A szociális intézmények úgy működnek majd jövőre is, ahogyan az idén működni tudtak, mondta a lapunknak adott interjúban Győri-Dani Lajos.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke szerint a szociális terület dolgozóit megriasztotta, hogy a jövő évi központi költségvetésből hiányzik az évek óta csúszó szociális életpályamodell és a bérrendezés. Ez azzal járhat, hogy bizonyos területek szakképzett dolgozók nélkül maradnak.
- Hogyan látja a jövő évi központi költségvetést? Milyen változásokat hoz az önök munkájában?
- A költségvetés tervezetéből kiolvasott adatok alapján jövőre a segélyezésben várható a legnagyobb változás. A szociális szolgáltatások fenntartására szánt összeg viszont nem változik, ami azt is jelenti, hogy az intézmények úgy fognak működni jövőre is, ahogyan ebben az évben működni tudtak. A normatívák részben picit csökkennek, részben kicsit növekednek, de az intézményekben várhatóan továbbra is biztonságosan dolgozhatnak.
- A pedagógusoké után jövőre a rendvédelmi dolgozók bérét is emelik. Mi a helyzet a szociális területen?
- Sajnos nem látunk forrást a szociális területen dolgozók bérének rendezésére, ez nagyon komoly lemaradást jelent a szakterületen. A bérek emelése évek óta csúszik, és a költségvetési tervezet szerint ez a közeljövőben sem változik. A pedagógusokkal és a rendvédelmi dolgozókkal ellentétben a szociális szakma leszakadt a más ágazatokban dolgozó közalkalmazotti rétegektől, a jelek szerint nem elég erős az érdekérvényesítő képessége. Emiatt az egész szakma megriadt, s bizony azzal kell számolni, hogy – főként a határterületeken – nem tudnak majd minden esetben az előírtaknak megfelelő képzettségű személyzetet felvenni.
- Mit jelent ez a gyakorlatban?
- Megeshet például, hogy az idősotthonokban nem lesznek majd egészségügyi szakdolgozók, mert azok inkább átmennek egy kórházba, ahol harminc százalékkal többet kereshetnek. A bérrendezés a szociális terület egészében elmaradt, ráadásul összecsúszott az időközben többször is megemelt minimálbérrel. Az életpályamodell hiánya erőteljesen jelentkezik a szociális szférában. Egy 18 éves szakmunkásképzőt végzett, kezdő takarítónő például annyit keres, amennyit egy tíz éve dolgozó, szakképzett gondozó, azaz nettó kilencvenezer forintot. Ezért van égetően szükség az életpályamodellre, mert az biztonságot nyújtana, és rendezné végre a béreket is.
