Völner Pál: Erős háttér az Alkotmánybíróságtól a kvóta elleni perhez

Vereséget szenvedtek azok, akik a kötelező betelepítési kvótáról szóló vitában Brüsszel mellé álltak és bojkottálták az erről szóló népszavazást – jelentette ki lapunknak Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az Alkotmánybíróság (AB) szerdai döntését értékelve. Amint többször beszámoltunk róla, Székely László 2015 végén fordult alaptörvény-értelmezési beadvánnyal az AB-hoz az unió kötelező betelepítési kvótáról hozott határozata kapcsán. Völner szerint az AB kimondta, hogy az alaptörvény alapján Magyarország megvédheti magát az Európai Unió túlterjeszkedő jogi aktusaival szemben. Az alaptörvény szerint vannak hatáskörök, amelyeket Magyarország a többi tagállammal együtt gyakorol, de ez nem a jogok korlátlan közös gyakorlása – húzta alá. Az AB felléphet az emberi méltóság, más alapvető jogok, Magyarország szuverenitása, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonossága érdekében. A határozat azt is jelzi, hogy érdemes erről a témáról vitatkozni, és meg kell védenünk érdekeinket – hangsúlyozta az államtitkár. Úgy vélekedett, az AB határozata erős hátteret ad majd Magyarországnak az Európai Bíróság előtt folyó kvótaperben.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója szerint az AB határozata általánosan, szuverenitásvédelmi szempontból kifejezetten előremutató, amennyiben meglebegteti annak lehetőségét, hogy a testület akár vizsgálhatná is a Magyarország szuverenitását vagy alkotmányos önazonosságát sértő uniós jogi aktusokat. Ugyanakkor – az alapul szolgáló alkotmányértelmezési eljárás jellegéből fakadóan – a határozat tartózkodik ennek konkrét kimondásától. Erre Salamon László különvéleménye utal is: az alkotmánybíró szerint a határozat elvi szintű következtetései helyesek, de az nem jut el az alapjogi biztos kérdéseire vonatkozó konzekvenciák levonásáig. A határozat ezenfelül adós marad az uniós jog és a magyar alaptörvény pontos viszonyának meghatározásával is, sőt, későbbre halasztotta annak megválaszolását is, hogy az uniós kvótadöntés a csoportos kiutasítás tilalmának nemzetközi szabályába ütközik-e – mutatott rá Szánthó.

Szerinte a határozat indokolásából fontos kiemelni, hogy az rögzíti az uniós hatáskörgyakorlás két fő korlátját, mint a szuverenitás és az alkotmányos önazonosság, és kimondja, hogy ezek védelmének legfőbb letéteményese maga az Alkotmánybíróság. Ráadásul a bírák hangsúlyozták, hogy vita esetén Magyarország szuverenitását vélelmezni kell, és azt is, hogy az önazonosság védelme kifejezetten releváns Magyarország nyelvi, történelmi vagy kulturális hagyományainak érintettsége esetén. A testület szerint a nemzeti önazonosság az írott jogtól függetlenül létező kategória, arról nemzetközi szerződéssel sem lehet lemondani, tehát ezen önazonosság védelme mindaddig az AB feladata marad, amíg Magyarország szuverenitással rendelkezik.

Ezen erős és komoly, de általánosságban tett kijelentések után viszont az Alkotmánybíróság arra a „puha” következtetésre jut, hogy amennyiben valószínűsíthető az uniós hatáskörgyakorlás, illetve hatáskörtúllépés következtében jogsérelem, akkor az AB erre vonatkozó indítvány alapján, hatáskörei gyakorlása során „vizsgálhatja, hogy a vélt sérelem valóban fennáll-e”. Azaz – amint arra Szánthó Miklós rámutatott – nyitva hagyja annak konkrét megválaszolását, hogy például egy, az uniós kvótahatározatot megtámadó alkotmányjogi panaszt vagy a kormány normakontroll-indítványát befogadná-e, és ha igen, akkor milyen döntést hozna.