Vive La France! Vive La République! Éljen Franciaország, éljen a köztársaság! – Antoine Griezmann immár kabalának használja, hogy egy-egy győztes mérkőzés után bekiabálja patrióta mondatait a televízió mikrofonjába. A francia válogatott sikere olyan ünneplést generált, amilyenre húsz éve nem volt példa Párizsban.
Noha a FIFA szigorúan tiltja a politikai szlogenek, sőt bármilyen politikai tartalmú üzenet megjelenítését a világbajnokságon, a franciák kulcsemberének nem kell tartania retorziótól. A mondat egyik politikai erőtől sem pontos idézet, kétségtelen, hogy Emmanuel Macron a Twitter-oldalán használta tavalyi győzelme után a fenti két felkiáltást, de fordított sorrendben. Ugyanakkor a szlogen nagyon közeli a futballisták által nem igazán kultivált Marine Le Pen még 2007-ben használt „Éljen az élet, éljen a köztársaság, és éljen Franciaország!” jelmondatához. Griezmann alkalmasint a legkevésbé sem akar politizálni vele, egyszerűen örül a sikernek, s annak, hogy az ország kezd újra a válogatott mögé állni.
A francia belpolitikai élet enyhén szólva sem konfliktusmentes, s annak belső problémái már húsz éve a válogatottra is rávetülnek. A hazai rendezésű, 1998-as Mondial előtt a „nép” nem szerette Aimé Jacquet válogatottját, amely fehér bőrű, arab származású és afrikai gyökerű játékosok keveréke volt. Black–Blanc–Beur lett a csapat beceneve, utalva erre a hármas kapcsolatra. (Az angol black mellett a blanc a fehéret jelöli, a beur az észak-afrikai származásúakat.) Ahogyan javultak az eredmények, úgy lett egyre népszerűbb és elfogadottabb a csapat, s annak első számú csillaga, Zinedine Zidane. A győzelem után lézerbetűkkel vetítették a játékosok nevét a diadalívre, ez korábban elképzelhetetlen lett volna.
Az azóta eltelt évek és főleg a nagy generáció kiöregedése utáni időszak nem váltott ki hasonló érzéseket. Még a 2006-os ezüstérem után sem, nem szólva a 2010-es vb kudarcáról, amelyben főleg a morált romboló Anelkát tartották bűnösnek. Nicolas Anelka éppen úgy a Párizstól északra fekvő külvárosban, az ötvenezres Bondyban nőtt fel, mint Kylian Mbappé. Ha innen ki akarsz törni, vagy futballozz, vagy nyomd a rapet – szól egy helyi bölcsesség, ami valóban mély igazságtartalommal bír. Didier Deschamps csapatának többsége számára valóban a futball jelentette a kitörés lehetőségét – egyedinek számít a csapatkapitány, Hugo Lloris története, aki felső-középosztálybeli családból származik, az édesanyja jogász volt, édesapja egy Monte-Carló-i, katalán származású bankár.
A mostani torna hasonló képet mutatott: mérsékelt volt a lelkesedés az elején. Ám a belgák elleni győzelem után Párizsban, az Hotel de Ville-nél, a Városháza előtt, a nagy kivetítőknél húszezren éltették a Kékeket, majd a tömeg, még tovább duzzadva, sétálóutcává változtatta a máskor autóktól zsúfolt Rue de Rivolit, hogy aztán a Place de la Concorde-on s a Champs-Élysées-n át a diadalívig vonuljon, s éltesse a válogatottat. Nincs kétség, végződjön akárhogyan is a vasárnapi döntő, ez a válogatott ugyanolyan helyet fog elfoglalni a szurkolók szívében, mint a két évtizeddel ezelőtti. Más kérdés, hogy nem jelent majd gyógyírt a belpolitikai problémákra – azok ezzel nem oldódnak meg.
Röviden
A francia válogatott futballhimnuszát játszották szerda délelőtt a brüsszeli metróban. A brüsszeli és a párizsi tömegközlekedési vállalat fogadást kötött egymással, hogy Belgium győzelme esetén „Saint Hazard-ra” cserélik a Saint-Lazare metrómegálló tábláit a francia fővárosban, utalásként a belga válogatott sztárjára, Eden Hazard-ra, ha Franciaország nyer, akkor viszont a Tous Ensemble című francia futballhimnuszt fogják játszani reggel 8 és 10 óra között a brüsszeli metróban. (DA)
A thaiföldi Tham Luang barlangrendszerből kiszabadult gyerekeknek ajánlotta a Belgium elleni sikert Paul Pogba. A Manchester United középpályása nem sokkal az 1–0-s győzelmet követően kitette a gyerekek képét a Twitter-oldalára, és azt írta: „A győzelem a nap hőseié, szép volt fiúk, erősek vagytok”. A tizenkét fiú – egy ifjúsági labdarúgócsapat tagjai – 25 éves edzőjével még június 23-án rekedt a föld alatt. (DA)
A Chelsea két belga klasszisa, Thibaut Courtois és Eden Hazard egyaránt kritizálta a franciák túlságosan védekező játékát az elveszített elődöntő után. „Inkább veszítek ilyen játékkal, mint Belgiumé volt, mintsem nyerjek olyannal, mint Franciaországé volt, mondta Hazard. A kapus szerint ameddig a belga csapat játéka a támadásra épül, a franciák csak védekeznek, s a kontrákban bíznak Kylian Mbappé gyorsaságát kihasználva. (AD)
Hasonlóságot mutat a francia válogatott gólszerzőinek névsora az 1998-as megnyert vb és a mostani torna egyenes kieséses szakaszában. Húsz éve a csoportmeccsek után, a döntőig csak védők, Laurent Blanc és Lilian Thuram szereztek gólt. Most az argentinok ellen még Mbappé és Griezmann is szerzett gólt, de – eltekintve Griezmann szerencsés góljától, ami kicsit Muslera öngólja is volt – azóta csak védő talált a kapuba, az uruguayiak ellen Varane, a belgákkal szemben pedig Umtiti. (AD)
