Átadták a Kozma utcai izraelita temető két felújított emlékművét

A honvédelmi miniszter felidézte: 1848-ban, a modern magyarság születésekor mindenkire kiterjesztették – a többi között – a haza fegyveres védelmének, a katonáskodásnak a jogát. Katonának, magyar honvédnak lenni 1848 óta nemcsak kötelesség, hanem jog is, az egyenlőség joga. Az első világháborús emlékmű megmutatja, hogy „zsidó polgártársaink milyen komolyan vették ezt a kötelességet”, hiszen több mint tízezren adták életüket a hazáért – tette hozzá.

A munkaszolgálatosok emlékét őrző betonszarkofágról szólva hangsúlyozta, hogy a munkaszolgálat mindenekelőtt jogfosztás volt. A szabad Magyarország születésétől fogva megadatott jogukat vették el izraelita honfitársainktól azzal, hogy nem szolgálhattak honvédként.

Fegyvertelenül álltak az aknamezőkön, éhezve és fázva dolgoztak bányákban és erődítési munkálatokon, erőltetett menetben környékezte őket a halál, és nem kellett velük elszámolni – tette hozzá a miniszter.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf szólt arról is: a XX. században nem volt erőnk a saját utunkat követni, nem volt erőnk szabad döntést hozni a sorsunkról. Sem a gróf Tisza István vezette kormány, sem a Horthy Miklós kormányozta magyar állam nem tudott kimaradni a háborúból. A háború pedig nem pusztán egy állam kudarca volt – folytatta –, hanem emberi tragédiákat hozott.

Amikor emlékezünk, egyszersmind elkötelezzük magunkat a jövő iránt – szögezte le.

A 21. században létre kellett hoznunk a „saját erőnket, hogy megőrizhessük országunk szuverenitását, személyes szabadságunkat, és hogy megvédhessük minden polgárunkat” – fogalmazott kiemelve azt is, hogy ellenálltunk az illegális migrációnak, és így elkerültük az új antiszemitizmus kialakulását, amely ma megmérgezi az európai zsidóság mindennapjait.

Ma Magyarországon nem egyszerűen biztonságban élhet a zsidóság, de egy új, hitbéli, kulturális és közösségi virágzást élhet meg – jelentette ki a miniszter.

Azt is mondta: a két emlékmű, amelynek felújítása régi adósságuk volt, annak a jele, hogy „a szabad Magyarország tudja és számon tartja, mivel tartozik polgárainak”, az előttünk járóknak, a most élőknek és azoknak, akik majd utánunk jönnek.

Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke hangsúlyozta: mindkét emlékmű a magyar történelem egy-egy fájdalmas, mégis felemelő fejezetéről beszél. Az emlékművek szólnak a helytállásról, a küzdelemről, a kötelességtudatról, és szólnak a veszteségről, az önfeláldozásról és a hősi halálról.

Úgy fogalmazott: „mélyen emberi és erkölcsi kötelességünk, hogy megőrizzük azok emlékét, akik életüket adták a hazáért”. A katonákét, akik önként vagy parancsra indultak a frontra és a munkaszolgálatosokét, akiket „fegyvertelenül, kiszolgáltatottan kényszerítettek a háború gépezetébe és akiket egyaránt gyilkolt az ellenség tüze és a keretlegények kegyetlensége”.

Arról is beszélt: az első világháború hősei és a munkaszolgálatosok áldozatai között ott húzódik a magyar történelem legfájdalmasabb törésvonala. Az a pillanat, amikor egy ország, amelyért zsidó katonák tízezrei harcoltak és haltak meg, néhány évtizeddel később megtagadta tőlük a fegyvert, a rangot, az egyenlőséget, végül pedig az emberi méltóságot és az életet is.

A két emlékmű két korszakról mesél, amelyek nem is különbözhetnének jobban egymástól. Mégis összeköti őket egy közös üzenet, az, hogy a magyar zsidó közösség áldozata a nemzet történetének szerves, kitörölhetetlen része – mondta a Mazsihisz elnöke.

Grósz Andor kiemelte: a méltón felújított emlékművek nem pusztán szépen helyreállított kövek. Ezek a kövek kérdeznek. Kérdezik, hogy tanultunk-e a múltból, hogy felismerjük-e, milyen könnyen csúszik át egy ország a kirekesztésbe, hogy képesek vagyunk-e ma másként viselkedni, mint elődeink.

A két emlékművel nemcsak a múltat idézzük fel, a jövő felé is üzenünk. „Azt üzenjük, hogy a magyar történelem minden áldozata számít, hogy nincs első és másodrendű hősiesség” – tette hozzá a Mazsihisz elnöke.

A Mazsihisz és a Honvédelmi Minisztérium 2025 szeptemberében kötött együttműködési keretmegállapodást az első és a második világháborúban hősi halált halt zsidó katonák és munkaszolgálatosok nyughelyeinek, emlékhelyeinek karbantartására. A megállapodás kiterjed továbbá a hősi emlékművek adatbázisával, a magyarországi hősi sírhelyek állapotfelmérésével, felújításával, valamint a hadszíntérkutatással kapcsolatos együttműködésekre is.

A Kozma utcai temető két emlékművének felújítása az együttműködés első állomása. A felújítás költsége a Mazsihisztól kapott tájékoztatás szerint 22 millió forint volt. A kapott támogatásból fennmaradt 13 millió forintot a Kozma utcai temető munkaszolgálatos parcellájának rendbetételére fordítja a Mazsihisz.