Népszerűek a fogyatékosintézmény apartmanjaiban lakók által készített gyerekjátékok, szőttesek, karácsonyi díszek, az ellátottak a falu életében is aktívan részt vesznek
Éppen zsiráfok készülnek a varrodában (A szerző felvétele)
Mélyen gyökerezik a társadalomban az a szemlélet, amely a szocialista embertípussal összeegyeztethetetlennek tartotta a fogyatékosságot. A fogyatékos embereket egy helyen látták el nagy, lehetőleg települések szélén található intézményekben. A külvilágtól elzártan, leggyakrabban a második világháború után a főurak által elhagyott kastélyokban, kúriákban. Talán ez lehet az oka annak az ellenállásnak is, amelyet a közelmúltban Püspökladányban tapasztalhattunk, de amelyre korábban Szilvásváradon volt már példa.
A Hajdú-Bihar megyei településen az úgynevezett kiváltás ellen tiltakoztak a helyiek, pedig az elavult, nagy létszámú intézmények ideje lejárt. A jelenleg is zajló folyamat lényege, hogy ezekből a „kádári örökségekből” kisebb létesítményekbe költöztessék az ellátottakat, ahol emberhez méltóbb, családiasabb életet tudnak nekik biztosítani. Ám a szociális szférának nem csak az idejétmúlt intézmények felszámolásával kell megküzdenie.
A szociális intézményrendszerről keveset beszélünk, ellentétben például más területekkel, amelyekkel többeknek van napi kapcsolata. Leginkább akkor kerül szóba az ágazat, ha baj történik, például gyermekbántalmazás – mondta Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár a közelmúltban Tordason, a Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézményben. Az államtitkár hozzátette: a napi munkáról alig esik szó, nem ismertek a szociális területen dolgozók mindennapjai, gondjai, és ez az ismeretlenség gyakran előítéletet, félelmet szül. Holott százezer emberről van szó, akik hatszázezer ellátottról gondoskodnak nap mint nap. Ám egyre kevesebben vannak. Benedek István, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója arról beszélt, a szociális ágazatban is tapasztalható munkaerőhiány, az elvándorlókat pedig igen nehéz pótolni. Különösen a Dunántúlon, ahonnan sokan Ausztria felé veszik az irányt, mivel ott többet lehet keresni.
Azt is nehéz lehetővé tenni, hogy a dolgozók feltöltődjenek, ne égjenek ki. Hiszen embert próbáló feladat a halmozottan sérült lakók vagy az autisták mellett dolgozni. Előfordulhat, hogy a műszak alatt egy kolléga tizenkét órán át beszélget a sérült emberekkel, és kommunikációja leginkább egyoldalú, nincs visszacsatolás. Ez hosszú távon fásulttá teszi a munkavállalókat – mutatott rá Inotay György, a tordasi intézmény igazgatója.
Tordason évente kétszer erdélyi kirándulást szerveznek, és alapítottak egy szerény belső elismerést is: a „Kő marad” valóban egy kis követ jelent, ezerforintos jelképes díjazással. „Az összevont ágazati pótlék ugyan dobott valamicskét a korábbi nyomott fizetéseken, de a javadalmazás még így is szerény, amely nem áll arányban az elvégzett kemény munkával” – állapítja meg Inotay György.
Szerencsére akadnak örömteli változások is, a megyei intézményfenntartó központok jogutódjaként 2013-ban létrejött Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság igyekszik elérni, hogy a szolgáltatás standard legyen, a színvonal minden intézményben közelítsen egymáshoz.
A tordasi intézményben több mint kétszázhetven emberről gondoskodnak. A házban közösen élnek és alkotnak az ott élők, akik közül a legtöbben középsúlyos értelmi fogyatékosok. Nincsenek bezárva, szabadon kijárhatnak a településre, ha kedvük tartja. Konditerem, informatikai és táncterem, fodrászat, mosoda és egy saját konyhával ellátott hatalmas étkező áll rendelkezésükre. Két-négyágyas apartmanokban élnek, az intézményben nincsenek kórtermek. Minden délután szabadidős programokat szerveznek, amelyeken azonban a részvétel nem kötelező.
Az átlátható gazdálkodás megteremtésével azt is sikerült elérni, hogy az intézmények ne költsenek többet annál, mint amekkora forrás rendelkezésükre áll. Nem kis feladat, de hogy nem lehetetlen, arra szintén Tordason kaphattunk választ. Jó tíz évvel ezelőtt még 3,7, tavaly pedig már 12,7 millió forint volt az értékesítésünk mértéke – mutatta az egyik folyosóra kihelyezett installáción Katona Mihály, aki az intézményben a foglalkoztatásért felel. A fejlődés nem a véletlen műve: a műhelyekben számos területen dolgoznak az itt élők.
Az egyikben például az iskolakezdésre töltenek meg hátizsákokat tanszerekkel a Sió megbízásából. (Egyébként olyan cégek is rendelnek termékeket az intézménytől, mint a British Petroleum, a Vodafone vagy a Schneider Electric.) A varrodában gyermekjátékokat készítenek, volt például olyan fehérvári bölcsőde, amely az összes babát itt rendelte meg.
A Sziget Fesztiválon pedig évek óta sikk tordasi játék kutyát vásárolni, nem tudnak annyit varrni, amennyit képesek lennének eladni. Ottjártunkkor a varrodában épp zsiráfokat készítettek kézi munkával. De rendelkeznek számítógép vezérelte hímzőgéppel és professzionális varrógépekkel is. Inotay György leszögezte: senkivel nem szeretnének versenyezni, a kínai dömpingáruval meg pláne nem. Ám csak magas minőségű alapanyagot vásárolnak, így termékeik felveszik a versenyt akár a nyugat-európai játékokkal is. Varrnak munkaruhát, táskákat is.
Itt tanultam meg szőni – mondta kérdésünkre Molnár Mercédesz egy másik teremben, ahol szőnyegeket készítenek lányok, asszonyok, férfiak. A szomszédos műhelyben papírhulladékból fonnak kosarakat, valamint készítenek karácsonyi díszeket, papírvirágokat, vállalják vállalati rendezvények, esküvők dekorációjának elkészítését. A kis kollektíva együtt találja ki, mit és hogyan készítsenek el. Az itt lakók keze munkájának nyoma a faluban is sok helyen tetten érhető, például a parkokat tartják rendben.
