Hosszú betegség után hetvenhét éves korában, hétfőn római otthonában elhunyt Bernardo Bertolucci Oscar-díjas filmrendező-forgatókönyvíró – jelentette tegnap az olasz média.
Drámaiság és lenyűgöző képek jellemzik műveit (Fotó: AFP/Getty Images/Valerie Macon)
A kritika filmjeinek lenyűgöző képi világát, drámai érzékét, pszichológiai ábrázolókészségét emelte ki, egyszerre emlegetik humanistaként és szenzualistaként. 1941-ben született Pármában, tizenöt évesen kézikamerájával forgatta első rövidfilmjeit karácsonyi disznóölésekről – olvasható a távirati iroda portréjában. Apja a korszak neves költője, kritikusa, Attilio Bertolucci volt. A Római Egyetemen irodalmat hallgatott, de 1962-től Pier Paolo Pasolini asszisztense lett, ajánlására és ötletéből rendezhette első, A kaszás című játékfilmjét, majd 1964-ben Forradalom előtt címmel Stendhal A pármai kolostor című regényét adaptálta mozgóképre. A rendezőt a kritika a fiatal Orson Welleshez hasonlította, de alkotása nem aratott közönségsikert. Egy ideig forgatókönyveket írt, másokkal együtt jegyezte a Volt egyszer egy vadnyugat című, kultikussá vált westernt, s kommunista párttag lévén a pártnak rendezett dokumentumfilmeket. Az 1968-as diáklázadásokat dolgozta fel A partner című filmjében, mai környezetbe helyezve Dosztojevszkij A hasonmás című regényét.
Szakítva az új hullámmal, a klasszikus nyelvezet felé fordult, 1970-ben Alberto Moravia regénye nyomán készítette el A megalkuvót, amelynek forgatókönyvéért először jelölték Oscar-díjra, a világsikert pedig 1972-ben a hatalmas botrányokat kavaró Az utolsó tangó Párizsban hozta meg számára. Mivel nyíltan ábrázolta a szexualitást, Olaszországban pornográfia vádjával betiltották, és Bertoluccit bíróság elé idézték, ám közben rendezői Oscar-díjra jelölték, és Franciaországban kitüntették. Négy évvel később fejezte be a monumentális, több mint ötórás Huszadik századot, amely Olaszország 1900 és 1945 közötti történetét dolgozta fel, majd következett az Egy nevetséges ember álma (1981).
Az utolsó császár című filmje Pu Ji, az utolsó kínai uralkodó önéletrajza alapján készült 1987-ben, kilenc Oscar-díjjal – köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek (az utóbbi kategóriában az első olaszként) járó szoborral ismerték el. Későbbi alkotásai között van az Oltalmazó ég, A kis Buddha, majd a 2012-es utolsó műve, az Én és te. Az elmúlt években ismét filmterven dolgozott a nyilatkozatai szerint.
Elismerései között van a velencei Aranyoroszlán- és a cannes-i Aranypálma-életműdíj, az Európai Filmakadémia életműdíja, és csillagot is kapott a Hollywoodi hírességek sétányán.
