. Luther Márton 1539 pünkösdjén ebben a templomban tartotta híres prédikációját, s hirdette a reformáció eszméit. Az idén májusban ünnepi istentisztelettel emlékeztek meg ennek 475. évfordulójáról.
Johann Sebastian Bach huszonhét éven át volt kántora és tanítója az intézményeknek. A 18. századi barokk zeneszerző és orgonista a templomban van eltemetve. Ottjártunkkor éppen a kiváló magyar orgonista, Varnusz Xavér koncertezett a sír felett, s játszotta el a ráadásban a híres d moll toccata és fúgát is, amelyet tizenöt perces vastaps követett. Bach személye önmagában is elég lenne, hogy Lipcsét a zene városának nevezzük. De itt született Richard Wagner és Mendelssohn. A Coffee Baum nevű, 1711 óta működő kávéházban egykoron törzsvendég volt Liszt, Schumann és Grieg, és létezik Lipcsében egy patinás hangszermúzeum is. Ha a szász város nagyságainál tartunk, meg ne feledkezzünk Goethéről, akinek kedvenc helye volt az Auerbachs Keller, s ifjúkori éveinek törzskocsmájáról maradandó irodalmi emléket is állított a Faustban. Az „Auerbach-pince” Lipcse leghíresebb vendéglője, s ha még egy másik éttermet is ajánlani kell, a 120 méteres Panoráma-torony tetején lévőre hívnánk fel a figyelmet, amelynek üvegfalán át élményt nyújtó kilátás nyílik. Láthatjuk a távolban a 201 évvel ezelőtti Népek csatájának emlékművét is. A Napóleon felett aratott diadalhoz kapcsolódó másik látványosság a tavalyi jubileumra elkészült, rekordméretű panorámakép.
Mielőtt elhagynánk a belvárost, megcsodálhatjuk Lipcse különlegességeit, a passzázsokat, amelyek közül eddig huszonötöt állítottak helyre. A reneszánsz régi városháza ma múzeum, az új a Luther körútra költözött.
