A Fidesz is megemlékezik az 1956-os forradalom 70. évfordulójáról. Az ünnepségen felszólal Áder János korábbi köztársasági elnök, Schmidt Mária történész és Bóka János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője.
Lengyel és olasz résztvevők köszöntésével kezdte beszédét Szűcs Gábor, a Fidesz országgyűlési képviselője és frakcióvezető-helyettese.
Az ellenzéki képviselő szerint a mostani alkalom más, mert míg tavaly ilyenkor úgy érezték, hogy ők azok, akik kivívták a szabadságot, akkor a feladatuk annak megóvása volt, mára azonban ismét a szabadság visszaszerzését tartja szükségesnek.
Szűcs Gábor beszédében az 1956-os forradalom hőseinek példáját állította párhuzamba a jelenlegi politikai helyzettel. Úgy fogalmazott, hogy míg hetven évvel ezelőtt az ÁVH tartotta rettegésben a lakosságot, addig szerinte ma egy hasonló szervezettel kell szembenézniük. Állítása szerint a régi és az új kommunisták között lényegében alig van eltérés.
Az ellenzéki politikus hangsúlyozta, hogy nem fél, és ezt a jelenlévő közösség erejével indokolta. Mint mondta, amíg ennyien vannak, és látja az emberek szemében a lelkesedést, addig nincs minden veszve. Szavait a közönség hangos újongással és hatalmas tapssal fogadta, a jelenlévők pedig azt skandálták, hogy Szűcs Gáborhoz hasonlóan ők sem félnek. Hozzátette, hogy egy politikai közösség erejét nem a vízágyúk, a gumilövedékek vagy az ÁVH vezetőinek száma határozza meg, hanem az azt alkotó emberek.
Szűcs Gábor egy április 12-i reprezentatív közvélemény-kutatásra is hivatkozott, amely szerinte azt mutatta, hogy közel két és fél millióan tartoznak a közösségükhöz. Beszédében bátorságra szólította fel hallgatóságát, példaként pedig Mansfeld Pétert említette, aki mindössze 15 évesen is szembeszállt a hatalom képviselőivel.
A felszólaló szerint az 1956-os hősök emléke nemcsak büszkeséggel, hanem felelősséggel is jár. Felelősséggel a hazáért és a szabad Magyarországért, amelyért sokan az életüket adták. Figyelmeztetett arra is, hogy ha valaki megpróbálja elvenni ezt a szabadságot, annak világosan jelezni kell, hogy rossz nemzettel húzott ujjat.
Beszéde végén Szűcs Gábor arra kérte a jelenlévőket, hogy közösen énekeljék el a Himnuszt.
Hankó Balázs üzenete október 23-a alkalmából
Hankó Balázs üzenetét felelsége Hankóné Hrányel Zsuzsanna közvetítette a nagyközönségnek. A színpadon a volt kultúrális miniszter feleségén kívül gyerekei is felmentek, hogy képviseljék apjuk álláspontját.
A miniszter felesége által lejegyzett, korábbi nyilatkozatai alapján kiegészített üzenet a szabadság, a nemzeti identitás és a keresztény értékek védelmét állította középpontba. A szöveg az 1956-os forradalom örökségét a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolta össze, és összefogásra valamint bátorságra szólította fel a közönséget.
Az üzenet Szent II. János Pál pápa 1978-as megválasztásához kapcsolódó, „Ne féljetek!” felszólítással kezdődött. Hankó Balázs gondolatai szerint azok, akik az 1956-os hősök örököseinek tekintik magukat, nemcsak értik, hanem érzik is ennek a mondatnak a jelentőségét.
A miniszter üzenete az 1956-os forradalom eseményeit is felidézte. A pesti srácok és lányok bátorságát, valamint a forradalom leverését követő megtorlásokat említette, kitérve a halálos ítéletekre, a börtönre, a megfigyelésre, a besúgásra és az egyházüldözésre. A szöveg szerint a forradalom hősei ellenálltak, a bátrak pedig továbbadták a szabadság lángját, miközben voltak olyanok is, akik együttműködtek a hatalommal.
A volt kultúrális miniszter arra emlékeztetett, hogy ötven évvel a forradalom után ismét olyan időszak következett, amelyben szerinte világosan elkülönült egymástól a politikai küzdelem két oldala. Úgy fogalmazott, tévedtek azok, akik azt hitték, hogy az 1956-ban ejtett seb idővel begyógyult. Hankó Balázs szerint a szabadság eszméjének továbbéléséhez II. János Pál pápa és mások áldozatvállalása is hozzájárult.
Hankó Balázs szerint a vele és közösségével szembeni fellépés politikai indíttatású, és célja a közösség megfélemlítése. Azt állította, hogy a kulturális programok ügyében nem vizsgálták megfelelően a rendezvények nyilvános kulturális célját, és a felelősséget olyanokra is kiterjesztették, akiknek szerinte nem volt közük az érintett területhez.
Hanó Balázs üzenete külön kitért a kulturális élet szereplőire és a támogatott rendezvényekre is. A volt miniszter többek között a Márai- és Jókai-emlékévet, a II. János Pál pápáról szóló kiállítást, az Edda, Varga Miklós, az operett és a cigányzene világához kapcsolódó programokat említette. Szerinte ezek a kulturális események a közösségi és nemzeti értékek megőrzését szolgálták, miközben állítása szerint a hozzájuk kapcsolódó ügyek miatt több embert is meghurcoltak.
Kiemelte, hogy nemcsak korábbi munkatársakat, hanem családanyákat, feleségeket és családapákat is érintett az eljárás. A történteket a közösségek megfélemlítésére tett kísérletként értékelte, és bírálta azokat a jogi és politikai lépéseket, amelyek előre kialakított politikai koncepciót szolgálnak.
A szöveg ugyanakkor a kitartás és az összefogás fontosságát hangsúlyozta. Hankó Balázs azt üzente támogatóinak, hogy továbbra is kiállnak az igazukért, és arra kérte őket, hogy minél több emberhez juttassák el saját álláspontjukat. Kiemelte, hogy szerinte sem ők, sem az őket támogató közösségek tagjai nem tekinthetők bűnösnek pusztán politikai hovatartozásuk miatt.
A beszéd végén az összetartozás jelképeként a piros-fehér-zöld karkötő viselésére biztatta a jelenlévőket, és arra kérte őket, hogy minden este kilenc órakor kulcsolják imára a kezüket. Az üzenet a közösség erejébe és a szeretet megtartó erejébe vetett hit hangsúlyozásával zárult.
„Ne féljetek!” – szólt az üzenet záró gondolata, amelyet a „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” felkiáltás követett.
