Továbbra is jelen van Magyarországon a kommunista rendszer öröksége – a hálapénz problémája először 1957-ben merült fel – mondta tegnap Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára a Konrad Adenauer Alapítvány „Orvosok a kommunizmusban” című konferenciáján.
Szólt arról, hogy a rendszer természetellenes állapotot teremtett az ágazatban, az orvosok pedig – lévén értelmiségi emberekről van szó – az akkori hatalom legnagyobb ellenségeivé váltak. Éppen ezért – folytatta – sokféleképpen alázták meg őket, radikálisan csökkentették a fizetésüket. „Az intézkedések egyik eredménye a paraszolvencia, ami a mai napig mérgezi az egészségügyet” – ecsetelte az államtitkár.
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke előadásában arra mutatott rá, hogy az ötvenes években az orvos-beteg közti különleges bizalmi viszonyt az akkori hatalom kontrollálhatatlannak érezte, ezért ezt mindenáron szét akarta rombolni. Kiemelte, később kialakult az a metódus, hogy az ország egészségügyi rendszerét nem valós társadalmi igények és szempontok mentén építették fel, hanem „kézi vezérléssel”, a mindenkori gazdasági érdekek mentén. Ebből adódott – folytatta -, hogy folyamatos hibák keletkeztek a rendszerben, ami egyre nagyobb torzulásokat okozott. „Az egészségügy totális bizalmi válságát éli, a kommunizmus orvosszakmára ható morális következményei pedig a mai napig pusztítanak” – fűzte hozzá.
Jobbágyi Gábor jogász több konkrét példával is alátámasztotta, hogy az 1956-os forradalom alatt jóval többen sérültek meg és hunytak el, mint amennyi a hivatalos statisztikákból kiolvasható. Előadásában több esetről is beszélt, amikor kórházakban aknabecsapódás miatt egyrészt rengeteg orvos és beteg halt meg, másrészt sok helyen nyíltak szükségkórházak vagy alkalmi ellátóhelyek – az itt elhunytakról és kezeltekről pedig semmilyen hivatalos feljegyzés nincs.



