Áder: 1956 a bizonyíték arra, hogy van értelme az áldozatnak

Áder János szerint a forradalom abból a közös érzésből született, amely úgy írható le: elég volt. Hangsúlyozta: a magyar nép százezrek üldözését, kisemmizését, milliók megfélemlítését, a kommunista terrort elégelte meg.

Ezt érezték a földjeiktől megfosztott földművesek, az "önkéntes békekölcsönnel" sújtott gyári munkások, a hazugságok tanítására kényszerített tanárok - fűzte hozzá -, akiknek elegük lett a kitelepítésekből, a munkatáborokból, az államvédelmi terrorból, az elvtelen elvtársakból, a cenzúrából, a besúgók és provokátorok hálózatából.

Azt mondta: a kommunisták ugyanakkor világossá tették, hogy sem a népakarat kinyilvánítása, sem a szabadság, sem a demokrácia, sem a függetlenség nem egyeztethető össze a szocialista államberendezkedéssel, "a nyugati segítség elmaradása pedig azt jelentette, mintha a szovjet tankok nyers túlerejével szemben számunkra nem volna értelme az ellenállásnak".