Napjainkban rengeteg inger éri fiataljainkat a szinte megszámlálhatatlan csatornán keresztül. Gyermekeink a tanulás és a sport mellett – vagy olykor helyett – csaknem egész nap aktívak az internetes fórumokon, és sok időt töltenek televíziózással.
Nem is gondolnánk, hogy országszerte számos kis műhelyben foglalkoznak fiatalok a Bibliával, hogy felkészüljenek a Soli Deo Gloria Diákszövetség (SDG) bibliaismereti versenyére. Vajon mi viszi rá a diákokat a digitális információtengerben, hogy szabadidejükben a Könyvek könyvével foglalkozzanak? Hogy megtudjuk, a legjobbakhoz látogattunk el, akik az írásbeli versenyrészben az első két helyet szerezték meg.
A két világháború között Balatonszárszón alapított diákszövetség több mint húsz éve hirdette meg bibliaismereti vetélkedését, amelyet az idén már huszonnegyedik alkalommal rendeztek meg. A különleges tudáspróba két versenyrészből áll: az egyik írásbeli, a másik az úgynevezett kalandverseny, s a kettőt teljesen külön értékelik. Ám ugyanolyan súlyúak, szakmailag a versenyszervezők számára mindkét etap egyformán fontos.
Az írásbeli verseny egyik évében az Ó-, a következő esztendőben az Újszövetség egy-egy könyvét kell a diákoknak feldolgozniuk. Nem is akárhogyan, néha olyan részletesen kell számot adniuk tudásukról, ami még a Bibliát mélyen ismerő hívőknek is komoly fejtörést okozna. Ebben az évben például Ruth és Eszter könyvéből kellett felkészülniük a csapatoknak.
Az idei versenyen olyan történt, amire még soha nem volt példa: az írásbeli rész 1. és 2. helyezését is a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium csapatai szerezték meg. „A Bibliaismereti verseny történetében eddig nem fordult elő, hogy egy iskola egy évben az írásbeli verseny első két helyezését is elvitte volna” – árulta el lapunknak Szabó-Kis Gyöngyi, az SDG irodavezetője. (A kalandversenyen a benkősök nem indultak.) A Benkő egyébként régóta résztvevője a nem mindennapi tudást igénylő versenynek, csapatai többször nyertek vagy szereztek értékes helyezéseket. A most második helyen végzett csapat – egy fő változtatással – két évvel ezelőtt például megnyerte a versenyt.
A gyerekeket felkészítő Csoportné Fekésházy Márta, az iskola református lelkésze és vallástanára eleinte maga szólította meg a diákokat, lenne-e kedvük részt venni a versenyen, később már maguktól jelentkeztek a tanulók. A lelkésznő elmondása szerint a gyerekek szívesen foglalkoznak a Bibliával, fáradoznak a könyvek tanulásával szabadidejük terhére, s kifejezetten szeretnek a versenyeken részt venni. A vallástanárnő elárulta, senkit nem kellett soha nógatni, ráadásul mindig van utánpótlás. Akadt, aki többször is indult a versenyen, manapság két csapatnál is többet ki tudna állítani a Benkő, de a versenyszabály erre nem ad lehetőséget.
A tanárnő azt is elmondta, nagyon jó hangulatban telnek a foglalkozások. Kívülálló számára meglepő módon rengeteget nevetnek a gyerekek, és a vidám percek bevésődnek a diákok emlékezetébe. Nagyszerű, hogy nem szigorban, inkább boldog légkörben, olykor sztorizgatásokkal tarkítva zajlik a felkészülés, pedig a különórák hónapokon át tartanak. A tanárnő olykor „összeeresztette” csapatait, amelyek egymást vizsgáztatva gyakoroltak a versenyre. A gyerekek egyáltalán nem érezték, hogy egymás ellenfelei lennének.
A diákok nemcsak az együtt készülést igénylik, hanem a mély beszélgetéseket is. Előfordult, hogy másfél órát diskuráltak egy cukrászdában, máskor órákon át beszélgettek, vitattak meg kérdéseket a hittel, Isten igéjével kapcsolatban. „A gyerekeknek erős istenképük van, a hitük mély, vidám, de komolyan gondolkodó, érett fiatalok” – mondta a fiatalokról tanáruk. De mi visz rá a 21. század derekán egy ifjút arra, hogy a rengeteg tanulnivaló, érettségi, különóra, szakkör, edzés mellett önként foglalkozzon a Bibliával, és a szabadideje terhére lényegében bemagolja a Szentírás egyes könyveinek szövegét? Hiszen a mai fiatalok nagy részének – kis túlzással – „bele van nőve” a tenyerébe az okostelefon, impulzív és tömény ingerek érik őket.
A feleletet a Benkő két csapatától kapjuk meg. Kiss Bianka nem igazán szereti az elektronikát, ezzel szemben Isten és a Biblia nagyon is érdekli. A Szentírásra úgy tekint, mint egy útmutatásra. A versenyre való felkészülést is úgy élte meg, hogy azon keresztül még inkább megismerheti a Szentírást, s azok a mondatok, amelyek rögzültek benne, bizonyos élethelyzetekben majd segítségére lesznek.
Elmondta, hogy a tavalyi verseny témáját, a Korinthusi leveleket a mai napig fel tudják idézni, mert annyira megérintette őket a szöveg ereje. Mindenképpen hasznosabbnak tartja a Könyvek Könyvét forgatni, mint például a Facebookon „lógást”. A memorizálást elősegítendő, sokszor lerajzolt egyes történeteket, épületeket, ahogy a leírás alapján elképzelte.
Virág Apollónia mindennap több órát utazik az újpesti iskoláig és vissza, ám ezt az időt is arra használja fel, hogy olvasson.
„Rengeteg olyan emberrel találkozom a tömegközlekedési eszközökön, akik folyamatosan olyan témákról beszélgetnek, ami sem a saját életüket, sem más életét nem viszi előre, s ugyanilyen a telefon nyomkodása is. Minden csak azon múlik, ki hogyan képes beosztani az idejét, hiszen, ha a hazaút alatt sikerül megtanulni a leckét, azzal is több időt tölthetünk a családunkkal” – magyarázta Apollónia.
Az Erdélyben született leány egyébként kicsit félt a megmérettetéstől, mert az idén nyelvvizsgázott, mégis belevágott. Szerinte az is sokat segít az elsajátítandó ismeret rögzítésében, hogy tanáruk olykor kézzel-lábbal, activity szerűen mutogatott el nekik egy-egy választ. Szerinte át lehet ültetni a mába a több ezer éves történeteket.
Mezei Dóra is úgy véli, ha valaki akar, tud áldozni a szabadidejéből arra, amit fontosnak tart. „Egy református iskolában szerintem alap, hogy foglalkozni kell a Bibliával, s nem mellesleg a memóriának is jót tesz, aminek hasznát is vettem az érettségire készülve” – árulta el Dóri, akit a versenyszellem is hajtott. Nem véletlenül: kilencedik osztályban barátnőjével, Kurucz Eszterrel együtt egyszer már a győztes csapat tagja volt. A szintén végzős Eszter elmondta, a verseny jó alkalom volt arra, hogy kicsit elmélyedjen a Szentírásban. Hozzátette, hogy irodalom órákon is sok hasznát vette az elsajátított ismeretanyagnak, hiszen amikor találkoztak egy bibliai idézettel, rögtön felismerték. Amióta az első versenyén részt vett, már nem csak a felkészülés időszakában forgatja a Szentírást. „Ha valamilyen nehézséggel találkozom, csak fellapozom a Bibliát, és találok egy jó tanácsot vagy egy megnyugtató üzenetet” – magyarázta Eszter.
Kakuszi Anna a felkészülések jó hangulatát emelte ki, a sok vidám órát, ami emlékei szerint mindannyiukat „kikapcsolta a hétköznapokból”. Számára mindig sikert jelent, ha tanulás árán ér el eredményt, az meg különösen, ha másokkal együtt teheti. A sepsiszentgyörgyi Csillag Hunor olykor istentiszteleten is ráismer egy-egy megtanult igeszakaszra. „Felemelő érzés együtt mondani az Igét a prédikátorral, és mélyen átérezni, mit is jelent” – mondta. Úgy érzi, mind többek lesznek az által, ha ilyen plusztudást szívnak magukba. Hunor nagyon szereti a történelmet, ezért az idei feladatokat ilyen szemmel is vizsgálta, ahogy fogalmazott, „feküdt neki a téma”. Azt mondta, a történelmen keresztül sokszor látja meg Istent.
És ha azt gondolnánk, hogy ezek a fiatalok könyvmolyok, csak a tanulásnak élnek, nagyot tévedünk: majdnem ugyanúgy élik mindennapjaikat, mint kortársaik. Hunor például elárulta, megszakadna a szíve, ha nem sportolhatna, ha nem énekelhetne, ezért szerepel az iskola énekkarában és kamarakórusában is. Valahogy mindig sikerül beosztania az idejét úgy, hogy elkészüljön feladataival, és két hobbijára is maradjon ideje. Bianka is foglalkozik zenével, kilenc éve fuvolázik, emellett szeret énekelni, amivel a stresszt is ki tudja adni magából. Istennel való kapcsolatát a zene szeretetéhez hasonlította.
Dóri nagyon sokat olvas, főleg angol eredetiben, ám emellett is jutott ideje felkészülni az órákra, majd az idén az érettségire. A végzős lány egyébként 2013-ban egyéni indulóként egyháztörténeti versenyt is nyert. Eszter sok időt tölt testvéreivel, s olykor Dórival együtt vigyáz a gyerekekre.
Apollónia a tanulás mellett heti öt órában népi táncol, korábban versenyszerűen foglalkozott akrobatikus tánccal is. De ezt abba kellett hagynia, mert ízületei nem bírták a terhelést. Isteni jelnek tekintette a fájdalmat. Anna szeret emberekkel beszélgetni, ezért minden alkalmat meg is ragad erre. Szabadidejében sokat jár kórházba került, idős emberekhez, édesanyja ugyanis ápolónő. Azt tapasztalta, hogy az idősebb generáció inkább hisz Istenben, ezért sokkal többet tud velük beszélgetni a Bibliáról és a hitről. Számos olyan kérdésére is választ adnak az idősek, amire maga még nem találta meg a feleletet. Azt mondta, rengeteg bölcsességet kap tőlük.
