A jelenlegi helyzet stabil a balkáni útvonalon, de erősen kérdéses a viszonylagos nyugalom hosszú távú fenntarthatósága – mondta lapunknak Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója, aki nem számol azzal, hogy Olaszország helyzete belátható időn belül stabilizálódik. Úgy látja ugyanakkor, elindult a vita arról, hogy az irreguláris migráció mögött milyen strukturális mozgatórugók vannak.
„Jelentős részüket az NGO-k hozzák” (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Várható-e bármilyen változás az év második felében a déli magyar határt érő migrációs nyomásban? Egyre többet hallani ugyanis arról, hogy már Románia felé próbálkoznak a bevándorlók.
– A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a Magyarország déli határán próbálkozó migránsok száma most nem emelkedik jelentősen. Úgy látjuk, jelenleg az Európai Unió és Törökország között kötött megállapodás, valamint a magyar határzár – más balkáni országok határvédelmi intézkedéseivel együtt – biztosítja a nyugat-balkáni útvonalon érkező migránsok számának alacsonyan tartását. Emellett a mi értékelésünk szerint a román hatóságok egyelőre tudják kezelni a román–szerb határszakaszon növekvő „forgalmat”, így szerencsére a magyar–román határszakaszon sem kell most lépni egy nagyobbat. A migrációs mozgások természeténél fogva nem lehet pontosan előre jelezni, hogy mi várható a közeljövőben. Az Olaszország partjainál bekövetkező változások hatással lehetnek a balkáni útvonalra és a spanyol helyzetre is, továbbá folyamatosan figyelni kell Törökországra. Úgy fogalmaznék, hogy a helyzet jelenleg stabil ezen az útvonalon, de ennek a viszonylagos nyugalomnak a hosszú távú fenntarthatósága erősen kérdéses.
– Milyen következményekkel járhat, ha Olaszország „bekeményít”, és lezárja a határait az illegális bevándorlók előtt?
– Július 7-ig 85 150 illegális bevándorló érte el Olaszország partjait, ami majdnem tizenegy százalékos emelkedés az előző év azonos időszakához képest. Ha nem következik be változás, az idén kétszázezer érkezőre lehet azon az útvonalon számítani. A migránsok döntő többsége afrikai országokból érkezik – például a 17 százaléka Nigériából, 9-9 százaléka Guineából és Elefántcsontpartról –, és nemcsak a mi szigorúbb értelmezésünk, hanem semmilyen értelmezés szerint sem minősül menekültnek. A helyzet tehát komoly, nem véletlen, hogy az eddig rendkívül nyitottnak és befogadónak mutatkozó olasz baloldal „jobbról előz”. A mediterrán útvonal lezárása azonban nem egyszerű, mert a fizikai határzár nem opció. Ahhoz, hogy a lezárás működőképes legyen, olyan struktúrát kell kialakítani, amelyben minden próbálkozót Líbiába visznek vissza, természetesen normális, emberi körülmények közé. Ráadásul a Szahara szívóhatása és az ottani politikai instabilitás miatt nem ideális az észak-afrikai országok déli határait védeni, hanem mélyen Afrikában kell az útnak indulásra vonatkozó késztetést csökkenteni. A két feladat együtt nem egyszerű, úgyhogy én nem számolok azzal, hogy Olaszország helyzete rövid távon stabilizálódik.
– Várható-e, hogy más európai ország is nyilvánvalóvá teszi és elítéli az NGO-k szerepét a migráció segítésében? Lehetnek-e ennek következményei az illegális migrációra?
– Jelenleg az NGO-k mentési aránya majdnem negyven százalékon áll, vagyis az embereknek egy jelentős részét ők hozzák át Európába. Tehát nyilvánvalóan komoly „pull faktor” a tevékenységük. Olaszország a napokban dolgozta ki a Földközi-tengeren dolgozó NGO-k magatartási kódexét, amely ezt a hatást megpróbálja visszaszorítani. Úgy látom, hogy elindult egy európai szintű vita nemcsak a napi problémák megoldásáról, hanem arról is, hogy az irreguláris migráció mögött milyen strukturális mozgatórugók vannak, s ezeket hogyan lehetne megszüntetni. Ezen mozgatórugók között pedig egyértelműen megjelenik az NGO-k tevékenysége is. S ha egyszer az a nagy közös európai cél, hogy az irreguláris migrációs nyomás csökkenjen, akkor az ilyen vitákra szükség van, s ezek erősödésével kalkulálok én is.
