Belföld

„A magyarok a hazát és Európát is védték”

Kövér László: A hőseink életüket adták azért, hogy helytállásukból erőt és példát merítve mindig újjászülessen a magyar élet

Magyar hőseink ezredéven át azért áldozták életüket, hogy Magyarország magyar ország maradhasson – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a magyar hősök emlékünnepén.

Hősök tere 20160530
Ágyúlövéssel tisztelegtek a Hősök terén az emléknapon (Fotó: Nagy Balázs)

A háborúkban, a határon inneni és túli harctereken elesettek előtt tisztelgett Kövér László Vámosújfaluban vasárnap, a magyar hősök emlékünnepén, hangsúlyozva, életük feláldozásával a magyar hősök ezredéven át nemcsak Magyarországot, Európát is védték. Az Országgyűlés elnöke a távirati iroda beszámolója szerint Márai Sándornak az ember hőssé válásának lényegét leíró szavait idézve azt mondta: „minden ember és minden nemzet életében felvirrad a nap, mikor meg kell érteni, hogy semmire és senkire nem számíthatunk e világon: egyedül vagyunk. (…) Ez a pillanat, mikor minden ember – emelt fővel vagy akarata ellenére – hős lesz”.

Az utókor által hősökként tisztelt magyar emberek életüket adták azért, hogy helytállásukból a magyar utókor erőt és példát merítve mindig újjászülessen, és továbbhaladjon a történelem útjain, az újabb vámszedő helyekig – folytatta a házelnök, felsorolva Muhit, Mohácsot, Nagymajtényt, Világost, Doberdót, a Don-kanyart, az 1956-os pesti utcát, „ahol mindig egyedül maradtunk, ahol mindig magyar hősök születtek és haltak, ahol az életáldozatból és szenvedésből azonban mindig újjászületett a magyar élet”.

Kövér László emlékeztetett, Magyarországon először 1917-ben született törvény arról, hogy a hazáért életüket áldozó hősökről meg kell emlékezni. Később, 1924-ben újabb törvény rögzítette, „a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja és a mindenkori magyar hősi halottak emlékének szenteli”.

A Házelnök kötelességnek nevezte a nagyvilágban élő magyarok közötti lelki, szellemi és közjogi kötelékek megerősítését is. Kitért arra: szembe kell nézni azokkal az erőkkel, amelyek Európának és benne Magyarországnak is olyan jövőt szánnak, amelyben nem a népakarat, azaz a demokrácia uralkodik, hanem valami egyéb, „senki által meg nem választott bürokraták akarata érvényesül”. Úgy fogalmazott: „szembe kell néznünk azokkal az erőkkel, amelyek idegenek tömeges betelepítésével, az Európai Unió erőszakolt központosításával, közösségeink aláásásával, hagyományaink bomlasztásával el akarják törölni Európa és Magyarország keresztény gyökereit, fel akarják számolni az európai nemzetek államait, egy olyan új uralom alá akarnak hajtani mindannyiunkat Euró­pában, mely uralom demokráciaellenes és nemzetellenes”.