Komoly arccal mondanak hatalmas baromságokat – jellemezte még korábban Zomborácz Virág, a Magyar Televízióban tegnap debütált új sorozat, a Fapad egyik rendezője a széria humorát.
És tényleg: a történet egy vállalkozóról szól, aki társaival belevág egy légitársaság megalakításába, de messziről látszik rajtuk, hogy egy sarki fűszerbolt vezetésére is alkalmatlanok lennének – életrajzuk sem passzol az új „hivatáshoz”, a vezérigazgató például korábban fehérjefeldolgozó üzemben dolgozott. Ugyanis hosszadalmas szakmai vitákat folytatnak arról, hogy vajon jó ötlet-e egy tárgyalóba babzsákfotelt tenni, alágyújtott bográcsból gulyást felszolgálni az utasoknak a repülőn, és még a szlogent is sikeresen elírják.
Borzasztóan nehéz feladat egy jó pilot-epizódot készíteni, hiszen a néző még nem ismeri a sorozat sajátos stílusát és karaktereit, nincs meg az emocionális kapcsolat, így a poénok és a fordulatok sem ütnek akkorát, mint a sokadik epizódnál. Egy sitcom esetében ráadásul a kapcsolat megteremtésére mindössze húsz perc áll rendelkezésre. A Fapad ugyanakkor egyrészt könnyebb helyzetben van, hiszen azáltal, hogy hazai produkció, nagyobb figyelem irányul rá, másrészt azonban az elmúlt évek hasonló próbálkozásai és tömegfilmjei gondoskodtak arról, hogy az ember idegenkedjen a kommersz magyar humortól. Emellett a televíziózás reformkorát éljük, amikor a kínálat a minőségi, sokszor mozifilmeknél is jobban megírt sorozatokból áll, így nehéz valakit rávenni arra, hogy mostantól hetente csupán fél órát egy új széria mellett töltsön.
A sajtóvetítésen a sorozat első két részét mutatták be, de már abból is kiderült, hogy bár az első évadnak lesz íve és kifutása, olyan szériáról van szó, amelybe tulajdonképpen bármikor be lehet kapcsolódni, a humorforrás az aktuális rész mikroeseményei és a karakterek köré csoportosul, így az is fel tudja venni a fonalat, aki nem az elejétől követi a sorozatot. Az alkotók igencsak ügyesen vették az akadályokat, az első résznek mindössze tíz percre van szüksége ahhoz, hogy „berántsa” a nézőt, villámgyors ecsetvonásokkal, ám annál hatásosabban festi fel karaktereit, mindegyik egy külön személyiség különböző humorforrásokkal – és a pilot-epizód második felére máris működni kezdenek a poénok.
A hagyományos amerikai sit-comokkal ellentétben a Fapad nem a röhögőgépes, stabil kameraállásból felvett, kevés és meghatározott helyszínen játszódó irányzatba tartozik, hanem sokkal inkább például a Városfejlesztési osztály mintáját követi, azaz kézi kamerával vették, dokumentumfilm hatását kelti, a szereplők olykor a kamerába beszélnek és mesélnek az aktuális eseményekről, máskor, amikor pedig „nem tudják”, hogy filmezik őket, elszabadul a pokol és sorjáznak a kínos szituációk.
Az abszurd alaphelyzet mellett – ami a Sólyom légitársaság esete miatt annyira nem is tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak – a sorozat ütőerejét egyértelműen a jól megválasztott színészek jelentik: Anger Zsolt remek a hisztis és nem túl eszes vezérigazgató szerepében, de a szuperagresszív biztonsági szakértőt játszó Andrássy Máté, a depressziós műszaki vezetőt alakító Gosztonyi Csaba vagy Lengyel Tamás buta és piperkőc pilótafigurája hasonlóképpen emlékezetes. Két rész után még korai lenne bármit elkiabálni, de az biztos, hogy a koncepció rengeteg lehetőséget és humorforrást kínál az alkotók számára, amit a látottak alapján jól ki is használnak – reméljük, nem fogy ki egyhamar az üzemanyag.
