Mindig nagy rizikó kétfelvonásos darabot két szereplőre bízni. Főleg puritán díszlet mellett, stúdiószínpadon, ahol szinte az összes sorból megfigyelhető a színész minden rezdülése, nem beszélve arról, hogy az egy térben játszódó előadás intenzitása is a férfi és a nő érzelmi összjátékán dől el.
Az Újszínház Meztelen éj… Mozart című, Gaál Ildikó rendezte darabja ilyen feltételek mellett is képes fenntartani a figyelmünket, nagyjából másfél órán át.
Pozsgai Zsolt története szerint Mozart (Almási Sándor) állásajánlatot kap, s ennek örömére feleségével, Constanzéval (Kökényessy Ági) úgy döntenek, hogy új életet kezdenek, és megosztják egymással korábbi szerelmi kalandjaikat. Talán az lesz a legjobb, ha a nézőre bízzuk, döntse el maga, hogy benne ez mennyire váltaná ki az őszinteség óráját, mindenesetre a mű a nő és a férfi örök harcán keresztül az alkotás kényszerét és az erotika kérdéseit vizsgálja. A darab a zeneszerző zsenit szertelen, túlfűtött, már-már idegbeteg figuraként ábrázolja, az egyes szerelmi történeteket felelevenítő epizódokat az orrvérzésbe fúló rohamai és a nő gyűrűforgatásai választják el. A kisebb epizódok – az emlékezésjelenet és a valós idő átmenetei – között a színészek rezzenéstelenül váltanak át egyik szerepből a másikba.
Az első felvonás a színésznőnek tartogatott lehetőségeket játéka sokszínűségének felvillantására, de Kökényessy alakja alig változik, mindvégig a finom, magabiztos, nőies nőt hozza Constanze szerepében. Almási Sándor játéka már izgalmasabb: az első felvonás rohamai fizikailag is erőt próbáló jelenetek számára, a darab második részében, a mellékszerepekben – különösen a doktor és Puchberg, az uzsorás alakjában – játéka sokszínűségét mutatja meg.
Minimalista térben, egy zongorát és egyben dobogót imitáló franciaágyon – ez kissé szájbarágós megoldás – zajlik a történet, a színpadon ezenfelül csupán néhány ágynemű és a háttérben egy ajtó van.
A darab azt a dilemmát veti fel, hogy az őszinteség órája után élhet-e ugyanúgy tovább nő és férfi. A szerző szerint nem, sőt, mivel nem képes elviselni a nő viszonyait, a férfi inkább a halált választja. Miközben a mű egésze ezt a drámát készíti elő, annak eldöntését, hogy feszültségében a tragédia mennyiben teljesedik ki, ugyancsak a nézőre és az olvasóra bízzuk.
