Gyakorlatilag senki nem tartja be azt az uniós kvótahatározatot, amelyet hazánk támadott meg az Európai Bíróságon – derült ki az Igazságügyi Minisztérium háttérbeszélgetésén, amelyen az is elhangzott, a tárca nem támogatja az Európai Ügyészség létrehozását.
Az Európai Bíróság akár össze is vonhatja Magyarország és Szlovákia uniós betelepítési kvótával szembeni keresetét – mondta el egy háttérbeszélgetésen Kecsmár Krisztián, az Igazságügyi Minisztérium európai uniós és nemzetközi jogi ügyekért felelős államtitkára. Közölte: a támadott európai tanácsi határozat hatálya két évre szólt, így idén szeptemberben lejár. Az Európai Bizottság azonban az úgynevezett Dublin III. rendelet módosításával állandósítani akarja a relokációt, azaz az illegális bevándorlók áthelyezését. A per tárgyalása továbbra sincs kitűzve, csupán annyit lehet tudni, hogy az első tárgyalástól nagyjából hat hónapot kell várni az ítéletig.
Az államtitkár felhívta a figyelmet, hogy a tanácsi határozatot gyakorlatilag senki nem tartja be, a szétosztandó migránsok négy százalékát helyezték át eddig más országba. Így elvileg felvetődik, hogy egy Magyarország számára vesztes per után nemcsak hazánk, hanem más tagállamok ellen is indulhatna kötelezettségszegési eljárás. A magyar kormány tíz jogi érvet sorakoztat fel a perben, így a jogalkotási aktus törvényellenességét, amelyhez hozzátartozik a nemzeti parlamentekkel való egyeztetés elmaradása is. Érveink között szerepel az is, hogy míg kezdetben az elosztási mechanizmusban kedvezményezettek lettünk volna – azaz innen vittek volna el migránsokat – hirtelen kötelezettekké váltunk, így a határozat értelmében be kéne fogadnunk a bevándorlókat.
Kecsmár Krisztián elmondta, hogy a minisztérium nem támogatja az Európai Ügyészség létrehozását. A szervezet az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények feltárásával foglalkozna és egy főügyészből, valamint tagállami ügyészekből állna. A nyomozásokat és a vádindítványt a tagállami ügyész végezné, ám a vádemelésről egy állandó tanács döntene. A magyar álláspont szerint azonban nem hatékony az a rendszer, amelyben egy kiemelt szerepben lévő tanács döntene a vádemelésről, nem a tagállami ügyészségek. Ráadásul a szervezet hatáskörét kiterjesztenék az áfacsalásokra is, ami azért érthetetlen, mert az ilyen ügyek kilencvennyolc százaléka egy adott tagállam pénzügyi érdekeit sérti, nem az unióét.
