Belföld
Nagyhatalmi játszmák közepén
1956. Hiú reményekkel töltötte el a magyar fiatalokat a Szabad Európa Rádió adása
Az 1950-es évek elején az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma, a State Department sokat foglalkozott a megszállt Ausztria kérdésével. Ebben az összefüggésben nem lehetett elkerülni Ausztria keleti szomszédjának, Magyarországnak a további sorsát sem. Hiszen azzal minden nagyhatalmi szereplő tisztában volt, hogy ha Ausztria katonai megszállása megszűnik, akkor okafogyottá válhat Magyarországon a szovjet csapatok további jelenléte. Az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés szerint a szovjet csapatok azért maradtak, mert biztosítaniuk kellett az Ausztriában megszálló feladatokat ellátó hadsereg hadtápvonalait.
John Foster Dulles amerikai külügyminiszter 1953. április 29-én megjelent a szenátus külügyi bizottsága előtt, hogy az aktuális és Ausztriával kapcsolatos kérdésekre válaszoljon. Az egyik szenátor arra volt kíváncsi, mi fog történi a szovjet csapatokkal Romániában és Magyarországon, ha Ausztriával megkötik a négyhatalmi megszállást feloldó államszerződést. Dulles nem bizonytalankodott túl sokat, kifejezte azon hitét, hogy Moszkva ebben az esetben is találni fog valamilyen indokot, hogy ezeket az országokat megszállva tartsa. Nem szerencsés tehát azzal érvelni, hogy az Egyesült Államok komolyan számolt volna egy magyarországi szovjet kivonulással, miután feladta Ausztriát 1955-ben.
Dulles nem szerette túlságosan a semleges Ausztria gondolatát. A gondolkodásmódja visszatükröződött a bécsi amerikai nagykövetség 1953. augusztus 26-án megfogalmazott memorandumában. Bécsből nézve a helyzetet sem volt túl szimpatikus az Egyesült Államok diplomatáinak egy neutrális osztrák állam gondolata. Ez valóságos csapda volt, hiszen ha az amerikaiak nyíltan szembeszálltak volna a kérdésben a Szovjetunióval, akkor elvesztették volna a nyugati szomszédunk jóindulatát. Ellenben a nagykövetség logikus stratégiát javasolt arra, hogy elvegyék a kedvét a Szovjetuniónak a semlegesség gondolatától. S itt vetődött fel annak az ötlete, hogy a semlegesség megnövelné az esélyét az osztrákokkal szomszédos országok neutralizálásának is. Ezzel Magyarország formálisan is ellenséges nemzetnek minősülhetett volna.
Egy ilyen lépés azonban automatikusan végett vetett volna az 1947 óta tartó amerikai „felszabadítási” propagandának is. Nyilván egy valóban szabad nemzet saját szuverenitása teljes birtokában dönthet arról, hová szeretne tartozni. Ezért kell teljesen máshogy értékelni a svájci és az osztrák semlegességet. Ez utóbbit a hidegháborús körülmények nagyhatalmi döntései és nem szuverén akarata sodorta a neutrális államok sorába.
S itt kell feltennünk a kérdést: egyáltalán akarta és támogatta volna-e az Egyesült Államok Magyarország semlegességét? Az 1956-os forradalom és szabadságharc kész helyzet elé állította az Egyesült Államok politikusait. Olyasvalami történt, amire nem számítottak. Nem készítettek semmilyen előzetes hatásvizsgálatot arra vonatkozóan, mit fog eredményezni a kormányzati és CIA-pénzen fenntartott Szabad Európa Rádió adása, valamint a léggömbökkel Közép- és Kelet-Európában szétszórt röpcédulák. A harcos kommunista- és szovjetellenesség, miközben megnyugtatta az erre fogékony amerikai választókat és politikusokat, hiú reményekkel töltötte el a magyar fiatalokat.
Foster Dulles 1956. október 27-i, a magyar forradalommal foglalkozó beszéde arról biztosította a Szovjetuniót, hogy nem tekinti fegyveres szövetségeseknek a Moszkva által uralt területek kis európai népeit. Az osztrák megoldás nem került szóba. Ez pedig annak a kérdését veti fel, akarták-e egyáltalán sejteni, hogy mi is történhet egy kommunistaellenes forradalom alatt Kelet-Közép-Európában.
John Foster Dulles amerikai külügyminiszter 1953. április 29-én megjelent a szenátus külügyi bizottsága előtt, hogy az aktuális és Ausztriával kapcsolatos kérdésekre válaszoljon. Az egyik szenátor arra volt kíváncsi, mi fog történi a szovjet csapatokkal Romániában és Magyarországon, ha Ausztriával megkötik a négyhatalmi megszállást feloldó államszerződést. Dulles nem bizonytalankodott túl sokat, kifejezte azon hitét, hogy Moszkva ebben az esetben is találni fog valamilyen indokot, hogy ezeket az országokat megszállva tartsa. Nem szerencsés tehát azzal érvelni, hogy az Egyesült Államok komolyan számolt volna egy magyarországi szovjet kivonulással, miután feladta Ausztriát 1955-ben.
Dulles nem szerette túlságosan a semleges Ausztria gondolatát. A gondolkodásmódja visszatükröződött a bécsi amerikai nagykövetség 1953. augusztus 26-án megfogalmazott memorandumában. Bécsből nézve a helyzetet sem volt túl szimpatikus az Egyesült Államok diplomatáinak egy neutrális osztrák állam gondolata. Ez valóságos csapda volt, hiszen ha az amerikaiak nyíltan szembeszálltak volna a kérdésben a Szovjetunióval, akkor elvesztették volna a nyugati szomszédunk jóindulatát. Ellenben a nagykövetség logikus stratégiát javasolt arra, hogy elvegyék a kedvét a Szovjetuniónak a semlegesség gondolatától. S itt vetődött fel annak az ötlete, hogy a semlegesség megnövelné az esélyét az osztrákokkal szomszédos országok neutralizálásának is. Ezzel Magyarország formálisan is ellenséges nemzetnek minősülhetett volna.
Egy ilyen lépés azonban automatikusan végett vetett volna az 1947 óta tartó amerikai „felszabadítási” propagandának is. Nyilván egy valóban szabad nemzet saját szuverenitása teljes birtokában dönthet arról, hová szeretne tartozni. Ezért kell teljesen máshogy értékelni a svájci és az osztrák semlegességet. Ez utóbbit a hidegháborús körülmények nagyhatalmi döntései és nem szuverén akarata sodorta a neutrális államok sorába.
S itt kell feltennünk a kérdést: egyáltalán akarta és támogatta volna-e az Egyesült Államok Magyarország semlegességét? Az 1956-os forradalom és szabadságharc kész helyzet elé állította az Egyesült Államok politikusait. Olyasvalami történt, amire nem számítottak. Nem készítettek semmilyen előzetes hatásvizsgálatot arra vonatkozóan, mit fog eredményezni a kormányzati és CIA-pénzen fenntartott Szabad Európa Rádió adása, valamint a léggömbökkel Közép- és Kelet-Európában szétszórt röpcédulák. A harcos kommunista- és szovjetellenesség, miközben megnyugtatta az erre fogékony amerikai választókat és politikusokat, hiú reményekkel töltötte el a magyar fiatalokat.
Foster Dulles 1956. október 27-i, a magyar forradalommal foglalkozó beszéde arról biztosította a Szovjetuniót, hogy nem tekinti fegyveres szövetségeseknek a Moszkva által uralt területek kis európai népeit. Az osztrák megoldás nem került szóba. Ez pedig annak a kérdését veti fel, akarták-e egyáltalán sejteni, hogy mi is történhet egy kommunistaellenes forradalom alatt Kelet-Közép-Európában.