Imádság csata előtt

Már robogott a vonat Magyarország felé Eugenio Pacelli bíboros államtitkárral, XI. Pius pápa legátusával, amikor 1938. május 22-én vasárnap, a XXXIV. Eucharisztikus kongresszus előkészítő nagygyűlését rendezték a Városliget szélén erre az alkalomra emelt ünnepi díszcsarnokban. Ez az ünnepség igazából már a Kongresszus része volt, akár a nagy egyházi ünnepek előtt tartott vigília.

Serédi Jusztinián bíboros esztergomi érsek e nagygyűlésen jelentette be a megjelent hatalmas tömeg előtt, hogy a Kongresszust előkészítették, majd Krüger Aladár nagyváradi születésű ügyvéd és országgyűlési képviselő emelkedett szólásra, és a következőket mondta: „A megnemesedő egyénen keresztül meg akarjuk erősíteni a keresztény családot is. Azt akarjuk, hogy a Kongresszus hozzon lelki ajándékot a magyar családoknak is, és jelentsen fordulópontot az életükben. A fenséges családvédelmi gondolatnak jusson első hely azoknál is, akiknek kezében van a magyar családok anyagi megélhetése. A politikusok ajkán ne legyen puszta jelszó a családvédelem.”

Talán az ilyen rövid idézetből is párhuzamot vonhatunk a nyolcvan évvel ezelőtti törekvések és mai korunk között, hiszen 2018-at írunk, a családok évében vagyunk, és egy újabb Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülünk Magyarországon.

Ugyanezen az alkalmon felszólalt Huszár Károly nyugalmazott miniszterelnök is, aki úgy fogalmazott: „Úgy nézem ezt a gyűlést, mint a csata előtti imádságot. Soha nem volt nyomasztóbb légkör a világon, a sátán démonikus erőkkel dolgozott, hogy ezt a Kongresszust lehetetlenné tegye. Elmondhatjuk azonban: Lucifer, nem sikerült! Christus vincit! Krisztus győzött!” Valóban vihar közeledett Európa és a világ felé, és sokan érezték ezt az 1938-as Kongresszus napjaiban is. Lapozva a kiadott díszes emlékkönyvben megmaradt fotókat, Magyarországon százezreket mozgatott meg az Eucharisztia ünneplése, és negyvenegy országból érkeztek küldöttek, hívők, hogy részt vegyenek az imádságokon. Végignézve a hívek, szerzetesek, papok képeit, a különleges fejfedős apácák hosszú sorát, utólag mi már tudjuk, hogy milyen jövő várt rájuk. Következett a háború, amelyben az üldözöttek mentése jut Rotta nunciusnak, sok-sok papnak és katolikus hívőnek, aztán a kommunista hatalomátvétel és alig tizenkét évvel a kongresszus után a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása.

A püspökök közül, akik Pacelli pápai legátust 1938 májusában fogadták, később sokan megismerték a kommunista terror börtöneit, elég Grősz József későbbi bebörtönzött kalocsai érsekre és Boldog Meszlényi Zoltán Lajos esztergomi segédpüspökre emlékeznünk. Utóbbi a fogságban halt meg, és jeltelen sírba temették. Visszatekintve, tényleg mintha csak a csatába indulók imádsága lenne az akkori Eucharisztikus Kongresszus, ahol nagy tömegek részvételével szervezett nagygyűlésen, közös szentségimádáson, díszes dunai hajóúton, felvonulásokon, estélyeken mind-mind megmutatkozott a Trianonban megcsonkított, de újraéledő keresztény-katolikus Magyarország ereje. Szükség volt erre az imára a megpróbáltatások előtt, mert már 1919 óta készülődtek azok, akik ezt az erősödő keresztény Magyarországot – amelynek 1938-ban láthatták meg igazán az erejét – akarták tönkretenni. Mi már tudjuk, hogy szovjet segítséggel megpróbálták ugyan lerombolni, de hogy ma újra a családokért, a keresztény Magyarországért és Európáért küzdhetünk, és ismét az Eucharisztikus Kongresszus szervezésének napjait élhetjük, azt jelenti, hogy ez nem járhatott sikerrel, ahogy az egykori politikus mondta: Lucifer, nem sikerült!

Eugenio Pacelli pápai legátus vonata a Keleti pályaudvarról indult vissza a Kongresszus után Rómába. Rá XII. Piusként a Harmadik Birodalom elleni küzdelem nehéz időszaka várt, Giovanni Battista Montini akkori pápai protokollfőnök pedig VI. Pál pápaként a II. Vatikáni Zsinat pápája lett. Számukra is hatalmas élmény lehetett a magyarországi esemény és a magyarok hite. S a távolodó vasúti kocsiban utazva talán bennük is csata előtti imádságként visszhangzott a Christus vincit, Krisztus győz! ének.

Tarnai Richárd
kormánymegbízott