Vannak autók, amelyekkel eljutunk A-ból B-be, és vannak azok, amelyekkel útközben keresünk még néhány kanyart. A Mazda MX-5 egyértelműen az utóbbiak közé tartozik. Sportautós arányok, nyitható tető, hátsókerék-hajtás, kézi váltó, könnyű karosszéria és mérnöki precizitás. Ez az a recept, amelyből a japán roadster közel négy évtizede nagy sikerrel főz, és ma sincs ez másképp.
Motor, váltó, futómű
Az európai kínálatból eltűnt a kétliteres motor, így már csak az 1,5 literes, 136 lovas szívó benzines maradt, 152 Nm-es nyomatékkal. Nem egy izompacsirta, de így is elég erős ahhoz, hogy 8,3 másodperc alatt gyorsítsa 100 km/órára a pehelykönnyű kasztnit. A hajtás hatfokozatú kézi váltón keresztül jut el a hátsó kerekekhez, a futómű elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink. Az itt tesztelt Homura kivitel Bilstein lengéscsillapítókat és Brembo fékeket kap, önzáró differenciálmű viszont nincs többé, mert az a kétezres motorral együtt nyugdíjba ment.
Milyen vezetni?
Az MX-5-öt még mindig nagyon jó vezetni! Hosszú orr, rövid far, alacsony építés, kézi váltó és hátsókerék-hajtás: ezt az autót a szórakoztatásra tervezték. Az 1,5-ös motor négyhengeres mivolta ellenére jól szól, főleg 5000 fölött, ahonnan még bőven van tovább, mert egészen 7000-ig forgatható.
Az egész bódé csak két láda sörrel nehezebb, mint 1 tonna, így ez a motor is egész jól viszi. De kár lenne tagadni, hogy egy kicsit vérszegény így az MX-5, hiszen manapság némelyik „lakossági”, családi kombi is felveszi vele a versenyt. Mármint gyorsulásban, de vezetési élményben aligha!
A sebességérzet egyértelműen nagyobb, mint amit a kilométeróra mutat. A vászontető pár másodperc alatt, egy kézzel nyitható, gyakorlatilag bármikor ledobhatjuk a fejünk felől. Még csak nem is kell megállni, elég 50-60-ig lelassítani, úgy már simán hátra lehet hajtani.
A hatfokozatú kézi váltó továbbra is kitűnő, határozottan, mechanikus érzettel kapcsolható. A kormány közvetlen és beszédes, vidámat lehet terelgetni a kanyarokban a kis kasztnit, bár elég nagy az oldaldőlése. Cserébe viszont sportautók között meglepően kényelmes a rugózása. Kikapcsolt menetstabilizálóval a fara is megindítható, de ez egyértelműen jobban ment a kétezres változatnak, amiben ugye több ló volt – na meg önzáró difi.
Utastér
A tér igen szűkös, de 175 centis magassággal kényelmesen el lehet férni. Még 180 centivel és pár kiló túlsúllyal is élhető az MX-5, de több nem igazán fér bele. Ahogy a 130 literes a csomagtartóba se sok minden, viszont két ember hétvégi holmijának pont elég.
Megfelelő termetű vezetőnek kitűnő hely a bal egy. A Homura változat Recaro ülései remekül tartanak, a kidolgozás igényes, az ergonómia tökéletes. A kormány mögötti klasszikus körműszerekben a fordulatszámmérő a főszereplő, jobb oldalán sebességmérő, bal oldalán fedélzeti számítógép. Minden egyértelmű, egy pillantással leolvasható, és nincsenek felesleges adatok.
A középső kijelzőn való barangoláshoz tökéletes a könyöklő előtt lévő kezelőszerv, és ugyanilyen hasznos a mellette lévő hangerőszabályzó. A mindennapokat ülésfűtés, tolatókamera, Apple CarPlay és Bose hifi teszi kellemesebbé.
Mennyit fogyaszt?
Ezzel a motorral nagyon szerény étvágyú az MX-5. Beéri 5-6 literrel, nálunk pontosan 6,2 litert evett száz kilométeren – pedig sokszor menünk játékosan.
teszt és fotó: BG, SportVerda
