Jelentős hatással vannak a Föld szeizmikus tevékenységére a holdfázisok egy japán tanulmány szerint, a szakemberek megfigyelése talán a földrengések előrejelzését is segítheti a jövőben.
Telihold, illetve újhold idején következnek be nagyobb eséllyel a pusztító erejű földrengések – a megfigyelésről a Nature Geoscience című tudományos folyóirat számolt be a napokban. A jelenséget vizsgáló japán szakemberek szerint a gyakori szeizmikus tevékenység által sújtott területeken az árapályok változásainak modellezése komoly segítséget nyújthat a kockázatok felmérésében. A Föld és a Hold csillagászati szempontból ritkaságnak számít, mivel kevés olyan viszonylag kis méretű bolygót ismerünk, amelynek kísérője a mérete harmadát, tömege pedig csaknem az ötödét teszi ki. Ez az adottság erős kölcsönhatást eredményez a két égitest között, egyebek mellett az árapályt is a Hold tömegvonzása idézi elő. Kiemelkedően erős ez a hatás akkor, amikor a Nap, a Föld és a Hold egy egyenesbe esnek, – vagyis holdtöltekor és újholdkor, mert olyankor bolygónk és kísérőnk tömegvonzása összeadódik, annak hatása pedig fokozódik.
Ide Szatosi, a Tokiói Egyetem kutatója, az említett tanulmány társszerzője az AFP francia hírügynökségnek azt mondta, hogy a vizsgálatuk egyértelmű összefüggést mutatott ki az árapály ereje, illetve a földrengések erőssége és gyakorisága között. A szakember és munkatársai statisztikai szempontból elemezték a világszerte észlelt földmozgásokat és az árapály amplitúdóját leíró adatokat. A vizsgálat eredménye szerint az utóbbi húsz év legsúlyosabb földrengései közül több magas dagály, vagyis telihold vagy újhold idején következett be.
A kutatók példákkal is alátámasztották tanulmányukat: a vizsgált időszakokban következett be a 2004 karácsonyán az indonéziai Szumátránál az óriási szökőárat kiváltó földrengés, amely több mint kétszázhúszezer ember halálát okozta. Ugyancsak az említett holdfázisokhoz köthető a több mint hat esztendeje Chilét sújtó, több mint ötszáz áldozatot követelő földmozgás, valamint az öt éve a japán partok közelében bekövetkezett rekorderejű földrengés, amely miatt csaknem húszezren veszítették életüket.
A holdfázisok a Föld szeizmikus tevékenységére gyakorolt hatásának megértése később a ma még nem létező földrengés-előrejelzés kidolgozását is segítheti.
Ide Szatosi, a Tokiói Egyetem kutatója, az említett tanulmány társszerzője az AFP francia hírügynökségnek azt mondta, hogy a vizsgálatuk egyértelmű összefüggést mutatott ki az árapály ereje, illetve a földrengések erőssége és gyakorisága között. A szakember és munkatársai statisztikai szempontból elemezték a világszerte észlelt földmozgásokat és az árapály amplitúdóját leíró adatokat. A vizsgálat eredménye szerint az utóbbi húsz év legsúlyosabb földrengései közül több magas dagály, vagyis telihold vagy újhold idején következett be.
A kutatók példákkal is alátámasztották tanulmányukat: a vizsgált időszakokban következett be a 2004 karácsonyán az indonéziai Szumátránál az óriási szökőárat kiváltó földrengés, amely több mint kétszázhúszezer ember halálát okozta. Ugyancsak az említett holdfázisokhoz köthető a több mint hat esztendeje Chilét sújtó, több mint ötszáz áldozatot követelő földmozgás, valamint az öt éve a japán partok közelében bekövetkezett rekorderejű földrengés, amely miatt csaknem húszezren veszítették életüket.
A holdfázisok a Föld szeizmikus tevékenységére gyakorolt hatásának megértése később a ma még nem létező földrengés-előrejelzés kidolgozását is segítheti.
