Nem kellett jogi végzettség a népbíróknak

A forradalmat megelőző években a bírói kart szinte teljesen lecserélték, úgynevezett népbírókat neveztek ki – mondta az Echo TV péntek esti Mélymagyar című műsorában Völgyes Miklós jogász. A népbírók a hatalom szempontjából maximálisan megbízható emberek voltak, akik gyakran jogi diplomával, sőt, érettségivel sem rendelkeztek, s némelyiknek az írás és az olvasás is gondot okozott. Közülük sokan úgy vélték, a munkásosztály ökleként kőkemény ítéleteket kell hozniuk – folytatta a jogász. Hozzáfűzte, a szovjet Visinszkij- féle jogrendben a vádlottnak joga volt védekezni a vád ellen, de a vádlónak nem kellett bizonyítani az illető bűnösségét. Egészen a hatvanas évekig nem volt jogi végzettséghez kötve a bírói stallum – hangsúlyozta Völgyesi. Személyes élményei közül felidézte, amikor egy hozzá delegált népi ülnökből miként lett néhány hét leforgása alatt bíró, majd nem sokra rá az Igazságügyi Minisztérium főelőadója. Ugyanakkor akadtak tisztességes szakemberek is, akik nem óhajtották kiszolgálni a kommunista megtorlást, így például a Legfelsőbb Bíróság kollégiumának közel a fele állt föl, amikor Marosán György asztalt verve követelt még több halálos ítéletet – emlékeztetett a szakember, megjegyezve, ezeknek a bíráknak a nevét ma Justitia szobrával szemben márványtábla őrzi a Kúria épületében.