Porzik a füves aréna, ahogy a lovasok keresztülvágtáznak rajta, aztán körbe-körbe futnak, hogy megmutassák öltözéküket, fegyvereiket. Aranyparipán, rekonstruált hun páncélzatban érkezik az egyik harcos, megszólal egy kürt, hujjogatás, az ünnepmester köszönti a sereget. A lovasok pedig – hun, avar és magyar viseletben – nyargalnak, ki komoly képpel, megilletődve, ki mosolyogva, vagy éppen csújjogatva és a közönséggel kokettálva. Bugacpuszta, Kurultaj, seregszemle.
Látványos öltözetben, pompás állatokon vágtáztak körbe a seregszemle hagyományőrző lovasai (Fotó: Csudai Sándor)
A lovasok felsorakoznak a gyalogos harcosok mellett, előttük huszonhét fiatal, a huszonhét testvérnemzet és -törzs – azeri, avar, baskír, bolgár, balkár, burját, csuvas, gagauz, kabard, karacsáj, karakalpak, kazak, kazakisztáni madjar, kirgiz, kumik, mongol, nogaj, üzbég, üzbegisztáni madzsar, tatár, török, tuvai, türkmén, ujgur, yakut, magyar – lobogójával.
„Beszédes fogalommá nemesedett az elmúlt években a Kurultaj kifejezés” – mondja Lezsák Sándor fővédnök, a térség országgyűlési képviselője és az Országgyűlés alelnöke, amikor hivatalosan is megnyitja a rendezvényt. Beszédét török és orosz nyelvre fordítják. – „A Kurultaj találkozót, gyűlést, kapcsolatot, összetartozást, rokontudatot, bizalmi kötést, az ősök és a természet iránti tiszteletet, családi kört, az utódok iránti felelősséget, élő hagyományt, és ami mindezt ötvözi: erkölcsi tartást jelent. Szellemisége több mint száznegyvenmillió embert érint kelettől nyugatig, a hunok bölcsőjétől, Ordosz vidékétől Jakutföldön át a Kárpát-medencéig, most éppen Bugacig.”
A fővédnök emlékeztet arra, hogy az elmúlt években Bugac szomszédságában olyan szenzációs régészeti leletek kerültek elő, amelyek újraértékelik a Szent László királyunk utáni százötven évet. „A Kurultaj a rokontudatú népek lelki egyesítésének rendkívüli és ünnepi alkalma volt, marad és lesz – hangsúlyozza Lezsák Sándor. – Célja, hogy az ősök útján segítse népeinket a közös múlt felismerésében. A Kurultaj eddig is, a jövőben is kiveti magából a hatásvadászó politikai aktualitásokat, nem engedi a hecckampányt, nem tűri, ha politikai haszonszerzés díszletének használja bárki a rendezvényt.”
Beszél arról is, hogy mi, magyarok is a kincses Kelet örökösei vagyunk, hogy a mögöttünk hagyott évezredekben természeti és politikai katasztrófák sodorták el vagy szaggatták részekre a hun, türk tudatú népeket. „Az ősök fölhalmozott, emlékezetben megtartott tudása, költészete, követ, bőrt, agyagot, fémet megmunkáló mesterfogásai, dallama, tánca, viselete, hétköznapi és ünnepi szokása, beszédes rajzolata azonban megmarad, közös kincs, nemcsak a magunk, de a világörökség része.” Hozzáteszi, több ezer kilométer választ el bennünket egymástól, a Kurultaj pedig az élő, személyes és közösségi kapcsolatok lehetősége. Lezsák Sándor szerint a népeink közötti kapcsolatokban a diplomácia új korszakának kezdetét éljük, hiszen az internet, a Twitter, a Youtube, a Facebook világa olyan globális kapcsolatrendszert hozott és hozhat létre, amely korábban elképzelhetetlen volt. A technikai lehetőségek az egymás alaposabb megismerését, a tudományos kutatást, a véleménycserét és a vitát is szolgálják, azonban a személyes találkozást nem pótolhatják – figyelmeztet a képviselő.
A lelátó harmadik sorában ülök, előttem külföldi tévések, a riporter a marcona harcosok közé fut, onnan magyaráz az otthoni nézőknek, operatőre egyensúlyozva követi, később mindketten belefeledkeznek egy erdélyi kürtőskalácsba. Mellettem harmincas férfi narancs- és zöld motívumokkal hímzett öltözékben, törtfehér ingén szintén hímzett hosszú mellénnyel, mint kiderül, türkmenisztáni. Előttünk fejét, vállát vérpiros fátyollal fedő, barna hajú „királynő” ül, nevet, tapsol, szinte együtt lélegzik a lovasokkal. Odébb magas férfi, fején fehér aranyozott turbán, egy kék-sárgába öltözött, szakállas úrral beszélget. Odébb sötétkés selyemruhás asszony, mellette hároméves kisfiú szunyókál, a nagyobbik gyerek tágra nyílt szemmel figyeli a lovon száguldó csikósokat. Most a sámán a rítus szerinti fohászokkal, lépésekkel és mozdulatokkal útjára indítja a sereget, s a dobosokat kísérve kivonul.
Kék, zöld, sárga, narancs, piros, arany – színek és formák, sujtások, hímzések, szandálok, csizmák és tornacipők. Népek, törzsek, nyelvek, szokások, dalok és táncok. Kurultaj. Múlt és jelen, mítosz és valóság, együtt, Bugacon.
