Hatvanmilliós mínusszal vette át a polgármesterséget négy éve Sármelléken Horváth Tibor. Megszorítások után mostanra az ezernyolcszáz lelkes, zalai településen saját forrásból aszfaltoznak, rövidesen befejezik a volt szovjet repülőtér kármentesítését, és jó esély van arra, hogy a reptér megbízható befektetőt talál. Horváth Tibor függetlenként újraindul a polgármesteri székért.
– Veszteséges településből alig négy év alatt saját forrásokkal rendelkező, megtakarító faluvá vált Sármellék az ön polgármestersége alatt. Hogy sikerült ezt elérnie?
– Sármelléket nagyon sokáig, pontosabban 2012-ig az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések között tartották számon. Négy évvel ezelőtt hatvanmillió forint mínusszal vettem át az önkormányzatot. Legfőbb célom akkor az volt, hogy stabilizáljam a költségvetést, s ennek eredményeként 2012-re szinte nullára csökkent a hiányunk. Ehhez persze a kormány segítsége, az adósságkonszolidáció is kellett.
– Mindig kérdés, miként lehet egy veszteséges településen rendbe hozni a költségvetést.
– A falu anyagi helyzete miatt olyan intézkedéseket is meg kellett tennünk, amelyek érthetően nem voltak népszerűek a lakosság körében. A szemétszállítás például addig ingyenes volt, az önkormányzat fizette a sármellékiek helyett. Fizetőssé tettem – ezt egyébként a törvény is előírja –, de azt sikerült elérnem, hogy a környéken nálunk a legalacsonyabb a szemétszállítási díj. Tizenkétmillió forintot spóroltunk meg így. Rákényszerültünk arra is, hogy 2011-ben megszüntessünk jóléti támogatásokat, az önkormányzati dolgozók például étkezési utalványt és melegétkezési jegyet is kaptak, ezek közül csak az egyiket lehetett meghagyni. A kormány támogatása mellett az ilyen intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy nem csupán az adósságunk csökkent, de később kilencmillió forintot meg is tudtunk takarítani.
– A lakosság mennyire érzékeli, s főként hogyan értékeli ezt?
– Sosem remélt eredményt értünk el, és sosem remélt helyzetet teremtettünk. Mostanra már úgy állunk, hogy huszonnégymillió forint tartalékot tervezhettünk. Egy kistelepülés életében hatalmas szó, hogy saját pénzből, tizenegymillióból, eltüntettük a kátyúkat, s leaszfaltoztunk egy utcát. Addig csak hitelből vagy pályázatból fejleszthettünk. Büszke vagyok arra, hogy mindezt ki tudtuk gazdálkodni, és most már látható, hogy ilyen dolgok miatt szükség volt a kezdeti megszorításokra. Az eredményekhez persze kellett az is, hogy az iskolákat átadjuk az államnak, mert az önkormányzatok legnagyobb terhe az iskolák fenntartása. A pályázatok, amelyeken indultunk és nyertünk, szintén a költségcsökkentést segítik. Ilyen volt például az orvosi rendelő hőszigetelése, fűtéskorszerűsítése és akadálymentesítése, az önkormányzati hivatal épületének tatarozása, és éppen most pályázunk az iskola korszerűsítésének támogatására.
– Rengeteg tennivalója van még, mit tart köztük a legfontosabbnak?
– Szeretnénk, ha Sármellék élhető falu lenne, de rengeteg tényezőtől függ, hogy egy település otthonos-e vagy sem. Többek között meg kell előzni az elöregedését, ehhez pedig helyben kell tartani a fiatalokat. Ennek érdekében 2010-ben bevezettük a babakötvényprogramot: születéskor, hat-, illetve tizennégy évesen nagyobb összeggel támogatjuk a gyerekeket. Feltételként többek között azt szabjuk, hogy Sármellékre járjon óvodába, iskolába. Támogatjuk a fiatalok letelepedését is, kedvezményesen megvásárolható szolgálati lakásokat kínálunk nekik. Jelenleg az iskolába 138, az óvodába hatvanöt gyerek jár, és van egy bölcsődéscsoportunk is. Jövőre, remélem, sikerül egy másodiknak is helyet találni, hogy a kisgyermekes anyukák is elmehessenek dolgozni. Kiemelt üdülőövezetben élünk, itt, helyben kevés a munkalehetőség, a legtöbben a környező településekre, a hat kilométerre fekvő Hévízre, Keszthelyre vagy Zalakarosra járnak dolgozni.
– Mit tudnak tenni az ingázók életfeltételeinek javításáért?
– Augusztusban mikrobuszt vásároltunk, az idősebbeket, a nehezebben mozgó embereket ezzel visszük orvoshoz, kórházba, és a buszt a nagyobb bevásárlásokhoz is bevetjük. Az iskolások távolabbi rendezvényekre vagy versenyekre utaznak vele, és gyakran elkérik a civilek is, a táncosaink, az íjászaink vagy a focistáink is használják. A közelmúltban vásároltunk egy ebédszállító autót is. Tavaly ugyanis átvettük a szociális étkeztetést, akkor csak tizenheten kérték a meleg ebédet, most már hetvenen rendelik. Nem csoda, mert jó árban van és finom, a megyei fenntartású idősek otthonának konyháján főzik. Ami pedig az időseinket illeti, hozzájárulunk a házi gondozásukhoz, önkormányzati dolgozó vagy közhasznú munkás segíti őket attól függően, hogy éppen mire van szükségük.
– A sármelléki repülőtér kármentesítésének feladata végigkísérte polgármestersége idején. Hogy áll a munka?
– Négy évvel ezelőtt, újonnan megválasztott polgármesterként szinte belecsöppentem az egykori szovjet repülőtér kármentesítésébe. Az elmúlt időszak egyik legfontosabb feladata volt a hatalmas, elképesztő mennyiségű mérgező anyag kiemelése, a szennyezett földterület megtisztítása és cseréje. A tervek szerint a nagyobb munkákat december végéig befejezik, s jövő májusban véget ér a terület kármenetesítése. Beleástam magam a témába, nem tehettem mást, hiszen a település vezetőjeként át kell látnom, hogy mikor mi történik. A repülőtér biztos hasznot hozhat a falunak iparűzési adóval, munkahelyekkel együtt, nem beszélve a mellette levő ipari parkról. Reméljük, hogy végre biztos kezekben tudhatjuk, hiszen Széles Gábor nagyvállalkozó komolyan érdeklődik, van tapasztalata és háttere a befektetéshez. Támogatásával komoly fejlesztési lehetőségek előtt állhat a repülő- terünk.
