A filmnél, a színházban és az operában is a magyarázatokon, sőt többnyire a nyelven túli, "küszöb alatti" élmény számít igazán, ez az, amit valóban befogadunk és tudat alatt magunkkal viszünk - fejtette ki Jirí Menzel Oscar-díjas cseh rendező, aki először állít színpadra operát Magyarországon.
Nagyszerűek a magyar énekesek
Az énekesek fegyelmezettebbek, mint a prózai színészek - osztotta meg tapasztalatait. "Időnként úgy érzem, nincs is dolgom a színpadon, és csak hallgatom őket".
Menzel úgy értékelte: a magyar énekesek nagyszerűek, akárcsak a két karmester, akikkel együtt dolgozik. "Halász Péter nagyon nyitott, és még humora is van, ami igen ritka egy dirigensnél, ráadásul olyan, mint az enyém, így elég jól megértjük egymást" - mesélte.
Az operához mint műfajhoz "távolságtartó" a viszonya, "szeretem és nem szeretem, egyszerre" - összegezte, majd megemlítette, hogy legutóbbi, Don Juanok című filmje éppen "arról szól, hogy mit gondolok az operáról".
Lesújtó véleménnyel van a kortárs rendezésekről
A folyton újdonságot, eredetiséget kereső kortárs rendezésekről lesújtó véleménnyel volt. "Semmi sem könnyebb annál, mint Desdemonából homoszexuális karaktert csinálni és Otellót egy nővel eljátszatni, vagy kitalálni azt, hogy a Hamlet egy gyárban játszódjon. Ettől azonban még nem lesz jó az előadás, ha közben arra nincs szeme a rendezőnek, hogy hogyan járnak a színészek a színpadon, hogyan beszélnek, vagy mennyire figyelnek egymásra. Az újabb és újabb értelmezési rétegeket bevonó rendezések a kritikusoknak valók, akik már számtalanszor látták ugyanazt a darabot, és folyton új jelentéseket, kacifántos ötleteket keresgélnek. Aki viszont először vagy másodszor látja - és a közönség többsége ilyen -, annak csak jól elő kell adni az eredeti művet, ahogy azt megírták" - fejtegette.
