Berkenyés István agrárgépészmérnök húsz éve vezeti a zalavári önkormányzatot. Lapunknak elmondta, szeretné jó kezekben tudni a falu és a sármelléki reptér sorsát. „Tervem és teendőm bőven akad, már csak neki kell látni, és folytatni, amit elkezdtünk” – hangsúlyozta a független polgármesterjelölt.
– Húsz éve polgármester. Ahogy mondani szokták, az még gombócból is sok…
– Eleinte úgy gondoltam, hogy elég volt ez a húsz év, nem indulok újra a polgármesterségért. Ám több jelölt is van a posztra, s rájöttem, nem biztos, hogy végig akarják vinni azt, amit én elkezdtem. Nem szabad hagynom, hogy ezek az eredmények elvesszenek. A mintegy ezerlelkes faluban mostanra már működik iskola, óvoda, üzemi konyha, egészségügyi ellátás, ingyenes betegszállítás. Utóbbira azért volt szükség, mert a helyiek harminc százaléka hatvanévesnél idősebb. Öregedő település vagyunk, az utaztatást saját gépkocsival igyekszünk megoldani.
– A személy- és áruszállításra kiváló adottságú sármelléki repülőtér Zalavárhoz is tartozik. Hosszú ideje keresik a megfelelő befektetőt. Hogyan alakul a falu életét meghatározó repülőtér sorsa?
– Többszöri meghirdetés után eldőlni látszik a reptér jövője. Sok befektetővel tárgyaltunk már, de egyik sem bizonyult igazán meggyőzőnek. Most azonban egy olyan befektető jelentkezett, aki magyar, és akiben bízni lehet. Széles Gábor nagyvállalkozóról van szó, aki kifejtette elképzeléseit, fejlesztési terveit, ezek természetesen érintik Zalacsányt és a Batthyány-kastélyt is. Komoly tervekről van szó, támogatom őket. Az igazság az, hogy két kis falunak, Zalavárnak és Sármelléknek van egy repülőtere meg egy ipari parkja, de az elmúlt húsz év alatt meglehetősen bizonytalan volt a reptér sorsa. Sármellékkel közösen üzemeltettük, tőlünk indult az első zürichi járat is, de anyagiak híján nem bírtuk tovább. Időközben több üzemeltetője volt, ám ilyen-olyan okokból kiszálltak a dologból. Egy ideje aztán a Hévíz-Balaton Airport Kft.-é lett az üzemeltetési jog, jól csinálják. Reméljük, ők is a fejlesztés irányába tekintenek. Jó együttműködésre számítok az új befektető, azaz Széles Gábor és a két önkormányzat között. A reptér és a mellette lévő ipari park folyamatos bevételt és munkalehetőséget jelenthet a településünknek. A repülőtér elhelyezkedése kiváló, vasúton és közúton pillanatok alatt megközelíthető, hiszen hét kilométerre fekszik a balatonszentgyörgyi vasútállomástól és kilencre az M7-es autópályától. Nem beszélve arról, hogy Zalavár és Sármellék minden infrastruktúrával rendelkezik, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a repülőtér is. Tudjuk, a működését mindenáron fenn kell tartani. Ennek a változásnak szeretnék a részese lenni, ez a másik fontos momentum, amiért újra indulok.
– Világviszonylatban egyedülálló ökológiai rendszerként emlegetik a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszert. Zalavárnak elemi érdeke a beruházás. Hogy állnak most?
– Lecsapoltuk, kukoricát termeltünk benne, mindent csináltunk már a Kis-Balatonnal. Most végre az a cél, hogy megőrizzük a természeti és ökológiai értékeket, megóvjuk a vízminőséget, és csökkentsük az árvízi kockázatot. Zalavár a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Kis-Balaton szorításában fekszik. Kiemelt állami támogatás keretén belül 6,3 milliárdos beruházásban most folyik a Kis-Balaton projekt második üteme. Egy harminc-negyven négyzetkilométeres mocsaras terület vízutánpótlásáról, növény- és állatvilágának védelméről van szó. Többek között külön zárható kazettákat alakítanak ki a terület védelmére, hallépcsőt építenek, ahová az állatok íváskor a petéket lerakhatják, úgy, hogy azok ne száradjanak ki, valamint gondoskodnak arról, hogy a növényzet – jellemzően sás és nád – gyökere megfelelő vízmélységben legyen. A projekt természetvédelmi fontosságát jelzi az is, hogy az érintett területen hatvan-hetven madárfaj él.
– Önökhöz tartozik Vársziget az emlékhelyekkel, ahová sokan elzarándokolnak. Hogyan lehetne jobban élni ezzel a lehetőséggel?
– A Magyar Nemzeti Múzeumban most nyílik egy kiállítás a Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás korában címmel. Az itt bemutatott leletek nyolcvan-kilencven százaléka Zalavárról származik. Ha csak kicsit is, de úgy érzem, ennek a kiállításnak én is részese vagyok. A falu közelében mindig folyt kutatás, sok-sok éve, még egyetemistaként a vakációkon én is ott ástam. Nyaranta most is megjelennek a régészek a településen, ahogy tudjuk, segítjük őket, közhasznú munkásokat küldünk melléjük. Ezek miatt mondom, hogy ebben a kiállításban az én munkám is benne van. Visszatérve a fejlesztéshez, egyházi vonatkozásban Zalavár nagyon fontosnak számít, hiszen 1009-ben a településtől két kilométerre, Várszigeten Szent István apátságot alapított, itt élt Cirill és Metód, a két hittérítő, és itt működött a Metód vezette püspökség is. Római és görög katolikus zarándokok, pópák érkeznek Bulgáriából, Szlovéniából, Szlovákiából, Ausztriából, és itt miséznek. Jelenleg négy állam tartja a magáénak a helyet, s mindnek van emlékműve nálunk. Látható, hogy kialakulóban a vallási turizmus. Ennek támogatására létesítményekre, a hely történetéből felkészült idegenvezetőre lenne szükség. Tervem és teendőm bőven akad, már csak neki kell látni, és folytatni, amit elkezdtünk.
Mezőgazdaság helyett turizmusra alapozva
Zalavár már időszámításunk előtt 1200 környékén lakott település volt, legalábbis erre utalnak azok a cserépedények, amelyekre Balatonhídvég határában bukkantak néhány évtizede. Ugyanekkor egy hulladékgödörből különféle magvak is előkerültek: az akkori lakók konyhakerti kultúrával is foglalkoztak, ami a szántóföldi növénytermesztés kiegészítéseként alakulhatott ki. A növények mellett keszeg- és csukamaradványokat, valamint veréb nagyságú madár csontjait is megtalálták. A mezőgazdaság még a 20. században is biztos megélhetést nyújtott a zalaváriaknak, a megművelhető földek nagyságát a Kis-Balaton rovására növelték. Az 1990-es években azonban a Kis-Balaton újraélesztésével a termőterület jelentős hányadát elvesztette a település, ahol azóta megjelent a turizmus, és megnőtt a szolgáltatások aránya.
