Rekkenő hőség volt 1849. július 2-án Komáromnál. „Artúr bátyám e napon vörös zekéjét viselte a csatában, hogy messzire ellássék, s a jelentések mindenfelől könnyen rátaláljanak – jegyezte fel a fővezérről öccse, Görgey István egykori honvédszázados – (…) tizenkilenc markos pej lován, (…) nagy fehér strucctollával fekete »Kossuth-kalapján«. Mindenki láthatja.” Aztán Görgei a herkálypusztai lovasroham vezénylésekor súlyos fejsebet kapott, és az osztrákokkal szembeni magyar győzelem reménye elillant. (Itt hozzá kell fűznünk, a családnév kétféle megjelenése nem véletlen: Görgei Artúr 1848–1849-ben s aztán élete végéig következetesen Görgeiként használta a nevét, de többi családtagja, így öccse is maradt a régi, y-nal írt névváltozatnál.)
A fenti huszárrohamot a szabadságharc kortárs hadifestője, Than Mór is megörökítette, amelyből sokáig két változat volt közismert. Aztán 2017-ben egy budapesti árverésen felbukkant egy újabb variáns, amely több részletében is eltér a másik kettőtől, hiszen például a Hannover-huszárokat rohamra vezető, kalapjával integető Görgei Artúr mellett Poeltenberg Ernő tábornok is felismerhető, a kép előterében lévő vörös sipkás tüzérek kompozíciója is más, a távolban pedig felderengenek Komárom városának tornyai és erődelemeinek részei. A festményt Komárom városa vásárolta meg és adományozta a helyi Klapka György Múzeumnak.
Többek között ezen alkotás is megcsodálható az előbbi intézmény kiadásában a szabadságharc százhetvenedik évfordulójára tavaly megjelent színpompás albumban. Hermann Róbert Komáromi csataképek 1848–1849 című munkája azonban jóval több egyszerű képeskönyvnél. A neves hadtörténész bevezetőjében ismerteti 1848–1849 ikonográfiáját, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy Than Mór tizennégy 1849-es csataképéből három Komáromhoz köthető, de az ottani sánctáborban 1849 júliusában bivakoló Károlyi-huszárok tisztjeinek egy csoportját is megörökítette. Öt fejezetre tagolta a Duna Gibraltárjának történetét 1848 szeptembere és 1849 októbere között. Rövid leírásaiból – kiegészítve szemléletes térképvázlatokkal – megismerhetjük, mi történt Komáromban 1848-ban és az első császári ostrom alkalmával, de azt is, hogyan zajlott az erőd 1849. tavaszi felmentése, a három komáromi csata, az 1849. augusztusi nagyszabású kitörés és végül az 1849. október 2. és 4. közti kapituláció. Fejezetei köré csoportosított minden, Komáromról fellelhető képanyagot – ami jelen tudásunk szerint majdnem száz magyar, osztrák és német alkotást jelent –, ezek mellett szakszerű és az adott kép témáját leíró katalógus is található.
A könyvet lapozgatva nemcsak a városról és erődjéről, a komáromi csaták forgatagáról és a magyar honvédek és a császári katonák hőstetteiről láthatunk fekete-fehér és színes ábrázolásokat, hanem az erőd feladásának szomorú és magasztos pillanatairól is. De emellett Hermann Róbert kötete révén képet kapunk az ostrom hétköznapjairól is.
