Tragikusan fiatalon meghalt Jackie Kennedy unokája

„A mi gyönyörű Tatianánk ma reggel elhunyt. Örökké a szívünkben él” – áll a család közleményben, amelyet JFK Library Foundation közösségi oldalán Tatiana Schlossberg családja.

Tatiana Schlossberg 2025 novemberében a The New Yorkerben megjelent esszéjében hozta nyilvánosságra, hogy akut mieloid leukémiát diagnosztizáltak nála. A betegséget az orvosok a második gyermeke, a kislánya születése után, a kórházi tartózkodása alatt vették észre.

„Nem hittem – nem tudtam elhinni –, hogy rólam beszélnek” – írta a diagnózisról, amely miatt kemoterápiát és csontvelő-átültetést kapott. „Kilenc hónapos terhesen még úsztam a medencében. Nem voltam beteg. Nem éreztem magam rosszul. Azt httem, én vagyok az egyik legegészségesebb ember, akit csak ismerek.”

Esszéjében arról is beszámolt, hogyan tartotta benne a lelket a családja a hónapokon át tartó kezelések idején. Szülei, nővére, Rose és öccse, Jack végig mellette álltak. Rose őssejt-donorként is segíteni tudott: az első transzfúzióhoz az ő sejtjeit használták fel.

„A bátyám félig volt kompatibilis, de minden orvost megkérdezett, hogy esetleg a félig kompatibilis jó-e” – idézte fel. Hozzátette, családja „mindig fogta a kezét”, és igyekeztek elrejteni előle a saját fájdalmukat és szomorúságukat. „Minden nap érzem a fájdalmukat” – írta, számol be a life.hu.

Így teltek Tatiana Schlossberg utolsó napjai

Tatiana az utolsó hónapjaiban mindent megtett azért, hogy a családjára összpontosítson, különösen a férjére és gyermekeire figyelt. Leírta azt is, hogyan teltek a napjai George Morannal, aki orvosként is támasza is volt.

„[George] hazament, hogy lefektesse a gyerekeket, majd visszajött, hogy vacsorát hozzon nekem. Tudom, hogy nem mindenki házasodhat orvossal, de ha egy módja van rá, tegye meg, nagyon jó ötlet” – jegyezte meg ironikusan. „Ő tökéletes. Csalódott és szomorú vagyok, hogy nem élhetem tovább ezt a csodálatos életet ezzel a kedves, vicces, jóképű zsenivel, akit sikerült megtalálnom.”

Amikor egyik orvosa közölte vele, hogy talán egy éve van hátra, első gondolata a gyerekeire terelődött. „A gyerekeim, akiknek az arca örökre belém égett, nem fognak emlékezni rám” – írta. Úgy vélte, a fiának talán marad majd néhány emléke, de azokat idővel összekeverheti a fotókkal és az elmesélt történetekkel.