Jelentős mennyiségű új pszichoaktív anyaggal elkövetett kereskedelem, valamint új pszichoaktív anyaggal visszaélés miatt az elsőrendű vádlottat 6 év, a másodrendűt 5 év 6 hónap, a harmadrendűt pedig 7 év szabadságvesztésre ítélte a Sátoraljaújhelyi Járásbíróság – közölte a Miskolci Törvényszék sajtóosztálya pénteken az MTI-vel.
Azt írták, az első- és másodrendű vádlott 2024 őszétől 2025 márciusáig rendszeresen értékesített kristályt külön-külön és egymással együttműködve is. Az elsőrendű vádlott több mint 1,2 millió, a másodrendű pedig több mint 2 millió forint bevételre tett szert az illegális tevékenységből. A két vádlott 2025 februárja és márciusa között összesen 940 gramm kristályt vásárolt a harmadrendű vádlottól mintegy 3,1 millió forintért, amit tovább értékesítettek.
Hozzátették, a nyomozás során a rendőrök 2025 márciusában intézkedés alá akarták vonni a harmadrendű vádlott által vezetett személygépkocsit, amivel a kábítószerüzlethez kapcsolódó találkozóra tartottak. A sofőr azonban elhajtott a helyszínről és Szlovákiába menekült, közben a nála lévő kristályt még Sátoraljaújhelyen kidobta a járműből. Azt a rendőrök később megtalálták és lefoglalták.
A törvényszék közölte, az elsőrendű vádlott lakásán több mint 8 millió forint értékű arany ékszert és 310 eurót foglaltak le, amely a bíróság szerint az új pszichoaktív anyag értékesítéséből származott. A harmadrendű vádlottnál elfogásakor több mint 500 ezer forintot és 100 svájci frankot találtak.
A vádlottak az előkészítő ülésen beismerték bűnösségüket és lemondtak a tárgyaláshoz való jogukról. A bíróság a szabadságvesztés mellett vagyonelkobzást is elrendelt: az elsőrendű vádlott esetében a nála talált arany ékszert és valutát, a másodrendűnél több mint négymillió, a harmadrendű vádlottnál pedig három és fél millió forint erejéig. A harmadrendű vádlott feltételes szabadságra sem bocsátható.
Enyhítő körülményként értékelték a vádlottak beismerő vallomását, valamint azt, hogy kiskorú gyermekek eltartásáról kötelesek gondoskodni, a másodrendű vádlott esetében pedig a büntetlen előéletet is. Súlyosító körülmény volt az első- és harmadrendű vádlott büntetett előélete, utóbbi esetében pedig az is, hogy különös visszaesőnek minősül.
Az ítélet nem jogerős.
