Az Omoda 9-ből már az „alapváltozat” sem tartozik a visszafogott autók közé, a Black Edition pedig még ütősebb. Matt fekete karosszéria, sötét díszítő elemek, hatalmas méretek és 20 colos, fekete felnik: jól áll ez a szett a 4,8 méteres SUV-nak.
Hajtáslánc
A már ismert SHS-P rendszerben egy 1,5 literes, négyhengeres turbómotor működik együtt három villanymotorral. Az összteljesítmény 462 lóerő, amely összkerékhajtással jut az aszfaltra, és 4,9 másodperc alatt gyorsítja 100-ra a 2,2 tonnás vasat.
Milyen vezetni?
Gázadásra szinte azonnal megindul, nagyon megy előre, mégsem agresszív a viselkedése. A villanymotorok azonnali nyomatéka városban és kigyorsításkor könnyedebbé teszi a mozgását, mint amit a méretei alapján várnánk.
Normál tempónál kifejezetten csöndes, a futómű pedig az úthibák zömét szépen kisimítja. A nagy tömeget érezni rajta, főleg gyorsabb irányváltásoknál, de stabil és kiszámítható a mozgása. Nem kell ennél sportosabbnak lenni egy nagy SUV-nak, ugyanakkor a kormányzás adhatna egy kicsit több visszajelzést az útról. A 34,5 kWh-s akkumulátor papíron 145 kilométeres elektromos hatótávot biztosít, ami nálunk inkább 120 körül volt, de napi használatban így is jó eséllyel nélkülözhető a benzinmotor.
A hajtásban a villanymotorok vannak túlsúlyban, de fontos tudni, hogy hosszabb utaknál sem kell a töltési lehetőséget vadászni. A Magas-Tátrába utaztunk vele, melynek során a megengedett minimumra (17%) merítettük az akkut, ettől kezdve időszakosan, menet közben töltötte a benzinmotor. Ennek során azonban egyszer sem éreztük, hogy hiány lenne húzóerőből, minden előzést katonásan teljesített az autó, akár meredek emelkedőkön is.
Utastér
Az utastér prémium hangulatú, a Black Editionben uralkodó fekete szín elegánsabb, mint az előző tesztautó piros enteriőrje. Sok a bőrrel bevont felület, kiemelkedően kényelmesek az ülések, az elsők fűthetők, szellőztethetők és masszíroznak is. Hátul szintén fűthető a két szélső pozíció, és a támlák dőlésszöge is állítható, ráadásul itt is motorosan.
Az érintő kijelző grafikája elég egyszerű, ennél sokkal szebb az, amit az Omoda 7 kínál. A menü kezelhetősége sem hibátlan, de legalább nem minden funkció került ide. A klíma például hagyományos kapcsolókkal állítható, ami menet közben praktikusabb megoldás.
A felszereltség terén bőven van még mit említeni: a jó felbontású, 360 fokos kamera, a head-up display, az adaptív tempomat, a holttérfigyelő és a sávtartó mellett olyan kényelmi tételek is helyet kaptak, mint az igényes hangzású audiorendszer, a háromzónás klíma, az elektromosan állítható kormányoszlop vagy a motoros csomagtérajtó.
A hangulatvilágítás szép, és az óriási, nyitható panorámatető is a csomag része, bár az előző tesztautóhoz hasonlóan itt is zavaróan zörgött benne valami. A fényszórók természetesen LED-esek, a külső kilincsek motorosan emelkednek ki, noha ezt nem hiányolnánk, ha nem lenne. A 660 literes csomagtartó a családi használathoz is bőben elegendő, de a padló és a küszöb magasan van.
Mennyit fogyaszt?
Az előzőhöz hasonlóan ezt a tesztet is nagyon kedvező fogyasztással zártuk: keveset töltöttünk külső áramforrásról, és így is csak 6,5 litert kért átlagosan az Omoda 9. Városban ennél kevesebbel is beéri, és országúti tempónál is elvan 6 literből. Autópályán legurít 8-8,5 litert, de ilyen méret és teljesítmény mellett ez még mindig nagyon jó.
A 34,5 kWh-s akkumulátor AC-töltőről legfeljebb 6,6 kW-tal vehet fel energiát, ami elég lassú. DC-n viszont 65 kW-tal megy bele az áram, legalábbis a középső tartományban.
teszt és fotó: BG, SportVerda
