A magyarok békéje fontosabb, mint az ukránok háborúja

A szegedi Háborúellenes Gyűlésen Lázár János építési és közlekedési miniszter rendhagyó Lázárinfót tartott, amelynek az elején leszögezte, eddigi tapasztalatai alapján világos, hogy „a magyarok békéje fontosabb, mint az ukránok háborúja”, és a gázár fontosabb, mint a gender.

Hangsúlyozta: többet ésszel, mint haraggal, ez a legfontosabb a 2026-os választás szempontjából, mert bár lehet haragudni a kormányra, de nem lehet letagadni az eredményeket, ahogy azt sem, hogy a Fidesz a hétköznapi, dolgozó emberek pártja, azoké, akik munkával akarnak mindig egy lépéssel előbbre és feljebb jutni.

Kiemelte: a tiszások több pénzt akarnak beszedni az emberektől, többet azoktól, akik dolgoznak. Emlékeztetett rá, Szegeden különösen is tudják, hogy a Tisza áradása nem lehetőség, hanem veszély, de szerencsére azt is, hogy az ár mindig elvonul. Majd arra a kérdésre, hogy miért szavazzon valaki 15 év után is a Fideszre, Lázár azt mondta: azért mert több volt a jó, mint a rossz.

Ekkor érkezett a színpadra Orbán Viktor, aki szintén megválaszolta a kérdést: ha nincs Fidesz-KDNP, akkor nincs 1 millió munkahely, akkor hiányozna most 200 ezer gyermek a társadalomból, akkor nem lenne otthonteremtési támogatás a fiataloknak, de lenne például bevándorlás és háború. Kitért arra is, hogy a Fidesz-KDNP legnagyobb ereje az, hogy Áder Jánostól Varga Mihályig olyan politikusokat tud kiállítani, akikre az országnak szüksége van.

A szegedi Háborúellenes Gyűlés pódiumbeszélgetéssel indult: Hankó Petra, a XXI. Század Intézet elemzője, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök, Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója és Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora osztotta meg gondolatait a békéről, Európa válságairól és a keresztény gyökerek ápolásának fontosságáról.

A résztvevők szerint Európában egyre több helyen már a kereszt kitételétől is tartanak, a kontinens egyszerre él át kulturális és biztonságpolitikai válságot. Úgy fogalmaznak: nekünk, magyaroknak a hazánk a szenvedélyünk, míg Nyugaton ez már nem egyértelmű, és azok is inkább hallgatnak, akik így éreznek. A viták felfokozottak, a figyelem a békéről elterelődött.

Felvetik azt is: egy ilyen háborúellenes gyűlés Nyugaton talán már meg sem valósulhatna, a „woke” nyomása miatt a nyugati akadémiai értelmiség is egyre óvatosabb, sokan már azt sem merik kimondani, ha valami egyértelműen fekete vagy fehér. A beszélgetés végkövetkeztetése, hogy vészterhes időkben, az ünnepek közeledtével a belső békét kell erősíteni, és bízni abban, hogy a józan ész végül felülkerekedik.

Áder János volt köztársasági elnök a kötcsei beszédére utalva értékelte az elmúlt másfél évtizedet. Felidézte: az ellenzék azt kérdezi, „hol a pénz?”, a középen állókat az érdekli, gyarapodott-e a közvagyon, a kormány támogatói pedig azt kérdezik, mire lehetünk büszkék.

Válaszként sorra vette az infrastrukturális és intézményi fejlesztéseket. Elmondta, hogy az elmúlt 15 évben 866 kilométer gyorsforgalmi út épült, így Zalaegerszeg kivételével minden megyeszékhely elérhető autópályán vagy autóúton. A másod- és harmadrendű főutakból mintegy 4000 kilométer épült vagy újult meg.

Az egészségügynél kiemelte: bár „vannak még felújításra váró intézmények”, 91 kórház és rendelőintézet fejlesztése zárult le, új építésekkel és rekonstrukciókkal. A magyar falu program keretében 625 orvosi rendelő épül vagy újul meg. A bölcsődei férőhelyek száma több mint a kétszeresére nőtt, a felsőoktatásban pedig új campust kapott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Testnevelési Egyetem – és, tette hozzá, a lista nem teljes.

Az „elnyomott Budapestről” szóló ellenzéki narratívára reagálva példaként felhozta a Várkert Bazárt, amely korábban „lepusztult, életveszélyes romhalmaz” volt, ma pedig felújított közösségi tér. Felsorolásában érintette a közműcégek és a ferihegyi repülőtér visszavásárlását, a budai Vár rekonstrukcióját, az új hidakat és több más nagyberuházást is, továbbá a devizahitelesek megsegítését, az orvosok és pedagógusok béremelését és számtalan más intézkedést.

Végül, mérleget vonva jelezte, hogy a 19. századi boldog békeeévek óta nem gyarapodott ilyen mértékben a közvagyon, szóval, van mire büszkének lenni, és „van veszteni valónk”.