Pillanatnyilag fekve és fél kézzel „alkotok”, de már ez is a Jóisten ajándéka, és alighanem nagy csalódás mindazoknak (itthon és külföldön), akik az elmúlt hónapokban világossá tették, hogy haló poromban is üldözni fognak, mert saját múltjukkal csak ők tudnak szembenézni.
1956 vérbefojtásának egyik magyar vezéralakja már nem él, de utódja, e név büszke viselője szerint a huszadik század nem is volt olyan rossz, hiszen az emberiség igen nagy része megkapta a szabadságot és a liberális demokrácia áldásait. Mekk mesterekből nekünk, magyaroknak bőven jutott a nyomorúságos élet minden területén, politikusok, „írók”, filozófusok és közgazdászok tömege próbál minket modernizálni és a norvégokhoz hasonló európaivá tenni. Itt az ideje, hogy - ha Isten engedi -, egy kis könyvecskében én is leírjam véleményemet a magyar egészségügyről, „Az egészségügy ártalmairól”, Csehov után szabadon.
Mert milyen is az egészségügy? Röviden: jó. Bővebben: nem jó. Végezetül pedig szeretném megköszönni azt a sok-sok ezer imát, fohászt, amelyet értem küldtek Istenhez mindazok, akik hisznek a szeretet erejében, a feltámadásban és az örök életben – írja lapunk állandó publicistája, Szentmihályi Szabó Péter.
A teljes cikk a hétfői Magyar Hírlapban olvasható.
