Munkajog-professzorként ez az első kérdés, amit fel kell tennem: Jogszerűnek látszik vagy sem Pukli István gimnáziumigazgató demonstráció- és sztrájkszervező tevékenysége?
Pukli István március 15-ére újabb demonstrációt szervezett az Országház elé, annak ellenére is, hogy az előző, a Parlament előtti demonstráció után a minisztérium leült a tanárok képviselőivel tárgyalni. A kerekasztalként megszervezett egyeztetésekre valamennyi pedagógusszervezetet és a protestáló oktatási intézményvezetőt meghívta Palkovics László államtitkár. A minisztérium elfogadta a pedagógusok követeléseinek a nagy részét, ami a túlzott központosítás megszüntetésére és a tanárok-tanítók nagyobb oktatási szabadságának visszaállítására irányul. Több szakszervezet, iskolaigazgató és pedagógus, valamint a szülők – a balliberális ellenzék, valamint a gyaníthatóan a külföldi áljogvédő szervezetek által feltüzelve – nem voltak hajlandók részt venni a kerekasztal-tárgyalásokon, mondván, hogy sem Palkovics László államtitkárt, sem a stábját nem tartják megfelelő tárgyalópartnernek. Ez a protestáló csoport kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni a március 30-ára elnapolt tárgyaláson, hanem az általa március 15-ére megszervezett demonstráción a fő szervező Pukli Istvánnak, a jó hírű Teleki Blanka Gimnázium igazgatójának a vezérszónoklatán keresztül ultimátumot adott az állam- és a kormányfőnek. Az ultimátum szerint, ha nyolc napon belül nem kérnek nyilvánosan bocsánatot a magyar néptől a hat éven át elkövetett megaláztatás miatt, március 30-án sztrájkot tartanak. Pukli egyben felszólította a pedagógusokat a munkabeszüntetésben való részvételre. Ez az eddigi tényállás. Kérdés, hogy mi lehet a következménye a jogszerűség hiányának. A sztrájkrendtartást és az abban foglalt „arany formulát” az angol jogászok dolgozták ki, ami némi eltérésekkel mindenütt érvényesül. Eszerint a politikai sztrájk Franciaország kivételével mindenütt tilos. Franciaországban is azonban a főhivatalnokok és a katonák nem sztrájkolhatnak.
Németországban és a többi germán jogrendszerű államban nemcsak a vezető, de a beosztott közhivatalnokok sem sztrájkolhatnak. Ilyeneknek számítanak a nem hatósági jellegű kulturális és oktatási intézményekben érdemi ügyintézést végzők, így a pedagógusok is.
Tekintettel arra, hogy nálunk a közalkalmazottak sztrájkolhatnak, a tanárok pedig közalkalmazottak, így a sztrájkban való részvételük jogszerű. Sztrájktilalom ugyanis csak a köztisztviselőkre vonatkozik. Magyarországon – Angliához hasonlóan – bárki szervezhet sztrájkot, nemcsak szakszervezet. Pukli sztrájkfelhívása ezt figyelembe véve jogszerű lenne, de csak akkor, ha betartaná az előtte lévő kötelező hétnapos egyeztető tárgyalást. Viszont éppen ezt tagadja meg ő és stábja. Ezen kívül az államfőnek és a miniszterelnöknek a minden alapot nélkülöző bocsánatkérésre való ultimátumszerű felszólítása már túlmegy a jogszerűségi kereteken. Pukliék ezért a sztrájkszervezéssel már jogsértést követtek el, a pedagógusok pedig akkor követnének el jogsértést, ha részt vennének a március 30-ra meghirdetett munkabeszüntetésben.
Mindennek pedig a jogkövetkezménye a munkáltató részéről a jogszerű rendes vagy rendkívüli felmentés lehet.
Pukli István március 15-ére újabb demonstrációt szervezett az Országház elé, annak ellenére is, hogy az előző, a Parlament előtti demonstráció után a minisztérium leült a tanárok képviselőivel tárgyalni. A kerekasztalként megszervezett egyeztetésekre valamennyi pedagógusszervezetet és a protestáló oktatási intézményvezetőt meghívta Palkovics László államtitkár. A minisztérium elfogadta a pedagógusok követeléseinek a nagy részét, ami a túlzott központosítás megszüntetésére és a tanárok-tanítók nagyobb oktatási szabadságának visszaállítására irányul. Több szakszervezet, iskolaigazgató és pedagógus, valamint a szülők – a balliberális ellenzék, valamint a gyaníthatóan a külföldi áljogvédő szervezetek által feltüzelve – nem voltak hajlandók részt venni a kerekasztal-tárgyalásokon, mondván, hogy sem Palkovics László államtitkárt, sem a stábját nem tartják megfelelő tárgyalópartnernek. Ez a protestáló csoport kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni a március 30-ára elnapolt tárgyaláson, hanem az általa március 15-ére megszervezett demonstráción a fő szervező Pukli Istvánnak, a jó hírű Teleki Blanka Gimnázium igazgatójának a vezérszónoklatán keresztül ultimátumot adott az állam- és a kormányfőnek. Az ultimátum szerint, ha nyolc napon belül nem kérnek nyilvánosan bocsánatot a magyar néptől a hat éven át elkövetett megaláztatás miatt, március 30-án sztrájkot tartanak. Pukli egyben felszólította a pedagógusokat a munkabeszüntetésben való részvételre. Ez az eddigi tényállás. Kérdés, hogy mi lehet a következménye a jogszerűség hiányának. A sztrájkrendtartást és az abban foglalt „arany formulát” az angol jogászok dolgozták ki, ami némi eltérésekkel mindenütt érvényesül. Eszerint a politikai sztrájk Franciaország kivételével mindenütt tilos. Franciaországban is azonban a főhivatalnokok és a katonák nem sztrájkolhatnak.
Németországban és a többi germán jogrendszerű államban nemcsak a vezető, de a beosztott közhivatalnokok sem sztrájkolhatnak. Ilyeneknek számítanak a nem hatósági jellegű kulturális és oktatási intézményekben érdemi ügyintézést végzők, így a pedagógusok is.
Tekintettel arra, hogy nálunk a közalkalmazottak sztrájkolhatnak, a tanárok pedig közalkalmazottak, így a sztrájkban való részvételük jogszerű. Sztrájktilalom ugyanis csak a köztisztviselőkre vonatkozik. Magyarországon – Angliához hasonlóan – bárki szervezhet sztrájkot, nemcsak szakszervezet. Pukli sztrájkfelhívása ezt figyelembe véve jogszerű lenne, de csak akkor, ha betartaná az előtte lévő kötelező hétnapos egyeztető tárgyalást. Viszont éppen ezt tagadja meg ő és stábja. Ezen kívül az államfőnek és a miniszterelnöknek a minden alapot nélkülöző bocsánatkérésre való ultimátumszerű felszólítása már túlmegy a jogszerűségi kereteken. Pukliék ezért a sztrájkszervezéssel már jogsértést követtek el, a pedagógusok pedig akkor követnének el jogsértést, ha részt vennének a március 30-ra meghirdetett munkabeszüntetésben.
Mindennek pedig a jogkövetkezménye a munkáltató részéről a jogszerű rendes vagy rendkívüli felmentés lehet.
