Belföld
Nekünk nem kellenek kijáróemberek
„Komoly tőkeproblémáik vannak a vállalkozásoknak, de tőlük várjuk a növekedés további emelését és a foglalkoztatás bővítését”
A számok azonban magukért beszélnek: az előző kormányzat a teljes hazai keret tizenhat százalékát szánta gazdaságfejlesztésre és a pénz nyolcvannégy százalékát az állam költötte el. „Mi a pénz negyven százalékát használjuk fel állami oldalon és hatvanra a vállalkozások hozhatnak ötleteket” – nyilatkozta lapunknak Csepreghy Nándor a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára.
– Végre átutalta az unió az aszfaltügy miatt bent ragadt 176 milliárd forintot. Mit kifogásoltak Brüsszelben?
– Valóban megérkezett a pénz, úgyhogy mindenki megnyugodhat. Ami az Európai Bizottság részéről probléma volt: a 2007–2013-as ciklus aszfaltügyi vitájának lényege az, hogy számos nagy útépítési közbeszerzés szabályrendszerében előfordult a bizottság által versenykorlátozónak ítélt kitétel, csakhogy ez pont a Brüsszel által elvárt minőségbiztosítás miatt volt fontos, hiszen ez meghatározza, hogy milyen minőségű aszfaltot lehet az utakba építeni. Ez pedig csak akkor teljesíthető, ha szabályozott az aszfalt előállítási és felhasználási helye közötti különbség. Ezt vagy úgy lehet elérni, hogy meghatározzuk, maximum hány kilométer távolságról érkezhet az aszfalt, vagy kimondjuk, hogy mennyi idő alatt kell az előállítástól számítva beépíteni. A kritizált szabály pedig az volt, hogy az ajánlattétel időpontjában, de legkésőbb a szerződés megkötésekor legfeljebb ötven kilométerre lehetett a fix aszfaltkeverő telep helyszíne az útépítéstől. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Corina Cretu, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős tagja egyeztetésén, még hónapokkal ezelőtt született egy kompromisszumos javaslat. Mi elfogadunk egy alacsony mértékű korrekciót, hogy érkezzen meg az általunk már kifizetett útépítések ára a költségvetésbe.
– A büntetés mértéke mekkora lesz?
– Én tudatosan hívom korrekciónak és nem büntetésnek ezt a közel ötvenmilliárd forintot. Azért hangsúlyozom mert az ország egyetlen támogatástól sem esett el a megállapodás következtében. Nincs forrásvesztés. Számítottunk a vitákra, ezért több fejlesztést indítottunk, mint amennyire uniós fedezetünk volt. A különbözetet pedig a magyar gazdaság jó teljesítménye miatt a költségvetés állta. Így a vitatott beruházások helyett volt számtalan olyan, amit korábban a hazai költségvetésből akartunk finanszírozni. De a vita miatt ezeket számoltuk el a nekünk járó EU-s forrásokra a Brüsszel által kritizáltak helyett.
– Milyen vitás ügyek voltak, illetve vannak még?
– Például a szállítói előleg kérdése. De ebben nem szeretne engedni a kormány. Az Európai Bizottság azt mondja, túl kockázatos, ha egy nyertes pályázó előlegként megkapja előre az elnyert támogatás ötven százalékát, az uniós gyakorlatnak megfelelő harminc százalék helyett. Mi pedig azt a kérdést tesszük fel, hogy milyen támogatáspolitikát igényelnek a hazai cégek? Magyarországon igen komoly tőkeproblémáik vannak a vállalkozásoknak, de tőlük várjuk a növekedés további emelését és a foglalkoztatás bővítését. Ha ennek egyik akadálya az, hogy például az osztrák konkurenciához képest nincs tőkéjük, akkor ezt a helyzetet kell megoldani. Brüsszel saját nézőpontjából helyesen teszi, hogy egységesítő szabályokat akar, de Magyarországnak ebben az esetben az az érdeke, hogy a kormány valós segítséget nyújtson.
– Ezalatt mit ért?
– Egyszerűen nem engedjük, hogy az ötvenszázalékos arány csökkenjen. Ez nem elvi, hanem praktikus kérdés. Ha egy magyar vállalkozás azért nem tud versenyképes lenni egy osztrákkal, mert a finanszírozási háttere nem nyújt számára kellő mozgásteret, akkor a kormánynak itt kell segítenie. Ha nem teszi, akkor ez a vállalkozás lemarad a versenyben, kevesebb megbízása, ebből fakadóan kevesebb munkavállalója lesz, majd kevesebb eredménnyel tud hozzájárulni az ország fejlődéséhez. Egyszerű a képlet, a kormány pedig az ország fejlődését kell, hogy szolgálja. Ezért akár magasabb költségvetési kockázatot vállalva hamarabb és több pénzt adnunk a cégeknek.
– Ez így valóban nagy kockázat.
– Nézze, biztosan lesznek olyanok, akik visszaélni és nem élni szeretnének ezzel a lehetőséggel, de őket büntetőjogi eszközökkel kell felelősségre vonni. Nem az a helyes, ha a tisztességes vállalkozásokban azért nem bízunk, mert azt ügyeskedők is megjelenhetnek. Utóbbiakat súlyos következményekkel kell díjazni, hogy elvegyük a kedvüket a lopástól.
– Miért húzódott mostanáig a számlák ellenértékének az utalása? Hiszen erről már tavasszal megegyezés született.
– Egyrészt egyenként át kellett tekintetni minden beruházást, amely a vitatott szabály keretében valósult meg, másrészt ekkora összeg kifizetése a brüsszeli kasszában is jól érzékelhető tétel.
– Az új pénzügyi időszak számlái is kifizethetővé válnak. Ez mikor történhet meg?
– Jelenleg hat-hét milliárd forintnyi számlánk van kint. Pontosan az időpontot nem lehet megjósolni, de semmiféle nyomáskényszer nincs Brüsszel felé, hiszen a beérkező 176 milliárd forint megnyugvásra adhat okot.
– Osztja azt a nézetet, hogy az ellenzék szerint újabb kiskapuk lehetnek a pályázati rendszerben? Sokszor emlegetik például a környezetterhelési díj bevezetésének kérdését.
– Az ellenzéki műfaj lényege, hogy bármit mond a kormány, annak az ellentéte mellett próbáljon érvelni. Ha azt mondom, hogy szépen süt a nap, akkor feláll az ellenzék és azt válaszolja, hogy lassan esni kezd. Süketek párbeszéde. A mi kérdésünk: hogyan tudnánk a lehető legolcsóbban a lehető legjobb szolgáltatást megvenni. Egy útépítésnél ez azt jelenti, hogy nem csupán azt vesszük figyelembe, hogy mennyibe kerül egy konkrét út megépítése, hanem azt is, hogy például honnan hozzák a kamionok az építési anyagot, mekkora kár keletkezik ezalatt például az úthálózat egészében. Utóbbi nem része a beruházásnak, ezért a vállalkozó ajánlati árában nem jelenik meg, de a költségvetésnek ugyancsak ki kell fizetnie. Ezek a tételek pedig ugyanúgy az adott beruházáshoz kapcsolódnak. Komplex számítási modellekre van szükség, ahol az állam valóban a legjobbat veszi a legolcsóbban. Tehát amikor értékeljük, hogy ki az, aki a közbeszerzésnél a legelőnyösebb ajánlatot tette az államnak, akkor abban nemcsak a bekerülési költség, illetve a minőség a szempont, hanem az is, hogy az útépítéssel mekkora környezeti károk keletkeznek, hiszen azt az államnak kell viselnie.
– Mit akar az ellenzék tulajdonképpen?
– Kormányra kerülni. A választók majd eldöntik, hogy kinek van igaza. A mi intézkedéseink abba az irányba mutatnak, hogy egy állami beruházás valóban beárazható legyen, nem úgy, mint a 4-es metró. Nézzék csak meg, mekkora a különbség a beruházás előtt meghirdetett ár és a tényleges költségek között. A számok minket igazolnak. Összehasonlításképpen: az előző kormányzat a teljes hazai keret tizenhat százalékát szánta gazdaságfejlesztésre és a pénz nyolcvannégy százalékát az állam költötte el. Mi a pénz negyven százalékát használjuk fel állami oldalon és hatvan százalékra a vállalkozások hozhatnak ötleteket. Egykor az operatív programok elfogadását követően tizenöt hónappal 4309,9 milliárd forint értékben hirdettek meg pályázatokat, most 5210,7 milliárdért. A számok itt is magukért beszélnek: a kifizetés átlagos mértéke akkor 0,4 milliárd forint volt hetente, most 4,1 milliárd.
– Szintén vitát generálnak a brüsszeli ellenőrzések. Kint úgy látják, hogy az irányítási- és a kontrollrendszer, azaz a független döntéshozatal többször is sérült. Erről mit gondol?
– Mitől független a döntéshozatal? Ha a korábban jellemző, a pályázatírókkal összefonódott értékelést tekintjük alapnak, akkor az biztosan sérül, ez is volt a cél. Olyan értékelési rendszert akartunk, ahol egy fejlesztési elképzelés a többi elképzeléssel versenyez, nem pedig a kijáróemberek érdekérvényesítő képességével. Brüsszel világosan elvárja, hogy legyen egy-egy személy a programok élén, akinek döntéseivel a hazánk és Brüsszel között megkötött megállapodások teljesülését kell támogatnia. Ők az irányító hatóságok vezetői. Utóbbiak autonómiája, hogy akkor és úgy hozhassanak támogató döntéseket, hogy a bizottság is látja, azt a programot hajtja végre az ország, amiben megállapodtunk. Az átlátható szakmai értékeléssel mi a transzparenciaelvárásoknak felelünk meg, de a döntés az ő kezükben van. Az új rendszerben van két, egymástól teljesen független értékelő, aki garanciát jelent arra, hogy csak a pályázatot értékelik.
– A kiemelt pályázatoknál hogyan lehet függetlenül dönteni? Tudjuk, hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter jegyzi ellen ezeket a pályázatokat.
– A miniszter nem értékel pályázatokat. Két dolgot külön kell választani. Egy: a kiemelt eljárásrend azt jelenti, hogy van egy kormányzati cél, ehhez a célhoz az állam hozzárendel fejlesztési forrást és meghatározza, hogy az melyik minisztériumhoz, háttérszervezethez tartozzon. Például a fiatalok munkanélküliségéhez köthető pályázat a nemzetgazdasági tárcához. De a pénzek végül azoknál a cégeknél jelennek meg, amelyek részt vesznek a programban és vállalják a foglalkoztatást. A miniszteri aláírás pénzügytechnikai kényszer, hiszen a tárcavezető felel a fejlesztésekben meglévő hazai pénzekért. Egy-egy beruházást nyolcvan százalékban uniós, a maradék rész pedig a hazai költségvetésből finanszírozzák. A betartásért a Miniszterelnökséget vezető miniszter felel, hiszen pénzügyi kötelezettségvállalást kell aláírnia a támogatói döntésekről. Amennyiben ezt nem írja alá, akkor a magyar állam nem teheti hozzá a saját támogatói részét.
– Mindennek függvényében és a gyorsított lehívásnak köszönhetően, hol tartanak most a pályázatok és hogyan alakulnak a kifizetések? A jövő év végéig valóban sikerül minden támogatást elhozni Brüsszelből?
– Az eddig meghirdetett pályázati felhívások száma 284 darab, melyek összértéke 6468 milliárd forint. Ezzel a mostani támogatási keret 72 százalékát hirdettük meg. Nyitott ezek közül 122 felhívás 3832 milliárd forint értékben. Az eddig támogatott projektek száma 16 400, míg a kifizetéssel rendelkezőké 2065. Az eddig kifizetett támogatás 862 milliárd forint. Ez nem a teljes költségük ezeknek a projekteknek, hanem csak az eddig kifizetett rész. Eddig 496 milliárd forint érkezett Brüsszelből. Magyarország jól áll a 2014–2020-as uniós források pályázati meghirdetésével, a V4-ek közötti összehasonlítást tekintve is. Az adatok tükrében reális az a törekvésünk, hogy jövő nyárig a teljes forrást hozzáférhetővé tegyük.
– Mi lesz 2020 után, amikor lejár a mostani pénzügyi időszak?
– Fel kell készülnünk arra az esetre is, ha 2020 után jelentősen átalakulna, vagy esetleg megszűnne a kohéziós támogatások jelenlegi konstrukciója. A cél, hogy most úgy fejlesszünk, hogy 2020-ig megerősödhessen az ország gazdasági szuverenitása.