Belföld
„A demográfia, akár a háromlábú szék: stabilan kell állnia”
Politikai egyezségre kellene jutni a kérdésben, hogy a családoknak adott juttatásokat ne lehessen egy esetleges kormányváltás után megszüntetni Kapitány Balázs szerint
– Az elmúlt években a politikai kommunikációban egyre hangsúlyosabban jelenik meg a demográfia kérdése. Új trendnek tekinthetjük ezt, vagy korábban is ilyen markánsan napirenden volt a kérdés?
– A Fidesz-KDNP kormányok idején mindig stratégiai kérdésnek számított a demográfia. A családpolitika ezen belül is mindig a prioritások közé tartozott Orbán Viktor kormányai számára. Alapvetően azonban ciklikus jelenségnek látom, időről időre előkerül ez a kérdés konkrét népesedési kihívások vagy intézkedések kapcsán.
– Negatív hatású, ha egy ilyen szakpolitikai kérdés a pártpolitikai csatározások részévé válik, vagy éppen ellenkezőleg?
– Úgy gondolom, is-is. Annál rosszabb nincs, mint a Magyarországon sok fontos társadalmi kérdéssel kapcsolatban érzékelhető teljes érdektelenség. Ha a demográfia egyáltalán nem jelenik meg a közbeszédben, az baj. Viszont az is probléma, ha teljesen átpolitizálódik a kérdés. A demográfiai folyamatok nagyon lassan zajlanak, főként, mert a gyermekvállalás évtizedekre szóló döntés. Ha az emberek azt látják, hogy az egyik politikai oldal kormányra kerülve bevezet egy támogatási formát, a másik meg elveszi, az bizonytalanságot szül. Politikai konszenzus kellene a kérdésben, vagy legalább olyan elvekben kellene megegyezni, hogy adott juttatást nem lehet csak úgy megszüntetni.
– Tényleg égető, megoldandó problémáról van szó, vagy ez is – az elhíresült elemzői kifejezéssel élve – úgynevezett „politikai termék” lenne?
– A politikusok fejébe nem látok bele. A közvélemény-kutatások is mutatják, hogy a magyar választók számára fontos a népesedési helyzet, és aggasztja őket a népességfogyás. De semmiképp sem „politikai termék”, hiszen a demográfia évtizedek óta, ciklusokon át a politika napirendjén szerepel, valódi probléma van e területen.
– Miért veszélyes a népességcsökkenés? Történhet-e demográfiai katasztrófa?
– Demográfiai katasztrófák nem hirtelen történnek, ez lassú erodálódás, de tenni kell azért, hogy a helyzet hosszabb távon ne okozzon problémákat. A népességcsökkenés rendkívül negatív hatással van például a gazdaságra, ha kevesebben vagyunk, csökken a fogyasztás, ha egy százezer emberre tervezett városban húszezren élnek, akkor az intézményrendszerek fenntarthatatlanok lesznek. De a torz korstruktúra kialakulása is veszélyes, hiszen ha sok az idős ember, az nemcsak a nyugdíjrendszert terheli meg, hanem az egészségügyet is. Egyes régiók népessége csökken, nem lehet megtiltani a fiataloknak, hogy a nagyvárosokba költözzenek. Reálisan nézve látjuk, hogy a helyzet nem fog rövid távon megváltozni, ezért az ellátórendszereknek és a gazdaságnak is fel kell készülnie arra, hogy alkalmazkodjon a demográfiai intézkedések mellett egy kisebb és más összetételű társadalmi struktúrához.
– Melyek a népességet meghatározó tényezők, és hogyan kell ezeknek alakulnia ahhoz, hogy fenntartható legyen a társadalom?
– A demográfia nagyon egyszerű tudomány, hiszen a népességszámot három dolog határozza meg: hányan születnek, vagyis a termékenység, hányan halnak meg, vagyis a halandóság, és az, hogy mekkora a ki- és bevándorlás mértéke. A termékenységet az úgynevezett teljes termékenységi arányszámmal mérjük, amely fontos demográfiai mérőszám. Ez azt mutatja, hogy egy népesség szülőképes korú (tizenöt–negyvenkilenc éves) női tagjai változatlan körülmények között hány gyereket szülnének életük során. Adott társadalom demográfiailag akkor képes újratermelni önmagát, ha ennek az értéke átlagosan minimum 2,1.
– Mekkora most ez az arányszám Magyarországon?
– Jelenleg 1,5, és még mindig sokkal elmarad a kitűzött céltól, de volt ez ennél jóval alacsonyabb is az elmúlt évtizedben. Nagyjából úgy értékelhetjük a helyzetet, hogy a pince legmélyéről feljebb léptünk, de még mindig az amúgy is nagyon alacsony európai átlag alatt vagyunk. A teljes termékenységi arányszám nőtt, azonban a születések száma közel sem emelkedett olyan nagy mértékben. Ez azért lehetséges, mert az úgynevezett Ratkó-unokák csoportja fokozatosan kilép a szülőképes korból, és ez a tendencia az előttünk álló években folytatódni fog, évről évre harmincezerrel csökken a potenciális édesanyák száma. Tehát ahhoz is, hogy a születésszámot egyáltalán tartani tudjuk, egyre több gyereket kell vállalnia az egyre fogyó szülőképes korú rétegnek.
– Merre tartunk, reálisak a kormány célkitűzései?
– A kormány által felvázolt célok akkor reálisak, ha nem csak a termékenységre alapozunk, hiszen nem elég a gyermekvállalás ösztönzése. Ott van a másik két terület, a halálozás és a kivándorlás, s e kettővel rosszabb helyzetben vagyunk. Úgy kell a demográfia kérdésére tekinteni, mint egy háromlábú székre, amely akkor van egyensúlyban, ha mindhárom láb stabil. Tehát a népesedés kérdését hármas egységként kell kezelni, mindhárom területtel egyszerre kell foglalkozni. Hiába nő ugyanis a gyermekvállalási kedv, ha közben bőven az európai átlag alatt van a születéskor várható élettartam, és akár félmillió, ráadásul főleg családalapításra alkalmas korban lévő honfitársunk kivándorolt.
– Milyen célokat érdemes kitűzni?
– A népességcsökkenés nem egy új dolog, a nyolcvanas évek óta létező tendencia. A cél nem feltétlenül ennek megfordítása, a fontos inkább az, hogy legyen egy fenntartható társadalom. Vagyis elsődleges feladat, hogy a népességszám stabil legyen. Ehhez elég lehet az 1,8-as termékenységi arányszám, ha közben nő a várható élettartam. A korcsoportok és a régiók közti egyensúly kialakítása viszont rendkívül fontos lenne.
– Mit gondol azokról az ellenzéki kritikákról, hogy a kormány elsősorban a társadalom bizonyos rétegeire szabja a családpolitikai intézkedéseit?
– Tény, hogy ez így van, ilyen értelemben a népesedéspolitika kérdése átideologizált. Egy politikai váltógazdaságban azonban mindez védhető, hiszen adott politikai párt nyilván a saját ideológiai preferenciáinak, társadalomképének megfelelően hoz szociálpolitikai, népesedéspolitikai döntéseket.
– Egy korábbi tanulmányában instabilnak nevezte a kilencvenes-kétezres évek családpolitikáját. Mi a helyzet 2010 óta?
– Egyértelmű javulást látok, és rendkívül pozitív, hogy semmilyen támogatás nem szűnt meg. Tehát a politika nem elvett juttatásokat bizonyos csoportoktól, hanem melléépítette az általa preferált rétegek támogatását. Persze volt olyan kedvezmény, például a családi pótlék, amely nagyot inflálódott, de ez a legnagyobb kritika, amit megfogalmaznék.
– Elég az a pénzösszeg, amelyet a kormány családtámogatásra szán?
– Nemzetközi összehasonlításban nagyon sok pénz, a GDP 4,7 százaléka megy családtámogatásra, ami jó. Nem is kellene több, mert akkor megvan a veszélye, hogyha nem megy olyan jól a gazdaság, erről a területről vesznek el forrásokat, először ugyanis mindig ez merül fel hasonló helyzetekben. Fontosabb, hogy a juttatások állandóak legyenek.
– Mivel van probléma?
– Miközben nagyon bőkezű a családtámogatási rendszer, a rengeteg féle juttatás miatt áttekinthetetlen, és ezért korlátozott az igénybevétel hatékonysága. A potenciális jogosultak nagy része nem tudja, milyen támogatás járna neki.
– Ez kommunikációs probléma, vagy a rendszer egyszerűsítésének kérdése?
– Az egyszerűsítést pártolom, de jelenleg valószínűleg a kommunikáció hatékonyabbá tétele lehetne reális megoldás. Az embereket nem az érdekli, hogy mi a neve a juttatásoknak. Jobban boldogulnának, ha az igénylő közölné az adatait, és a hivatalokban tájékoztatnák, hogy konkrétan mennyi és milyen juttatás jár neki, illetve hogyan veheti azokat igénybe.
– Változna a helyzet, ha még jobban népszerűsítenék a támogatásokat?
– Azokat az intézkedéseket tartom jónak, amelyeknek tudományosan mérhető eredményük van. Azt tapasztalom, hogy a marketingkampányok nem ösztönzik a gyermekvállalást. Természetesen nagyon jó, hogy a közbeszédben jelen van a pozitív kép a családról, de az általános támogató környezet sokkal többet számít, a családbarát munkahelyek, a gyereksarkok, a jól működő bölcsődék. Ez nem pénzkérdés, ezek szakpolitikai aprómunkák. Van persze fejlődés ezeken a területeken is, de még több hasonló intézkedésre lenne szükség.
– Összességében hogyan értékeli az elmúlt hét évben hozott demográfiai intézkedéseket?
– Nagyon pozitív a családtámogatási rendszer kiszámíthatósága, stabilitása. Elsősorban a gyermekvállalás területén látszik a pozitív változás, de probléma még a halálozások száma, a várható élettartam, illetve a kivándorlás kérdése. Ezek olyan területek, ahol nagy szükség lenne további lépésekre, hiszen a demográfia mindhárom elemét közösen kell kezelni azért, hogy egy önmagát fenntartani képes társadalom jöjjön létre.