Németországban, Amerikában és Izraelben is, nem csak Oroszországban van ilyen, a kormánypárt által javasolt civilügyi szabályozás, amelynek lényege, hogy mondjuk ki: a lobbista az lobbista – mutatott rá lapunknak nyilatkozva a múlt héten elkezdődött parlamenti vita kapcsán Kiszelly Zoltán politológus.
A nagyjából hatvanezer valódi civil szervezethez képest legfeljebb száz, külföldről pénzelt csoportosulást érint a parlament előtti fideszes módosítójavaslat, ez aligha érdekli a társadalom nagyobb részét, legfeljebb az ellenzéket – magyarázta lapunknak nyilatkozva Kiszelly Zoltán politológus. Ismert, az indítvány általános vitája a múlt héten zajlott le a parlamentben. Az elemző szerint Németországban, Amerikában és Izraelben is, nem csak Oroszországban van ilyen, a kormánypárt által javasolt szabályozás, amelynek lényege, hogy mondjuk ki: a lobbista az lobbista. Ezzel lehull a lepel a függetlennek kikiáltott szervezetekről és az őket támogató médiumokról is. Vagyis: bárki politizálhat, csak jelezze, kinek az érdekében teszi. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek – fogalmazott Kiszelly. A Soros-féle elképzelésekre utalva megjegyezte, a migránsbarát szervezetekre, ha a pártokhoz hasonlóan indulnának a választáson, aligha szavaznának sokan, miután a programjukban másfél millió migráns Európába való betelepítése szerepelne.
„A magukat civilnek mondó szervezeteket eddig egyfajta aura lengte körül, most ez a védőburok lekerül róluk, akárcsak a CEU és a többi liberális csoport, minden a helyére kerül” – részletezte, hozzátéve, így tisztázódnak a frontvonalak is. Hangsúlyozta, ez nem jelenti azt, hogy ne folytathatná bárki továbbra is azt a tevékenységet, amit eddig csinált.
Annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció a jelek szerint nem állt a magyar kormány mellé a Soros-egyetem ügyében, megerősítette: az Egyesült Államok, bár demokratikus, mégiscsak egy birodalom, amely bizony vigyáz az érdekeltségeire. Kegyes hegemón, de lehet vele tárgyalni – állítja az elemző.
A hazai ellenzékről szólva elmondta, tombol a házi verseny, mindenki a hónap dolgozója akar lenni, s miután lecsengtek a CEU-tüntetések, jöhetnek az újabb ötletek. Ilyen a korábbi, a választási rendszer arányosítását célzó, ám az ellenzéki pártoknak sem feltétlenül hasznos elképzelés felújítása vagy a parlamenti bojkottról szóló gyurcsányi felhívás. A kisebb pártok eközben folyamatosan „szurkálják” egymást, próbálják a másikat lépéskényszerbe hozni.
Simicska Lajos szeretné magát „atombombaként” feltüntetni – folytatta –, amitől mindenki fél, de úgysem vetik be, majd az erőt sugárzó szereplők versenyébe Gyurcsány Ferenc is beszállt, mondván, látott papírokat, amelyekkel Orbán Viktor zsarolható. Mindenki szerepelni, nagyot mondani akar. Nem az a kérdés, hogy mennyien mennek, hanem hogy hányan jönnek – mutatott rá a politológus annak kapcsán, hogy a múlt héten Sallai R. Benedek is otthagyta az LMP-t. Hozzáfűzte, a megállapítás igaz az irányváltó Jobbik és az időseket elveszítő MSZP szavazótáborára is.
A héten a parlament elé kerülő jövő évi költségvetési tervezet kapcsán, amelynek csupán az alapvető számai ismertek, az elemző azt mondta, „megérte az áldozat, kijöttünk a gödörből”. Végre lehet mindenkinek megint kicsit többet adni, miközben a kormánynak továbbra is vannak prioritásai, ilyen a családpolitika vagy a további áfacsökkentés. A közelgő újabb uniós csúcs jelentősége Kiszelly szerint jórészt a francia elnökválasztási eredménytől függ, ugyanakkor a továbbiak tekintetében a júniusi parlamenti voksolást kell megvárni.
„A magukat civilnek mondó szervezeteket eddig egyfajta aura lengte körül, most ez a védőburok lekerül róluk, akárcsak a CEU és a többi liberális csoport, minden a helyére kerül” – részletezte, hozzátéve, így tisztázódnak a frontvonalak is. Hangsúlyozta, ez nem jelenti azt, hogy ne folytathatná bárki továbbra is azt a tevékenységet, amit eddig csinált.
Annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció a jelek szerint nem állt a magyar kormány mellé a Soros-egyetem ügyében, megerősítette: az Egyesült Államok, bár demokratikus, mégiscsak egy birodalom, amely bizony vigyáz az érdekeltségeire. Kegyes hegemón, de lehet vele tárgyalni – állítja az elemző.
A hazai ellenzékről szólva elmondta, tombol a házi verseny, mindenki a hónap dolgozója akar lenni, s miután lecsengtek a CEU-tüntetések, jöhetnek az újabb ötletek. Ilyen a korábbi, a választási rendszer arányosítását célzó, ám az ellenzéki pártoknak sem feltétlenül hasznos elképzelés felújítása vagy a parlamenti bojkottról szóló gyurcsányi felhívás. A kisebb pártok eközben folyamatosan „szurkálják” egymást, próbálják a másikat lépéskényszerbe hozni.
Simicska Lajos szeretné magát „atombombaként” feltüntetni – folytatta –, amitől mindenki fél, de úgysem vetik be, majd az erőt sugárzó szereplők versenyébe Gyurcsány Ferenc is beszállt, mondván, látott papírokat, amelyekkel Orbán Viktor zsarolható. Mindenki szerepelni, nagyot mondani akar. Nem az a kérdés, hogy mennyien mennek, hanem hogy hányan jönnek – mutatott rá a politológus annak kapcsán, hogy a múlt héten Sallai R. Benedek is otthagyta az LMP-t. Hozzáfűzte, a megállapítás igaz az irányváltó Jobbik és az időseket elveszítő MSZP szavazótáborára is.
A héten a parlament elé kerülő jövő évi költségvetési tervezet kapcsán, amelynek csupán az alapvető számai ismertek, az elemző azt mondta, „megérte az áldozat, kijöttünk a gödörből”. Végre lehet mindenkinek megint kicsit többet adni, miközben a kormánynak továbbra is vannak prioritásai, ilyen a családpolitika vagy a további áfacsökkentés. A közelgő újabb uniós csúcs jelentősége Kiszelly szerint jórészt a francia elnökválasztási eredménytől függ, ugyanakkor a továbbiak tekintetében a júniusi parlamenti voksolást kell megvárni.
