Áder: Közös a felelősségünk a vízkincs megőrzésében

MTI Fotó: Varga György

Ami az 1989 előtti évtizedekben történt, "az jó példája az emberi önhittségnek, nagyravágyásnak, a természettel szembeni alázat hiányának" - hangsúlyozta Áder János. Példaként említette, hogy a bauxitbányászat idején egyetlen köbméter érc kitermeléséhez kétszáz köbméter vizet kellett kiemelni, ami nemcsak a hévízi tavat illetően, hanem a bányászat mintegy hatvan kilométeres sugarú térségében is óriási károkat okozott.
"Ha nem vesszük figyelembe a természet jelzéseit, akkor folyamatosan rossz döntéseket hozunk, és annak az árát nekünk kell megfizetnünk vagy a gyermekeinknek" - mondta a köztársasági elnök. Igaz ez a vízbázisvédelemre, a termálvizek és a vízminőség védelmére, illetve a szennyvízkezelésre is. Dicsérte ugyanakkor azt a hozzáállást, hogy Hévízen és térségében a gyógyturizmus profitszempontjait alárendelik a környezeti fenntarthatóság szempontjainak, vagyis a környezet védelme a lényeg.
Áder János a hévízi tófürdőnél tett nyilatkozatát megelőzően az egykori bauxitbányászat máig ható kedvezőtlen következményeit taglaló kerekasztal-beszélgetésen vett részt. Mások mellett Papp Gábor fideszes polgármesterrel, Juhász Árpád geológussal, Gyarmati József nyugalmazott főorvossal (az 1989-ben alakult Hévízi Tóvédő Egyesület elnökével), illetve Kvarda Attilával, a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház igazgatójával felidézték a huszonhat évvel ezelőtti demonstrációt és annak hatásait. 
Az államfő kiemelte, hogy akkoriban teljes összefogás mutatkozott a tó megmentéséért, és az országos hírt jelentő megmozdulások még Nagy Imre újratemetése előtt, olyan időszakban történtek, amikor sok politikai kérdés még nyitott volt. A Németh-kormány azonban (vállalva a negatív következményeket is) döntött a bauxitbányászat leállításáról, ezzel pedig a tó megmentéséről.
Juhász Árpád részletesen beszámolt arról, hogy harminc év alatt a bauxitbányászat miatt mintegy harminc milliárd köbméter vizet szivattyúztak ki a Bakonyban, és emiatt a hegységben a karsztvíz szintje hatvan métert csökkent. Ennek következménye volt a Lesence-patak forrásának, a tapolcai Malom-tónak, illetve a tapolcai tavasbarlangnak az elapadása.
A geológus arról is beszélt, hogy a világon egyedülálló, tőzegalapú hévízi tó forrását kettős vízrendszer táplálja: a felszínről a karsztkőzetbe beszivárgó és évezredek alatt melegedő víz, valamint a törésvonalak mentén a mélyből feltörő markáns meleg víz keveredése. A karsztvíz szintjének csökkenése okozta végül az 1980-as évekre a tó lehűlését, a feltörő vízmennyiség drasztikus csökkenését, illetve a tó vízszintjének 35 centiméteres süllyedését.
Gyarmati József a veszélybe került tó érdekében történt összefogással kapcsolatban felidézte, hogy váratlan volt számukra is az a hatalmas publicitás, amelyet a tiltakozások kiváltottak. Ezek után pedig sem a helyi és országos politika, de még a Magyar Alumínium Tröszt részéről sem tapasztaltak ellenállást, a legkiválóbb szakértők is melléjük álltak, még a Magyar Tudományos Akadémia addig titkosított jelentéseit is sikerült nyilvánossá tenni. A bakonyi bauxitbányászat leállítása után pedig mintaszerűen tették rendbe az elhagyott bányaterületeket, és csupán néhány, az ivóvízellátást szolgáló kút maradt azóta is működésben, a hévízi tó így ismét magához tért - foglalta össze a nyugalmazott főorvos.