„Sok ennyi migráns Európának, de tesszük a dolgunkat”

Lehel László (Fotó: MÖS - Kiss Tamás)

Évtizedes tapasztalatai alapján szerinte a keresztény–zsidó és a muszlim kultúrát nagyon nehéz összehangolni.

Soha nem látott mértékű mozgás van most Európában, tán 1956-ban volt ilyen, akkor persze egészen más okokból. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BAH) rendkívül túlterhelt, indokolt tehát, hogy a segélyszervezetek belépjenek a munkába – mondta lapunknak Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője.

A karitatív szervezet július elején kapcsolódott be a menedéket kérők ellátásába, első akciójukkal kifejezetten a gyermekeket célozták meg. Lehel László, Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Lévai Anikó jószolgálati nagykövet egymillió forint értékben vitt egy hónapra elegendő bébiételt, pelenkát, gyermekápolási szereket Nagyfára, az ideiglenes befogadó központba. A napokban pedig a Győr közelében lévő Vámosszabadi befogadótáborban több mint hárommillió forint értékű tartós élelmiszert és gyermekruhát adott át a segélyszervezet.

Lehel László beszámolója szerint a szervezet elhúzódó migrációs nyomásra készül. Folyamatosan egyeztetnek a bevándorlási hivatallal és a Karitatív Tanács többi tagjával, hogy minél szervezettebben, a feladatokat megosztva tudjanak segíteni az illegális bevándorlók ellátásában. Elmondta azt is, a menedékkérők száma a többszörösére nőtt, a befogadóállomásokon dolgozók pedig erejük végén járnak, kevés idejük és kapacitásuk jut arra, hogy a gyermekekkel külön is foglalkozzanak. Ezért nagy örömmel fogadták a segélyszervezet felajánlását, hogy Vámosszabadiban pszichoszociális támogatásként rendszeresen foglalkozásokat tartanak migráns családok gyermekeinek.

„Jól felkészült, gyakorlott szakembereket küldünk oda, olyanokat, akik értenek a gyermekekhez. Nagy hasznát veszik az interkulturális ismereteknek is, hiszen másként kell beszélni az Afganisztánból és másként az Afrikából érkezett emberekkel. A befogadóállomásokon nagy a mozgás, a családok általában csak néhány napot töltenek ott, mindig újabb és újabb emberekkel kell megtalálni a hangot. Mindenütt szigorú a protokoll, a házirend, alkalmazkodnunk kell ezekhez” – sorolta. Kiemelte, a legsérülékenyebbeket, azaz célzottan a gyermekeket és a nőket segítik, hogy a menekültügyi eljárás ideje alatt javítsanak életkörülményeiken, és azt tervezik, rövidesen országossá bővítik a programot. Működik az 1353-as adományvonal, egy-egy hívással 250 forinttal lehet támogatni a szervezet rendkívüli segélyprogramját.

Ennyi embert Európa nehezen tud kezelni – ismertette Lehel László. Akik idejöttek, tudják, a táborokban ellátják őket, az eljárás végén aztán a hatóságok legtöbbször elutasítják a kérelmüket, nekik pedig el kell hagyniuk az országot – vagy még előtte maguktól mennek tovább. Sokan a legmodernebb GPS-es telefonnal felszerelkezve érkeztek. Saját felelősségükre jöttek, és vállalják azt is, hogy továbbmennek. A tömeges mozgás mögött egyértelműen kiderül a szervezettség. Sokak előtt megcsillantották a Kánaánt azok, akik a pénzüket elvették, hogy megszervezzék az útjukat. Közben rájöttek, nem egészen úgy van, ahogy nekik azt mesélték. „Sok megkeseredett emberrel találkozunk, és nemcsak a fáradtság látszik az arcukon, hanem az a sok nehézség is, amivel hosszú útjukon szembesültek” – mondta.

Arról, miként kellene kezelni a Magyarországra érkező migránsok tömegét, két ellentétes irányzat létezik – mutatott rá Lehel László. Az egyik szerint: jöjjenek feltétel nélkül, jót tesznek nekünk, felpezsdítik a kultúránkat. A másik vonal ezzel szemben azt mondja, nem lehet a keresztény–zsidó kultúrához hangolni a muszlimot. „Mi az Ökumenikus Segélyszervezettel az elmúlt két és fél évtizedben sok muszlim országban dolgoztunk, sok tapasztalatot szereztünk, így tudom: e két kultúrát nehéz összehangolni. Jogosnak tartom a felvetést, kontrollálni kell a migránsok beáramlását. De amíg Magyarországon vannak, és tart az idegenrendészeti eljárás, addig tegyük meg azt, amit a tisztességünk diktál. Ha valamikor stabilizálódik a helyzet, lesz egy új pillanat, amikor újra lehet gondolni mindezt. De addig tesszük a dolgunkat, a mostani helyzet tisztességes megoldására törekszünk” – foglalta össze.