Megtartotta évértékelőjét Márki-Zay Péter az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje. Beszédét egyaránt jellemezte az indokolatlan magabiztosság, valamint az üres és megalapozatlan nagyotmondások, durva személyeskedések és összefüggéstelen gondolati egységek színes kavalkádja.
A négy másik baloldali pártvezető után, ma délelőtt tartotta meg évértékelő beszédét Márki-Zay Péter, a baloldal egykori miniszterelnök-jelöltje, jelenleg hódmezővásárhelyi polgármester. A beszédet jellemezte a mostanság a baloldali politikustól megszokott gondolati kuszaság, rendszeresen felbukkantak a már ismert összefüggéstelen és zavaros, hosszas okfejtések, indokolatlan kitérők, és nem hiányozhatott az üres személyeskedés sem.
Márki-Zay évértékelőjét figyelve a meglehetősen csekély számú online hallgatóságban is felderenghettek az országgyűlési kampány emlékei, olyan érzése volt az embernek, mintha egy kampányrendezvényen lenne, ugyanazok a szólamok, ugyanaz a stílus, ugyanaz a felelőtlen vádaskodás és üres ígérgetés, mint amit tavaly is produkált. Értekezésében a polgármester kitért arra is, ha ő lenne a miniszterelnök, mindenki sokkal jobban élne, nem lenne infláció, a korrupciót még hírből sem ismernénk, illetve a tanároktól kezdve az egészségügyi dolgozókon át a szociális programokig mindenre és mindenkire sokkal több pénz jutna.
A korábbi ellenzéki miniszterelnök-jelölt hangsúlyozta, hogy szerinte az ellenzéki kampányra külföldről érkező támogatásokkal semmi probléma nincs, azt a kormányzati hirdetések költségeivel hozta párhuzamba, majd leszögezte, aki ezt nem úgy látja, mint ő, akit a tiltott külföldi pártfinanszírozás kérdése nem hagy hidegen, az vagy ostoba, vagy áruló: szerinte inkább az utóbbi.
Ezután belekezdett az ellenzéki választási kudarc belső okainak elemzésébe. Kijelentette, a bukásban nagy szerepe volt a hátsó támadásnak, melyet egyes ellenzéki politikusok a Fidesz érdekében, vele összefogva követtek el ellene. Meglátása szerint Gyurcsány Ferenc is összefogott a Fidesszel, ez is közrejátszott a vereségben. Színes mondandóját olyan eklektikus verbális fordulatok tarkították, mint a „háború hozta el a kétharmadot” vagy „rengeteg választási csalás” történt. Elemzésében kijelentette a Fidesz legjobban tőle félt, illetve hogy a kormánypárt aktívan Dobrev Klárát támogatta.
A belpolitikai önmosdatás és magyarázkodás végeláthatatlannak tűnő szóáradatának Hódmezővásárhelyre vonatkozó tájékoztatása vetett véget, ha nem is véglegesen, de legalább átmenetileg egy kis levegőhöz juttatva a hallgatóságot. Itt leszögezte, ők „világpremiereket” hajtanak végre a városban, az ígéreteik 80 százalékát végrehajtották. Okfejtése során a „tehetősebbektől elvesznek, a szegényeknek adnak” kommunista áthallású szólamok hangoztatásától sem tartózkodott a baloldali politikus, és hangsúlyozta, Hódmezővásárhelyen biztonságos, okos és zöld várost építenek.
A beszéde záró részében az európai parlamenti választásokkal foglalkozott, illetve arról értekezett mitől lesz változás a magyar belpolitikai viszonyokban. Szerinte kultúraváltás szükséges, melynek önjelölt zászlóshajójaként tekint frissen alapított pártjára, mint az orbáni pártállam lebontásának titkos összetevőjére. Beszédében arra is kitért, a rendszert nem lehet demokratikusan leváltani, a kormánypártok hatalmi és információs monopóliumát a civil szféra és az önkormányzatiság szintjén kell megtörni. Összességében az érintett performance kapcsán kijelenthető, hogy a baloldal előző miniszterelnök-jelöltje nem tudott, bár lehet, nem is akart elszakadni az elmúlt években a baloldaltól megszokott stílustól és módszertantól.
Beszédét egyaránt jellemezte az indokolatlan magabiztosság, valamint az üres és megalapozatlan nagyotmondások, durva személyeskedések és összefüggéstelen gondolati egységek színes kavalkádja. A baloldali politikusnak jól láthatóan nem szegte kedvét az a számos kudarc, amit politikailag az elmúlt időszakban elszenvedett, és úgy tűnik, nem tervez semmit változtatni az eddigi eredménytelen és a tényeket, illetve a valóságot sajátos módon értelmező közéleti attitűdjén sem.
Ami viszont tény, és a beszédből érhető okokból kimaradt, jelesül a kampányfinanszírozás kérdéskörében, hogy a magyarországi országgyűlési választások után botrány robbant ki azzal kapcsolatban, hogy rejtett forintmilliárdok ömlöttek külföldről a hazai baloldalnak a választás előtt és azt követően. A szereplők nemcsak az adományozóikat nem hozták nyilvánosságra, hanem a feltételezhetően így elfogadott támogatások teljes értékmennyiségét sem. A 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választások előtt – elsősorban az ország szuverenitásának megvédése okán is – kulcskérés a probléma megnyugtató beazonosítása és hatékony rendezése.
Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy az a politikus, aki külföldről fogad el illegális forrásokat, az nem államférfi hanem az angolszász terminológia szerint is idegen ügynöknek minősül, és közéleti tevékenységét ily módon kell megítélni.
