Kelet-Németországból 1989 nyarán több tízezren érkeztek Magyarországra, abban reménykedve, hogy sikerül Nyugat-Németországba szökniük. Augusztusban, a Sopron mellett tartott Páneurópai Piknik idején több százan jutottak át Ausztriába. Ez a huszonöt évvel ezelőtti, sebtében rendezett találkozó volt az első azon események sorában, amelyek végül a berlini fal lebontásához és a két Németország egyesítéséhez vezettek.
Pozsgay Imre, Gulyás Gergely és Michael Stübgen német parlamenti képviselő a konferencián (Fotó: Csudai Sándor)
„Ami 1989. augusztus 19-én történt Sopron mellett, hozzájárult ahhoz, hogy borult a diktatúra, a rendszer, amely falat emelt családok, rokonok közé” – mondta a Páneurópai Piknik 25. évfordulójára rendezett konferencia köszöntőbeszédében Gulyás Gergely országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke. Az akkori események jelentőségét jól mutatja – közölte –, hogy a világ mennyire átalakult azóta. Úgy vélte, akkor lehetünk hűek a Páneurópai Piknik örökségéhez, ha ezt a szabadságot jóra tudjuk fordítani. Valaki azt mesélte – folytatta –, hogy huszonöt évvel ezelőtt a Páneurópai Pikniken borult a hivatalos program, de azután borult Európa és a világrend is. Annál igazságtalanabb nem létezett, hiszen a vasfüggöny szerencsésebb oldalán jólét, demokrácia, szabadság, a másikon azonban diktatúra uralkodott.
Gulyás Gergely az NSZK egykori kancellárját, Willy Brandtot idézve hozzáfűzte: nem maradhat örökké megosztva az, ami összetartozik. A Páneurópai Piknikkel és a határnyitással 1956 után Magyarország másodszor került a világpolitika fősodrába, és az elmúlt negyedszázadban csak erősödött Németország és hazánk kapcsolata. Gulyás Gergely szerint 1989 a csodák éve volt, és az 1989–90-es időszak mindig viszonyítási pont marad.
Kozma Imre atya, egykori zugligeti plébános, jelenleg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője elmesélte, hogy 1989 nyarán a templom előtti utcában keletnémet lakókocsik álltak, a templomkert pedig sátrakkal volt tele. Akkor még szó sem volt menekülttáborról, mondta, de Csilla Boeselager asszony tette lehetővé, hogy németek és magyarok egymásra találjanak.
A konferencia első napján szóltak arról is, hogy a piknik ötlete a debreceni MDF-nél született meg. Elhangzott, hogy Habsburg Ottó debreceni látogatásakor egy határ nélküli Európáról beszélt, s a későbbi szervezőkben ekkor fogalmazódott meg, hogy az osztrák–magyar határon kellene szalonnát sütve Európa jövőjéről beszélni. Erről tájékoztatták Pozsgay Imre akkori államminisztert, aki rövidesen így reagált erre: tetszik az ötlet, szervezzék. Osztrák barátaik kedvéért, hogy ne kelljen kerülniük, a szervezők kérték a hatóságokat, hogy a piknik idejére jelöljenek ki határátkelőt. Eközben német nyelvű röplapokkal adták tudtul, hogy az osztrák határ megnyílik délután három és hat óra között.
Legalább harminc ponton borulhatott volna a terv, de semmi nem jött közbe. Bizony veszélyes attrakció volt, de mi ezt akkor nem tudtuk – mondták az egykori szervezők, akik ezerötszáz résztvevőt jelentettek be a magyar hatóságoknál.
Az évforduló alkalmából Angela Merkel német kancellár videoüzenetet küldött, amelyben hangsúlyozta, teljes szívükből hálásak a magyaroknak azért, amit tettek, s emlékeztetett arra, hogy Kozma atya templománál ezt lehetett olvasni akkoriban: „Kapunk tárva, a szívünk még inkább.”
Pozsgay Imre, aki a Páneurópai Piknik egyik védnöke volt, elmesélte, a vasfüggönyt ő maga már 1988 októberében Európát kettéosztó, szégyenletes létesítménynek nevezte. Egy nemzetközi sajtóértekezleten úgy fogalmazott, hogy az építmény ideje lejárt, műszaki feltételei elavulttá váltak, le kell bontani, és Magyarország le is fogja bontani. Itthon ezért Grósz Károly és Horn Gyula fegyelmit akart adni neki.
Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt frakcióvezető-helyettese úgy vélekedett, hogy akik ott voltak a pikniken, még nem tudták, hogy egy európai jelentőségű esemény részesei. Hozzáfűzte, „lehet, hogy néhány hős döntésének köszönhető”, hogy akkor nálunk nem történt tragédia, nem úgy, mint más országokban.
A huszonöt évvel ezelőtt oly sikeres Európa azonban most nem tud választ adni a szorító kérdésekre – tért át a jelenre Szájer. Úgy vélte, Európának változtatnia kellene a szabályain, a korábbi kompromisszumok ugyanis már nem működnek. A kérdés most az, csinálunk-e egy cselekvőképes Európát, amely képes válaszokat adni a jelenlegi helyzetre, vagy hagyjuk a jelenlegi, sodródó állapotot, amelyben bár születnek reális döntések, de hiányzik a perspektíva.
Hallgatólagos tűzparancs
Huszonöt éve vitáznak arról, hogy lőhettek volna-e a Páneurópai Piknik idején a határőrök vagy sem. „A határ mentén egy kilométeres sávban nem volt géppisztolyos határőr, és tudták, a piknik könnyen véres eseménnyé válhat” – mondta Bella Árpád. A nyugalmazott alezredes szerint 1988. október 25-én törölték a fegyverhasználati parancsot az országhatáron, de voltak kivételek ezalól. Azaz a fegyverhasználatot helyben megtiltották, de a katonák lőhettek volna, ha a piknikezők vagy a keletnémet menekültek erőszakosan lépnek fel ellenük.
