Napi szinten körülbelül ezer jogosulatlanul utazót kapnak el, havonta pedig átlagosan közel tízezer pótdíjbefizetést regisztrálnak a Budapest Közlekedési Központ (BKK) alkalmazottai.
Napi szinten nagyságrendileg 850-950 darab pótdíjazási eseményt realizálnak a BKK jegyellenőrei. A büntetés mintegy tizenkettő-tizenöt százalékát két napon belül utólagos helyszíni pótdíjjal vagy bérletbemutatással rendezik az Akácfa utcában - értesültünk a központtól.
Ennek tükrében körülbelül napi hatszáz darab pótdíjesetről beszélhetünk, amelyekkel szemben követeléskezelési eljárást kell indítania a vállalatnak.
Drága a mulasztás, mégis sokan próbálkoznak A pótdíj mértéke mulasztás esetén tizenhatezer (helyszínen fizetve nyolcezer), a késedelmi díj további tizenhatezer forint.
Ha a helyszíni pótdíjakat és az önkéntes befizetési időszakban megtérített díjakat átlagoljuk nagyságrendileg havi hat-nyolcezer pótdíjkövetelést sikerül a cégnek behajtani.
Köztudott, hogy a közösségi közlekedés sehol a világon nem tud önfenntartóan működni, a jegy- és bérleteladások nem fedezik egy ilyen óriási (Budapesten csaknem évi százharminc milliárd forintos) rendszer működtetésének kiadásait: tulajdonképpen ezért is közszolgáltatás a közösségi közlekedés, hiszen ha nyereséges lenne, tiszta piaci körülmények között működhetne.
Közszolgáltatásként azonban szükséges a rendszer logikájából következő egyéb, hiányzó bevételek biztosítása is. Ez elsősorban állami és önkormányzati támogatást jelent (a világ minden pontján), emellett számos más alternatív forrásból lehet pótolni a rendszer működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges összeget.
A Budapesti Közlekedési Központot a Fővárosi Közgyűlés 2010. október 27-i döntésével hozta létre, a fővárosi közlekedés új irányító szervezeteként. A BKK létrehozását többéves szakmai előkészítő munka előzte meg. E munka során várospolitikai, városstratégiai, közlekedésszakmai és nem utolsósorban jogi szempontból vizsgálták meg szakértők, hogy miként lehetne intézményi szinten a nyilvánvalóan idejétmúlt, a közlekedésfejlesztés egyik legfőbb gátját jelentő széttagolt rendszert alapvetően megújítani és minden szereplőt rendszerszinten együttműködésre és magas szakmai szinten való üzemelésre bírni.
