Már csütörtökön megkezdődtek az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójához kapcsolódó hivatalos megemlékezések. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnél 15 órakor ünnepséggel és koszorúzással tisztelegtek a forradalom hősei előtt. A résztvevők 16 órakor Magyar Péter miniszterelnök vezetésével fáklyás felvonuláson indulnak a Bem József térre, ahol ünnepi műsor, diákok előadásai és koszorúzás után, 17 óra 15 perckor a kormányfő mond beszédet. A nap zárásaként 19 óra 56 perckor a Nagy Imre téren meggyújtják a forradalom lángját.
Charaf Hassan, a Műegyetem rektora beszédében felidézte, hogy hetven évvel ezelőtt az egyetem falai között gyűltek össze a hallgatók, akik késő éjszakáig tanácskoztak, majd elfogadták a forradalom követeléseit megfogalmazó 16 pontot. A dokumentumot még aznap éjjel az egyetem lapja, a Jövő Mérnöke nyomtatta ki. Másnap, október 23-án a Műegyetem udvaráról indult el az a tüntetés, amelyből estére forradalom bontakozott ki. A rektor emlékeztetett arra is, hogy a hallgatók követeléseit és demonstrációját az egyetem tanári kara is támogatta. Felidézte az egyetemi forradalmi bizottság megalakulásának pillanatait, és külön hangsúlyozta az akkori egyetemisták közötti bajtársiasság, összetartás és szolidaritás jelentőségét. Az ünnepségen az egykori események néhány résztvevője is jelen volt. Charaf Hassan hangsúlyozta, hogy az 1956-os műegyetemisták bátorsága és közösségvállalása a következő nemzedékek számára is példát mutat, majd fejet hajtott a forradalom hőseinek és áldozatainak emléke előtt.
Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke beszédében emlékeztetett arra, hogy hetven évvel ezelőtt a Műegyetem hallgatói szabadságot, függetlenséget és tisztességes országot követeltek. Innen indultak el a Bem József tér felé, hogy hangot adjanak követeléseiknek, és ezzel történelmet írtak. Hangsúlyozta az egyetemisták bátorságának és kiállásának történelmi jelentőségét. Az ünnepség keretében a Magyar Mérnöki Kamara nevében egy szobrot adományozott a Műegyetemnek, tisztelegve az 1956-os események és az azokban részt vevő hallgatók emléke előtt.
A kamarai elnököt követően a hallgatók képviselője, valamint az 1956-os események egykori résztvevői mondták el beszédeiket, majd Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter lépett a szónoki emelvényre. A tárcavezető felidézte a hetven évvel ezelőtti eseményeket, hangsúlyozva, hogy a forradalom kibontakozásában meghatározó szerepe volt az emberek közötti bizalom újjászületésének. „Az emberek hirtelen megszólaltak, megszólították és meg is hallották egymást. Rájöttek, hogy nincsenek egyedül” – fogalmazott. Kiemelte, hogy a diktatúrák nemcsak az erőszakra, hanem a bizalmatlanságra is építik hatalmukat, 1956 októberében azonban éppen ez a bizalmatlanság tört meg az egyetemisták között. Felidézte, hogy a hallgatók követeléseiben a szovjet csapatok kivonulásától a szabad választásokon át a tisztességes életkörülmények megteremtéséig minden megjelent, ami a nemzeti függetlenség, a szabadság és az emberi méltóság szempontjából fontos volt. Másnap pedig mindaz, amit a diákok megfogalmaztak, kitört az egyetem falai közül.
Tarr Zoltán beszédében az elmúlt évek emlékezetpolitikáját is bírálta, azt állítva, hogy egyesek megpróbálták átírni 1956 történetét. Bár az Orbán-kormányokat név szerint nem említette, kritikája egyértelműen a korábbi kormányzatnak szólt. Hangsúlyozta, hogy 1956 öröksége arra kötelez bennünket, hogy nevén nevezzük a dolgokat. Ezzel összefüggésben párhuzamot vont az egykori magyar szabadságharc és a jelenlegi ukrajnai háború között. A továbbiakban ugyanakkor arról beszélt, hogy túl kell lépni a megosztottságon, nem szabad ellenségesen viszonyulni a másként gondolkodókhoz.
A beszédek után ünnepélyesen megkoszorúzták a Műegyetem '56-os emléktábláját.
