A kommunista diktatúra áldozataira emlékezünk

A parlament adott helyet a Trauma és tabu - málenkij robot 1944/45 - 2014/15 című tanácskozásnak, ahol Gulyás Gergely elmondta: a mai gyásznapon nemcsak azokat a tízezreket sirathatjuk, akik a kommunizmus magyarországi négy évtizede alatt az elnyomó diktatúra elleni harcban, bátor ellenállásban vesztették életüket vagy akiket emiatt a diktatúra megfosztott szabadságuktól, hanem sírhatunk az ország egésze miatt is, amelyet a jaltai világrendben évezredes szerves nyugati kötődése ellenére a második világháború győztes hatalmainak vezetői a Kelethez soroltak.

 kollektív felelősségre vonás, az etnikai tisztogatás és a tömeges kényszermunka a szovjet rendszer lényegéhez tartozott. Emlékeztetett, hogy a kommunista diktatúra a történelem legalaposabban dokumentált időszakainak egyike, aki akarta, tudta, mi történik, a magyarok szemét pedig kinyitotta a 133 napig tartó tanácsköztársaság és mindaz, ami vele járt. A történtekre nincs más magyarázat, hogy az elhurcoltakkal akarták újjáépíttetni a háború után a Szovjetuniót, tudatukba akarták vésni "az örök bűnösséget", valamint megmutatni, "ki az új úr a házban" - jelentette ki a történész.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára az akkori kor hangulatát felidézve azt mondta: sokszor még gyanú sem volt az elhurcoltak bűnösségére, hanem véletlenszerűen származás, név alapján vitték el az embereket. A gulág áldozatai alulértékelt hősök, keveset beszélnek és keveset tudnak róluk, ez a terület a kibeszéletlen témák közé tartozik - mutatott rá.
Az államtitkár emlékeztetett, hogy az idei évet a málenkij robot és a gulág emlékévé nyilvánította a kormány, és igyekeztek az emlékbizottságot minél szélesebb körű tagsággal létrehozni. Azt szeretnék, ha az egész év, jövő február végéig a megemlékezésről, a tényfeltárásról, ismeretterjesztésről szólna, szeretnék a történelem minden részletét feltérképezni.  

Majorszki András, a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának elnöke kiemelte: a Kárpát-medence és a világ számos pontjáról érkeztek vendégek tanácskozásra, amellyel az elhurcolt közel 300 ezer embernek kívánnak emléket állítani. A mai magyar társadalomban nagy igény van, hogy feltárják és bemutassák a második világháború végén történt eseményeket, amelyek hosszú időn át feledésre voltak ítélve - hangsúlyozta az elnök. 

Trócsányi László igazságügyi miniszter Clark Ádám téren rendezett szerdai megemlékezésen hangsúlyozta: a totalitárius rendszerek "nemcsak erőszakot tesznek az ember fizikai valóságán, hanem megpróbálják elaltatni vagy becsapni a lelkiismeretét. Az emlékezés megmenthet a fásultságtól. Az együttérzés az áldozatokkal a lélek immunrendszerét erősíti a közönnyel és a megalkuvással szemben. Mert ezek, nem pedig a fanatizmus a zsarnokság igazi támaszai".

Az ünnepségen - amelyet követően a résztvevők lerótták kegyeletüket az 1919-ben a Lánchídnál a Vörös Őrség által a Dunába lőtt idősebb és ifjabb Hollán Sándor államtitkárok emléke előtt - a miniszter kiemelte, a kommunizmus 60 milliónyi áldozata között külön meg kell emlékezni "a magyar gulág", Recsk és a többi internálótábor foglyairól, akik számára a lényeg ugyanaz volt: nem vezettek róluk statisztikát, mert az őröknek nem kellett elszámolniuk ezekkel az életekkel, akárcsak a kitelepítettekével.

A kommunista rezsim Budapestjét "a boldog békeidők" és a 20-as, 30-as évek városképével és hangulatával szembeállító, az MTI archívumából válogató fotókiállítás tekinthető meg.

A Terror Háza Múzeumban péntekig tartanak rendhagyó történelemórákat diákoknak, és protokollmentesen, mécsesgyújtással lehet tisztelegni a meghurcoltak emléke előtt.