Orbán Viktor: A magaskultúra klasszikus értékeihez kell fordulnunk a bábeli zűrzavarban

Orbán Viktor szerint ezért most a magaskultúra klasszikus értékeihez kell fordulni; a magaskultúra közvetíthet, tiszteletet parancsol és odafigyelést követel ”ebben a bábeli zűrzavarban„. Ha van olyan magasabb rendű cél, amelynek az elérésére a zene - ideértve a magyar zenét is - alkalmas, akkor ez éppen az - mondta a kormányfő.

Tíz évig tartó tartalmi és műszaki tervezés, majd építkezés után nyílt meg a Liget Budapest projekt keretében felépült Magyar Zene Háza, amely vasárnaptól a nagyközönséget is várja koncertekkel, interaktív állandó kiállítással, zenepedagógiai foglalkozásokkal és számos egyéb programmal.

Batta András zenetörténész, a Magyar Zene Háza ügyvezetője a Liget Budapest projektben elkészült Magyar Zene Háza megnyitóján

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója az épület ünnepélyes megnyitóján kiemelte, hogy Fudzsimoto Szú japán tervező remeke a természeti mellett zenei ihletettségű, ami a ház formavilágában is megmutatkozik.

Mint hozzátette, a Magyar Zene Házába érkező gyerekek biztosan kipróbálják majd a ház mellett felépült zenei játszóteret, de szép időben a szabadtéri színpad is várja a közönséget. A üveghomlokzaton benézve látni, az épületbe belépve pedig hallani is lehet majd a benti koncerteket, rácsodálkozva az üvegterem meglepően jó akusztikájára - mondta.

A térszint alatti Varázstérben együtt dobolhatnak a látogatók, a hangdómban drámai szerepet kapnak a hangok és zörejek, az interaktív állandó kiállításban pedig éppúgy lehet találkozni a régi magyar falvak népének zenéjével, mint a Notre Dame szerzeteseivel, a Styx folyónál könnyező Orfeusszal, a zongorázó Liszt Ferenccel, Bartók Kékszakállú hercegével és a popzene 20. századi sztárjaival is - szólt az intézményről.

A koncertprogramra kitérve hangsúlyozta: a legkülönfélébb műfajok képviselői egyaránt meghívást kapnak majd, így a Magyar Zene Háza nem egyszerűen egy zenei intézmény, hanem a Városliget egykori hangulatának örököse, valódi „zenepavilon” lesz a park közepén.

Batta András felidézte: tíz éve kezdődött a Magyar Zene Háza projekt előkészítése. Sok száz ember több százezer munkaóráját felemésztő tervezés után következett a mintaszerű kivitelezés, amely Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa és Gyorgyevics Benedek, a beruházó Városliget Zrt. vezérigazgatójának „vezényletével” jutott el a befejezésig - közölte.

Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Baán László beszédében kiemelte, hogy a Magyar Zene Háza átadása a Liget Budapest projekt első nagy „csúcsra érése”, majd köszönetet mondott annak a sok száz szakembernek, akik ennek a „nemcsak Magyarországon, de az egész világon példa nélkül álló” intézménynek a megtervezésében és létrehozásában részt vettek.

Kiemelte Fudzsimoto Szú építészt, aki „egy minden ízében végiggondolt, természettel egybeolvadó, elbűvölően egyedi, extravagáns, ám mégis harmonikus és otthonos épületet álmodott meg”, a japán mester magyar tervezői partnerét, a Teampannon Kft-t, a beruházó Városliget Zrt. és a kivitelező Magyar Építő Zrt. csapatát, továbbá Batta András ügyvezető, Horn Márton operatív igazgató, valamint Marta Thorn, a nemzetközi tervpályázat zsűrielnökének munkáját.

Baán László köszönetet mondott Orbán Viktor miniszterelnöknek is, aki a kezdetektől határozottan támogatja a Liget Budapest projektet, mindig tudva, hogy ami itt létrejön, az „kívül-belül egyszerre lesz varázslatosan egyedi, mégis szerethetően otthonos”.

A most megnyílt Magyar Zene Háza „a zene intézményként és épületként megvalósult metaforája”, amely olyan komplex módon erősíti a zene küldetését, mint egyetlen más intézmény sem a világon - közölte a miniszteri biztos, hozzátéve: vasárnaptól mindenki saját maga megtapasztalhatja, hogy mi veszett volna el, ha „a megvalósítás ellen törő, hazugságokra épített düh és gyűlölet győzött volna”.

Baán László végül Orbán Viktorhoz fordulva arra kérte a miniszterelnököt: ahogy nem hagyta a Magyar Zene Háza „álmának elpusztítását”, támogassa az Új Nemzeti Galéria megvalósulását is.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Házelnök Úr, Főigazgató Úr, Igazgató Úr, Hölgyeim és Uraim!

A pék minden nap süthet új kenyeret, de az építész csak azt tanácsolhatja az ügyfeleinek, hogy ültessenek kúszónövényeket, ha nem tetszik nekik a végeredmény, vagyis minden új épület kockázat. Különösen a mai világban az, amikor az építészek már nem akarnak a régi, bevált, történelmi stílusok formanyelvén beszélni. Vagyis izgulunk. Végig izgulunk. Végig izguljuk a nagy léptékű építkezéseket. Csak a kész épületre vetett első pillantás hoz megnyugvást. Ízlés kérdésében nehéz és csak ritka pillanatokban sikerül egyetértésre jutni. A mai pillanat ilyen. Közmegegyezésnek tűnik, hogy Fudzsimoto úr kiváló munkát végzett. Hadd tolmácsoljam most neki a magyar emberek köszönetét a munkájáért. És nemcsak a tervezőnek, de a kivitelezőknek, fő- és alvállalkozóknak, mestereknek, munkásoknak és segédmunkásoknak, vagyis mindenkinek, akik munkájukkal lehetővé tették, hogy ma itt állhatunk. Köszönjük szépen!

Befelé jövet az is eszembe jutott, hogy az épületet egy japán emberrel terveztettük meg, miközben a magyar zene házának szánjuk azt. Miért van az, hogy egy japán elme alkotta térben mi, magyarok otthon érezzük magunkat? Talán azért, mert a két nép, a két szellem, a japán és a magyar géniusz közötti távolság mégsem olyan nagy, mint a földrajz alapján gondolnánk. Emlékezzünk csak az 1930-as évek rokonságkutató tudományos erőfeszítéseire. De az is lehetséges magyarázat, hogy ez az épület nem akarja megerőszakolni a környezetét, inkább organikusan illeszkedik, idomul, harmonizál, szervesül. És ez a magyar szemnek: szép. Ez a megközelítés nemcsak a japán, hanem a legkiválóbb magyar építészeti hagyományoknak is sajátja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Talán Churchill mondta: előbb mi formáljuk az épületeinket, majd azok formálnak minket. Ezért beszéljünk egy kicsit magunkról is. Nehéz időket él át Európa. Járványok, népvándorlási hullámok követik egymást, az európai energiaválság itt van a nyakunkon, a brüsszeli ideológiai nyomásgyakorlás is nő, miközben kontinensünk politikai, katonai, gazdasági és kulturális, sajnos kulturális súlya is folyamatosan zsugorodik a világ többi részéhez mérve. Máshol az ilyen intézmények a járvány miatt inkább bezárni, leépülni és visszahúzódni szoktak, miközben nálunk itt áll teljes fényében ez a lenyűgöző, erős kulturális kisugárzású új intézmény. Ráadásul a Magyar Zene Háza nem magában árválkodik, hanem része egy hatalmas kulturális beruházásnak, vagyis állapítsuk meg: mi, magyarok kulturális expanzióban vagyunk, válság ide vagy oda. Az elérhető legfrissebb adatok szerint a magyar kulturális kiadások arányaiban – igaz, holtversenyben – az első helyen állnak az Európai Unióban. 2010-ben ugyan a középmezőnyben voltunk, de jött a nemzeti alkotmányos fordulat, és sikerült ilyen szépen visszakapaszkodnunk az élre egy évtized alatt. Hiába, a magyarok önképének fontos része, hogy mi kultúrnemzet vagyunk.

De, Hölgyeim és Uraim, ne felejtsük el azt sem, hogy miként viselkedtek politikai ellenfeleink a Városliget megújításának ügyében. Egyáltalán nem véletlen, hogy a főpolgármester úrnak éppen máshol akadt ma dolga. Óriási a kísértés, hogy elégtételt vegyünk. Hiszen látva ezt a gyönyörű épületet, a tömött sorokat, a számos nemzetközi elismerést, a napnál is világosabb: nekünk volt igazunk. A baloldali politikai munkások védték, ami lepusztult, lelakott és méltatlan volt, és ellenezték, ami szép, világszínvonalú és lélekemelő. Nagy a kísértés, de talán mégsem illik, hogy a magyar kultúra napján politikai revanssal foglalkozzunk. Én sem teszek ilyet. Annyit azonban kicsiklandozik belőlem a kisördög, ne feledkezzünk el róla, csak halasszuk ezt el, és inkább – hogy stílszerű legyek – áprilisban húzzuk el a nótájukat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Revans helyett evezzünk inkább komolyabb vizekre. Vannak a magyar kultúrának kitüntetett helyszínei. A Városliget ilyen. De nem volt mindig méltó a nagy híréhez. Arany János például 1877-ben ezt írta róla: „Úgy összeillünk párosan mi: Kopott ember, kopott liget.” Úgy tűnik, se Arany, se a liget nem volt túl jó állapotban akkortájt. De aztán jöttek, következtek a millenniumi fejlesztések: Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok, Hősök tere, Közlekedési Múzeum, Vajdahunyad vára, a Millennium Háza. A kopott liget egy csapásra a magyar kultúra Parnasszusává vált. Csak aztán jött világégés, majd a kommunizmus több mint négy évtizede, és Parnasszusból újra kopott liget lett. 2010-es visszatérésünkkor azt akartuk, hogy a liget váljon újra a magyar kultúra fellegvárává. Így született meg a Liget Projekt, ha szabad ilyen szavakat használni a magyar kultúra napján. Akárhogy is hívjuk, ez Európa legnagyobb kulturális beruházása. A Néprajzi Múzeum új épülete, a már megújult Szépművészeti Múzeum, a Millennium Háza és a Rózsakert, nem messze kapott helyet az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ, és kap majd új épületet a Közlekedési Múzeum, és így jött létre a Komáromi Csillagerőd kiállítótere is.

Úgy illendő, hogy a munkát elvégzőkön túl köszönetet mondjunk Tarlós István úrnak is, akinek főpolgármestersége alatt a beruházások elindulhattak. Az ő idejében a főváros és a kormány olyan olajozott együttműködést hozott létre, amelynek gyümölcseit még hosszú évtizedek múltán is élvezni fogják a budapestiek, és büszke lesz rá az egész magyar nemzet. Köszönjük, István!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az országépítők nevét a magyar nemzet soha nem felejti el. Ilyen országépítők adták nekünk a Lánchidat, az Országházat vagy a Margit hidat. Kerékkötők, károgók, hátráltatók, országrombolók mindig voltak, de az ő nevükre senki sem emlékszik, mert a magyar nemzet egyszerűen kiejti őket az emlékezetéből. Arról is beszélni kell, kedves Barátaim, hogy jelenlegi formájában a Liget Projekt egy félkész vállalás, egy befejezetlen mű, torzó. Éppen ezért nagyon várjuk már, hogy a magyar választók áprilisban végre pontot tegyenek az ügy végére, és lezárhassuk ezt a vitát.

Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a mai európai politikai viták új fénytörésbe helyezik az európai magaskultúrát, még pontosabban annak küldetését. Globalizáció versus keresztény alapok, brüsszeli bürokrácia a nemzeti büszkeséggel szemben, bevándorlás versus családtámogatás, genderpolitika vagy gyerekvédelem. Ez nem egy Nyugat–Kelet, hanem egy új Nyugat–Nyugat konfliktus. És ennek következtében – mondjuk ki – a kulturális elidegenedés fenyeget. Mi viszont Európát szeretnénk egyben tartani. Tennünk kell tehát a kulturális elidegenedés ellen is. Ezért most a magaskultúra klasszikus értékeihez kell fordulnunk. A magaskultúra közvetíthet, tiszteletet parancsol, és odafigyelést követel ebben a bábeli zűrzavarban. Ha van olyan magasabb rendű cél, aminek az elérésére a zene, ideértve a magyar zenét is, alkalmas, akkor ez éppen az.

Köszönöm, hogy együtt lehettem Önökkel! Köszönöm a figyelmüket! Magyarország előre megy, nem hátra, mint hallhatták.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!