A „legkeresztényibb király”, a francia I. Ferenc 1515-ben került a trónra, uralkodóként kortársa volt a Habsburg V. Károly német császárnak, tehát érdekében állt, hogy keletről ellensúly alakuljon ki a Német-Római Szent Birodalommal szemben.
Ezért írt levelet a török szultánnak, hogy indítsanak háborút Bécs ellen, ahol Károly öccse, Habsburg Ferdinánd lett Ostmark, Ausztria főhercege, majd magyar király. Ettől függetlenül is a török hadsereg megkezdte magyarországi előnyomulását. Nándorfehérvár 1521-ben elesett, majd 1526-ban volt a katasztrofális mohácsi csatavesztésünk, és 1529-ben, majd 1532-ben is megindult a török hadsereg Bécs ellen, de Kőszeg ostroma elhúzódott, nem tudták elfoglalni, a közelgő őszi időjárás miatt a török hadsereg visszavonult téli szállására. A franciák minket is érintő akciói ekkor kezdődtek. A mohácsi katasztrófa után, 1526-ban Szapolyai Jánossal szemben, aki a török szövetségese volt, a magyar nemesség úgy látta, hogy a török ellenében csakis a Német Birodalomtól kaphatunk segítséget. Ezért Habsburg Ferdinándot is királlyá koronázták. Tehát kettős királyság alakult ki Magyarországon.
Szapolyai János halála után Habsburg Ferdinánd ostrom alá vette Buda várát. Az özvegy királyné segítségére sietett Nagy Szulejmán szultán azzal a céllal, hogy Budát elfoglalja. A királynét és fiát Erdélybe küldte Gyulafehérvárra, ahol a szultán támogatásával megalakult az Erdélyi Fejedelemség. Végül is ez száznegyvenhat éven át a magyarság mentsvára lett 1687-ig, amíg a Habsburgok el nem foglalták. Buda, Magyarország fővárosa száznegyvenöt évig a török tartomány székhelye lett. Bécs ostromára 1683-ban került sor. A várost a lengyel király, Sobieski II. János lovascsapatai mentették meg. A Habsburgok a magyar végvári erődrendszer védelmét csak annyira támogatták, hogy a nyugat-európai, a franciák elleni harcok miatt hátvéd legyen. A híres magyar szitok, az „Eredj a francba!” abból ered, hogy a császári hadseregbe besorozott magyarok is kénytelenek voltak a francia frontokon harcolni. Aztán 1686-ban XI. Ince pápának, az Odescalchi olasz bankárcsalád fiának, és nem a Habsburgoknak köszönhetjük, hogy családi vagyonát feláldozva sikerült egy európai koalíciós hadsereget létrehozni, és Magyarország fővárosát, Buda várát, száznegyvenöt évi török uralom alól felszabadítani… Ezt követően a Habsburgok Savoyai Jenő francia herceget, aki Buda vára visszavételében részt vett, a török elleni felszabadító harcok főparancsnokává nevezték ki, ő pedig Zentánál is megverte a török szultán csapatait. A császári hadsereg 1717-ben Belgrádot visszafoglalta, és ezzel kiverte a török hadsereget Magyarországról.
A Habsburg császár és magyar király I. Lipót Magyarországot hadizsákmányként kezelte, és azért törtek ki a magyar szabadságharcok, mert a magyar nép úgy érezte, hogy a Habsburg-uralom rosszabb, mint a török megszállás. Ezért erősödött meg egyre jobban a kuruc felkelés. Ennek elnevezése a középkori törökellenes keresztes hadjáratok latin nevéből ered (crux, vagyis a kereszt).
Az osztrákká vált Burgenland (Őrvidék) egykori tartományfőnökének, Teodore Kerinek volt egy nagyon fontos mondása: „A magyarok véráldozata és gazdasága nélkül Ausztria sose lehetett volna nagyhatalom!…” Ostobák voltak a Habsburgok, hogy nem Budára helyezték a székhelyüket, mert akkor nem kellett volna annyi harcot vívni a kurucok ellen. Azért maradt Bécs a székvárosuk, mert ez közelebb volt a Német Birodalomhoz és a francia fronthoz. Az a véleményem, hogy a Habsburgok politikailag vakok voltak. Germán származásuk – zsigereikből eredően – magyarellenes volt.
Hábel György nyugalmazott főmérnök
