Egyre több jel utal arra, hogy a baloldali holdudvar és a szimpatizánsok is elképzelhetőnek tartják az együttműködést a Jobbikkal.
„Orbán ellenében még Vona Gáborra is lehet szavazni. Mert e pillanatban semmi sem előbbre való, mint Orbánt kirobbantani a székéből” – írta az SZDSZ egykori alapítója és a George Soros által is támogatott Magyar Helsinki Bizottság volt ügyvezető igazgatója, Kőszeg Ferenc az Élet és Irodalomban. Kőszeg volt párttársa, az ugyancsak SZDSZ-alapító Haraszti Miklós májusban arról beszélt az ATV-ben, hogy a Fideszt a baloldalnak és a Jobbiknak közösen rá kell kényszerítenie egy arányos választási rendszer kialakítására. Amennyiben ez nem sikerül, közösen kell bojkottálniuk a választásokat.
Ugyanebben az értelemben vetette fel még 2011-ben – LMP-s politikusként – Karácsony Gergely is a baloldali ellenzék és a Jobbik technikai koalícióját. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke idén májusban az MSZP által megnyert salgótarjáni időközi polgármester-választás és a Jobbik győzelmével végződött időközi országgyűlési választás tapasztalataiból azt szűrte le a Somogy Megyei Hírlapnak, hogy „a centrális erőtér fölött létrejöhet a bal- és jobboldali összefogás”. Gyurcsány ezt arra alapozhatta, hogy az időközi választásokon a baloldali győzelemmel végződő veszprémi és salgótarjáni szavazás előtt a Jobbik feltűnően passzív volt a kampányban, míg Tapolcán, ahol a Jobbik nyert, a baloldal volt visszafogott.
Forrásaink azt mondták, hogy a baloldalra mindig nagy hatást gyakorló liberális „szellemi holdudvar” erőteljes nyomás alá helyezte a baloldali pártokat, hogy valamilyen módon mindenképpen együtt kell működniük a Jobbikkal 2018-ban. Szerintük ugyanis enélkül semmi esély nincs Orbán Viktor miniszterelnök leváltására. Sokan ennek tudják be, hogy immár a baloldali tévékben, rádiókban is nagyon gyakori vendégek a jobbikosok, s a múlt héten a Népszavában Odze György író is baloldal–Jobbik nagykoalíciót vizionált.
Mindez, illetve a Vona Gábor elnök által vezetett „néppártosodás”, az MSZP-vel, a DK-val és az LMP-vel együtt elutasított novemberi alaptörvény-módosítás is azt az érzetet keltheti a baloldali szavazókban, hogy számíthatnak a Jobbikra. Ezt támaszthatja alá, hogy a baloldali Klubrádióban november 9-én a „nap kérdésére”, miszerint a „demokraták” bevegyék-e a választási összefogásba a Jobbikot 2018-ban, a hallgatók kétharmada igennel szavazott.
Ugyanebben az értelemben vetette fel még 2011-ben – LMP-s politikusként – Karácsony Gergely is a baloldali ellenzék és a Jobbik technikai koalícióját. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke idén májusban az MSZP által megnyert salgótarjáni időközi polgármester-választás és a Jobbik győzelmével végződött időközi országgyűlési választás tapasztalataiból azt szűrte le a Somogy Megyei Hírlapnak, hogy „a centrális erőtér fölött létrejöhet a bal- és jobboldali összefogás”. Gyurcsány ezt arra alapozhatta, hogy az időközi választásokon a baloldali győzelemmel végződő veszprémi és salgótarjáni szavazás előtt a Jobbik feltűnően passzív volt a kampányban, míg Tapolcán, ahol a Jobbik nyert, a baloldal volt visszafogott.
Forrásaink azt mondták, hogy a baloldalra mindig nagy hatást gyakorló liberális „szellemi holdudvar” erőteljes nyomás alá helyezte a baloldali pártokat, hogy valamilyen módon mindenképpen együtt kell működniük a Jobbikkal 2018-ban. Szerintük ugyanis enélkül semmi esély nincs Orbán Viktor miniszterelnök leváltására. Sokan ennek tudják be, hogy immár a baloldali tévékben, rádiókban is nagyon gyakori vendégek a jobbikosok, s a múlt héten a Népszavában Odze György író is baloldal–Jobbik nagykoalíciót vizionált.
Mindez, illetve a Vona Gábor elnök által vezetett „néppártosodás”, az MSZP-vel, a DK-val és az LMP-vel együtt elutasított novemberi alaptörvény-módosítás is azt az érzetet keltheti a baloldali szavazókban, hogy számíthatnak a Jobbikra. Ezt támaszthatja alá, hogy a baloldali Klubrádióban november 9-én a „nap kérdésére”, miszerint a „demokraták” bevegyék-e a választási összefogásba a Jobbikot 2018-ban, a hallgatók kétharmada igennel szavazott.
