A magyarországi szlovákok számíthatnak a magyar kormányra

Soltész Miklós a békéscsabai a Szlovák Kultúra Háza alapításának 30. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen úgy fogalmazott: a történelmi múltat jelképező közös jelképek és szimbólumok vezetnek el a Magyarország és Szlovákia közötti történelmi megegyezéshez.

„Magyarországon teljesen természetes”, hogy a két ország nemzeti zászlója egyszerre van jelen, és a két himnusz egymás után hangzik el - tette hozzá.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a magyarországi szlovákok - éljenek akár Budapesten, a Pilisben, Nógrádban, a Mátrában, a Zemplénben vagy Békéscsabán - számíthatnak a magyar kormányra. Az együttműködés minden területen jelen van: az önkormányzatiság és a parlamenti jelenlét szintjén, az oktatási és kulturális intézményekben, valamint az egyházi és a civil szféra területén is.

Kifejtette, Békéscsabán az elmúlt évtizedben több mint 1,5 milliárd forintból megújult három templom (a kis és a nagy evangélikus, valamint a jaminai templom), létrejött a szlovák tájház, és mintegy 400 millió forintból korszerűsítették a szlovák gimnáziumot.

„Elfogadjuk-e a mai világ békétlen, romboló, nemzeteket egymással szembefordító törekvéseit,vagy békességben, egymást erősítve építünk, alkotunk?” - tette fel a kérdést Soltész Miklós, aki azzal zárta beszédét: „magyarok és szlovákok, mutassunk példát a világnak!”

Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kulturális államtitkára azt mondta, a békéscsabai intézmény a kulturális sokszínűséget, a hagyományok gazdagságát, a nemzeti összetartozást és együttérzést szolgálja, „mert közös hazát csak büszke, értékeiket ismerő, örökségüket megélő polgárok építhetnek”.

A szlovák hagyományok felkarolása, a művészeti csoportok megerősítése, az országos szervezetekkel egyre szorosabbá font együttműködések adják az alapját annak a közösségi munkának, amely a szlovák nemzetiségi identitás megőrzését, továbbadását szolgálja - hangoztatta.

Závogyán Magdolna visszaemlékezése szerint a békéscsabai Szlovák Kultúra Házának létrejöttéhez szükség volt egy fiatal népművelőre, István Annára, aki „mert nagyot álmodni”; és egy közösségre, amely tett a célokért. Az intézmény így válhatott „szellemi palotává, inspiráló fórummá”, ahol élőek a szlovákság gazdag hagyományai.

Martina Simkovicova, a Szlovák Köztársaság kulturális minisztere azt mondta, Békéscsaba már három évtizede a Magyarországon élő szlovákok kultúrájának, nyelvének és identitásának „lüktető szíve”, a kultúra házát pedig az összetartozás, a kitartás és a gyökerekhez való ragaszkodás szimbólumának nevezte.

Kiemelte, a kultúra képes generációkat összekötni, határokat átlépni, értékeket megőrizni, „amelyek közös emlékezetünk alapját képezik”.

Azt kívánta, az intézmény a jövő nemzedékek számára is legyen az „inspiráció, a találkozások, a szlovák kultúrára való büszkeség helyszíne”.

Paulik Antal, a magyarországi szlovákok parlamenti szószólója felidézte, 36 éve ítélte úgy a békéscsabai vezetés, hogy létrejöhet a szlovák közösség kulturális központja. Hat év kellett az építkezéshez, amelyhez mindkét ország kormánya hozzájárult. Most Budapesten épül egy hasonló szlovák kulturális központ, és tíz regionális központ létezik az országban, de a csabai volt az első - jegyezte meg.

Az intézményt működtető Csabai Szlovákok Szervezetének 2024 áprilisában megválasztott új elnöke, Püski-Liker Bence szlovákul elmondott köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy Békés vármegyében már 300 éve élnek szlovákok, akik a második világháború után elszenvedték a lakosságcserét, a kommunizmus idején pedig majdnem eltűnt „a nyelvük, hitük és dalaik a szürke egyformaságban”.

A szervezet célja a modernizáció, a kapcsolatok erősítése és az „élő közösség” megőrzése, hogy az épület a jövőben is „hímzők, énekkarok és zenészek otthona legyen” - fogalmazott.

A békéscsabai Szlovák Kultúra Házának létrehozása példaértékű volt három évtizede, az intézmény a mai napig példát szolgáltat a nemzetek közti együttműködésben az egész Kárpát-medencében - hangzott el az ünnepségen.