Sokan vannak még Magyarországon, akik emlékeznek a cejg sapkás, viharkabátos elvtársakra, a bőrkabátos, kalapos férfiakra, avagy a vérvörös csillaggal ékesített tányérsapkás rendőrökre, ávéhásokra, amint körbevesznek gyanútlan civileket az utcán, rátörnek az otthonukban, a munkahelyükön félelemtől reszkető emberekre és betuszkolják őket a szürke Pobjedákba vagy a fekete Volgákba. Ez volt a vörös terror, amelyben megvalósult az elképzelhetetlen.
A cél végrehajtásához szükség volt börtönökre, internáló táborokra, hogy tízezreket szorítsanak fizikai és lelki kényszerítő eszközökkel engedelmességre. Ennek iskolapéldája volt a recski megsemmisítő tábor, ahol a hét végén faragott kőtáblát, sztélét avatott Kövér László, a parlament elnöke annak a csaknem kétezer politikai fogolynak az emlékére, akiket mindenféle bírósági ítélet nélkül ott tartottak rabságban 1950 és 1953 között. Recsk megsemmisítő tábor volt, egy nemzetgyilkossági kísérlet színhelye. Recsken a szabadság véget ért. Éppen ezért fontos ez a történelmi emlékhely, mert itt mutatkozott meg globális erőként a megvalósult szocializmus igazi arca, a kommunizmus lényege, a terror – írja mai álláspontunkban Stefka István.
A cikk teljes terjedelmében a hétfői Magyar Hírlapban olvasható.
