„A felsőoktatás nem önmagában létezik. Számos elvárás jelenik meg társadalmi szinten: nemcsak a gazdaság területén kell megfelelő számú szakembernek lennie, hanem fontos, hogy legyenek például jó történészek is” – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Palkovics László.
A felsőoktatási államtitkár a Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégiai dokumentumról azt mondta, bár sok olyan eleme van, amely már megjelent vagy hamarosan meg fog jelenni jogszabályi szinten, rendszeresen felül kell vizsgálni, és megfelelő szempontok alapján módosítani kell majd a stratégián.
– Részletes felsőoktatási koncepciót tettek le az asztalra, amely ambiciózus célokat vázol fel. Ugyanakkor a dokumentumból úgy tűnik, mintha mindent a gazdaság és a gazdasági igények határoznának meg.
– Elképzelhető, hogy néhányan ezt olvassák ki az anyagból, azonban a dokumentum tényleges tartalma szerintem nem azt mutatja, hogy a gazdaság a legfőbb tényező. Egyszerűen az jelenik meg erősen, hogy a felsőoktatásnak célja van. Nem csak úgy képezzük a hallgatót, hogy aztán „majd csak lesz belőle valami”. Igenis meg kell határozni, hogy a felsőoktatás kinek és miért akar szakembereket képezni, továbbá, hogy ehhez milyen lépésekre, eszközökre van szüksége. Nem állja meg a helyét az a megközelítés, hogy az anyag csak az ipar és a gazdaság igényeiről szól, és ne foglalkozna mondjuk a bölcsészképzés problémáival. Az egyes képzési területek éppúgy levezethetik saját ágazati stratégiáikat a generális irányokból.
– Milyen elvekre épül ennek tükrében a koncepció?
– Egyik fontos eleme, hogy a minőségi képzést, oktatást miként lehet megvalósítani. Minden oktatóval és hallgatóval szemben minőségi, teljesítménybeli követelményeket kell támasztani. Másik lényeges üzenet, hogy a felsőoktatás nem önmagában létezik. Számos elvárás jelenik meg társadalmi szinten: nemcsak a gazdaság területén kell megfelelő számú szakembernek lennie, hanem fontos, hogy legyenek például jó történészek is. Ha ebben a pillanatban mondjuk nincs is komolyabb munkaerő-piaci relevanciája az egyiptológusképzésnek, attól nem lehet azt feladni, hiszen akkor Magyarországon ez a tudományterület megszűnne. Amennyiben viszont bizonyos szakemberből túl sokat és nem megfelelő minőségben képzünk, akkor ők egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni. Akkor csak „hülyítenénk” a diákokat. Kivontuk az egyébként értelmes fiatalokat olyan területekről, amelyen ugyanezzel az energiabefektetéssel olyan diplomát szerezhettek volna, amivel jól boldogulnának az életben. A harmadik kiemelt terület a kutatás. A kutatási kiválóságban tudjuk mérni magunkat, hogy hol állunk. Ám lényeges ennek alkalmazása is, az, hogy milyen módon jelennek meg a kutatások eredményei. A magyar vállalkozások kutatási-fejlesztési kapacitásainak kialakításához segítségként, szakmai támogatásként rendelkezésre áll a felsőoktatási intézményrendszer, amely „érti” az előzőekben felsorolt feladatokat, és optimálisan működik.
– Mikorra lehet a stratégiai elképzelésekből tényleges változás?
– A stratégiai tervezés nem statikus ügy, nem lehet most megmondani, hogy tizenöt év múlva milyen globális kihívásokkal kell szembenéznie a magyar felsőoktatásnak. Ma csak azt tudjuk leírni, ami a mai tudásunknak megfelel. A stratégiát rendszeresen felül kell vizsgálni, és megfelelő szempontok alapján módosítani kell. Nagyvállalati tervezési folyamatnál évente vizsgálnak felül stratégiát, a felsőoktatás esetében valószínűleg elég lesz kétévente megnézni a változásokat.
– Mely elemek jelenhetnek meg legkorábban jogszabályi formában?
– Dönteni kell például az intézményi felosztásról, szétválasztva a különböző kategóriákat. A hallgatói minőség emelése érdekében szintén törvény-, illetve rendeletmódosításokra lesz mielőbb szükség. Azt szeretnénk, ha 2020-ban már emelt szintű érettségi és nyelvvizsga is szükséges lenne a felvételihez. Az oktatók teljesítményalapú értékelésében is lépni kell. Továbbá itt van az intézményirányítás rendszere, amelynek egy eleme, a kancellár már megjelent, de vannak további lépései. Törvénybe kell emelni a tervezett konzisztóriumot, rögzítve, hogy mi a szerepe, hogyan fog működni. Aztán hamar meg kell oldani a gazdálkodással összefüggő kérdéseket, így például azt, hogy az egyetem kutatási-fejlesztési szolgáltatásai ne az államháztartási törvény hatálya alá tartozzanak, mert különben a maradványt az intézmény nem vagy csak nagyon körülményesen tudja átvinni a következő évre. Az pedig már szerepel is a jövő évi adótörvényekben, hogy a vállalatok a társasági adóalapjukból levonhatják a felsőoktatási intézményeknek nyújtott támogatást.
– A Felsőoktatási Kerekasztal résztvevőitől milyen visszajelzéseket, módosítási javaslatokat kaptak az anyaghoz?
– Azok a módosítások, amelyek a jobbítást szolgálják, feltétlenül meg fognak jelenni a dokumentumban. Valószínűleg lesznek olyan pontok, amelyekben nem lesz egyetértés, de úgy vélem, ezek kezelhetők.
– A kancellári rendszer megerősítését, a konzisztóriumok kialakítását például hogy fogadták?
– A rektori konferencia és a hallgatói önkormányzatok visszajelzése alapján maga a konzisztórium, mint testület elfogadható számukra, de más formában. A konzisztórium társadalmi szervezet lenne abban az értelemben, hogy nagy tekintélyű, az adott egyetemhez valamilyen módon kötődő szakembereket szeretnénk ebbe fölkérni.
– Miért javasolják a bérplafon feloldását?
– Ne felejtsük el, hogy olyan intézmények vezetéséről van szó, amelyek akár több tízmilliárdos bevétellel rendelkeznek. Egy ilyen intézmény vezetője – rektorként vagy kancellárként – igen komoly felelősséget vállal. Nem arról van szó, hogy a rektor vagy a kancellár fizetését megduplázzuk, hanem hogy teljesítménytől tesszük függővé. Meg kell nézni, hogy a munkaerőpiacon mennyibe kerül egy ilyen rektori típusú pozíció, és hogy ott milyen feltételeket támasztanak egy ilyen típusú pozícióban lévő szakemberrel szemben. Ennek megfelelően a rektorok esetében is ki lehet alakítani egy több pontból álló „elváráslistát”, ez alapján kaphatna magasabb fizetést. Nem azért, mert ő a rektor vagy a kancellár, hanem mert olyan rektorról vagy kancellárról beszélünk, aki megfelelően látja el a feladatát az adott intézmény érdekében.
– A vállalatok felé is támasztanak elvárásokat?
– Igen, mégpedig azt, hogy ne csak követeléseket fogalmazzanak meg az egyetemekkel szemben, hanem valamilyen formában szálljanak is be a felsőoktatás fejlesztésébe. Mi csak annyit kérünk, hogy gondolják meg, mielőtt külföldről vesznek valamit, hogy nem lehetne-e ugyanazt vagy még jobbat a magyar felsőoktatástól megrendelni. Vagy itt van például a duális képzés, amely nagyon komoly befektetés a vállalatok részéről. Mindemellett van elvárás az állam felé is, hiszen ezek a mi intézményeink. A kormánynak az a dolga, hogy megteremtse azt a helyzetet, hogy a felsőoktatási intézmények ilyen fajta bevételeket tudjanak produkálni.
– Megjelenik egy érdekes új képzési szint is a koncepcióban. Ez miként fog működni a gyakorlatban?
– Ez nem új szint, egyszerűen arról van szó, hogy a bolognai rendszert hibásan ültették át Magyarországon. A BSc-fokozattal a hallgatónak tovább kellene mennie mesterképzésre. Mi ezt félreértettük, és a BSc-fokozat megszerzésével tömegével mentek ki hallgatók a munkaerőpiacra. A Bachelor of Engineering képzés (BEng) abban különbözik a BSc-től, hogy mondjuk nem tanítanak annyi matematikát és fizikát, hanem a működési módok megértését helyezik előtérbe. A BEng képzésekre lehet jelentkezni érettségivel, ez az elvárás nem fog változni. Azonban egy másik út lehet, hogy valaki a szakiskola után dolgozni kezd, és a szakmájában mesterfokozatot szerez. Az ilyen fiatalok számára is meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy bemehessenek a felsőoktatásba, ha alkalmasak rá, de hogy milyen bemeneti feltétellel, az még eldöntendő kérdés.
