"Nem az állam rendetlensége, hanem brutális rendezettsége a nagyobb baj"

Tóbiás József felidézte, hogy Orbán Viktor kormányfő megnyilatkozásaiban a Nyugat kritikus szemléletét az elmúlt fél évtizedben a válságokkal küszködő, hanyatló, elkerülhetetlen vég felé tartó Nyugat képe váltotta fel és ezen alapul az a szemlélet, amely szerint létjogosultságát vesztette a nyugati mintakövetés, új korszak kezdődik, melyben Magyarországnak is a saját rendszerét kell felépítenie. A szocialista pártelnök szerint mindez több mint pártprogram, és már a magyar és közép-európai paradigmaváltás igényét hordozza magában. Tóbiás úgy látja: Orbán Viktor azt használta ki, hogy a magyar társadalom számottevő része kiábrándult a nyugati típusú demokráciából. A kormányfő diagnózisában vannak reális elemek, de alábecsüli a nyugati demokráciák életképességét - jegyezte meg Tóbiás József.
Tóbiás József szerint Magyarországon a demokratikus ellenzéki pártoknak az átélhető szabadság és a megélhető biztonság demokráciájára kell építeniük politikájukat, ez lehet az alternatívája annak, amit a jelenlegi miniszterelnök meghirdetett.
Ernst Stetter, a rendezvényt támogató brüsszeli Foundation for European Progressive Studies (Európai Progresszív Tanulmányokért Alapítvány) főtitkára szerint veszélyes, ha egy kormányzat azt hiszi, abszolút hatáskörökkel rendelkezik. Az ilyen rendszerekre jellemző, hogy az emberek, a nép nevében beszélnek, miközben megkerülik saját alkotmányukat. Stetter szerint nem az állam rendetlensége, hanem brutális fegyelmezettsége hordozza a nagyobb veszélyt. Példa erre a náci Németország vagy a sztálini Szovjetunió. A többség uralma jogállamiság nélkül veszélyes, a szabadság eróziójához vezet, a demokrácia homlokzattá válik, amely mögül hiányoznak az európai értékek - tette hozzá Stetter, aki szerint Magyarország ma nem léphetne be az EU-ba, mert nem felelne meg a demokrácia-kritériumoknak, az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak.
Boros Tamás politológus, a rendezvény szervezésében közreműködő Policy Solutions társigazgatója arra hívta fel a figyelmet: a szakemberek szerint a világban a második világháború után hozzávetőleg negyven valódi demokrácia volt, ez hatvan év alatt, 2005-ig mintegy háromszorosára, 120-ra emelkedett, a trend azonban megfordult, ma már negyedével kevesebb, alig 90 van. A demokratikus értékközösségtől "elcsatangolt" országokban azonban többnyire nem a 20. századi értelemben vett nyílt diktatúra, hanem illiberális demokrácia van. Erre a berendezkedésre pedig az jellemző, hogy bár látszólag minden demokratikus intézmény megvan, de egyik sem az embereket szolgálja. A politikai rendszer demokratikusnak tűnik, de valójában nem az.
Az illiberális demokráciákról Európában című konferenciát a Foundation for European Progressive Studies, a Táncsics Alapítvány és a Policy Solutions szervezte.